Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 40. szám

180 gcsebb a trón, a közbéke s nyugalom, a jog s tulajdon szentsége, a közerkölcsiség — csend és rend s általában az állam czéljainak s létének biztosítására, mint az igazságnak minden iránybani gyors, pontos és pártatlan kiszolgáltatása. Ezt í'elértve, ezt fennen vallva, — mi — főmlgu kir. Curiri ! mi oda fogunk egyesitett erővel törekedni, miszerint hivatásunknak lelkiismeretes pontossággal megfelelvén, óvjuk meg utódaink szánjára is azon hagyományos tiszteletet, mely hazánkfiai részéről bennünket nagy érdemii elődjeink után örökségül környez; legyenek csarnokaink ezen túl is az igazságszolgáltatás szeplőtlen szentélyei; legyen testületünk, miként eddig volt, honunk tisztes Areopágja; legyen a törvények hiv őre, minden jog védelme s honi itelőszékeinknek mintája, példánya s világitó csillaga. Többire a fómlgu hétszemélyes táblának, ugy szinte a tettes királyi váltó feltörvényszéknek, vagy is az egész főméltoságu királyi Guriának, ugy szinte a tisztelt hatóságok és testületek részéről jelenlettükkel szerencséltető képviselőknek azon fenbecsü figyelműkért, melyei engem megérkeztem pillauatától fogva, valamint e jelen székfoglalásom ünnepén is megtisztelni szíveskedtek, őszinte, érzékeny köszönetet mondok s magamat igen becses hajlamukba teljes bizalommal ajánlom." Ezen kitűnő jelességű, a magas szónok nemes hazafiúi érzelmeiről épen ugy, mint szenvedő igazságszolgáltatásunk iránti legbuzgóbb részvétéről s érdekeltségéről fényesen tanúskodó beszéd, a válogatott hallgatóságra kiválóan kedvező és jótékony hatást tőn, az az átalános tetszés világos jeléül, igen élénk éljenezésekkel számtalanszor félbeszakasztatván. Az országbiró után Lonovics érsek és septemvir állt fel, őt a Curia nevében üdvözlendő, egy fényes beszédben, mely a hazafiúi érzelmektől s a római classicusok idézeteitől tündöklött. Utánna ő mga a Personális a kir. tábla nevében következő kiváló jelentőségű és nagy tetszésben s helyeslésben részesült beszédet mondott : „Hivatalos állomásomnál fogva részesülök azon szerencsében, hogyNmlgodat székfoglalása alkalmából én is üdvözölhetem. Az öröm őszinteségét, melyei ebbeli tisztemben eljárok, mérje Nmgod saját kegyességéhez, melyei engem az évek hosszú során át, különösen mint megyém főispánja folytonosan kitüntetett. Jelenleg egy, a közügyek terén nevezetes tényezőként működő birói testület élén Nmlgod munkássága s gondjai részesévé letteui, s most nem csak magam de az öszves királyi itélő tábla érzelmeit tolmácsolhatom. Keblünket — mint illik — mindenek előtt hazafiúi érzés emeli, megfontolván azon áldozatot, melyet Nmlgod az országbírói hivatal terheinek felvállalása által a közügynek hozott. Ha igaz, hogy minden nemzeiet csak gyermekei áldozat készsége tarthatja fel, azok tevékeny munkálkodása teheti tiszteltté, emelheti fel nagygyá; — úgy tisztelettel kell Nmlgod előtt mindenkinek meghajolni, ki mint szerető férjet, — gondos családfőt, — szenvedélyes gazdát, tevékeny gyárost, annyi nagy vállalat vezérét szemlélte, meggondolván, hogy Nmlgod mind ezen úgy szólván éleiczéJjait, képes volt feláldozni loyalitásának és honszeretetének. Példát mutatott Nmlgod, miként, kell az egyéni kényelem félretételével, habozás nélkül követni a fejedelem felhívását, kivált midőn a haza java kívánja, hogy annak méltóságai ne csak be-legyenek,de méltólag is legyenek betöltve. Nekünk, kik parányi ugyan, de minden erőnket a magyar törvénykezésnek szenteltük, még saját okunk is van örvendezni. Szeretjük hinni, miszerint Nmlgod elhatározására hatott azon óhajtás is, bogy az országnak megtartassanak mostaui törvénykezési szabályai mind addig, míg a törvényhozás helyettök jobbat, állandót nem fog életbe léptetni. Vannak ugyan többen, kik meg nem gondolva, hogy nem csak ezen általok kicsiny lett törvénykezési szabályok, de átalában minden törvényiránti tiszteletlenséget olthatnak a nem eléggé szilárd keblekbe, nyilvános megtámadás , és magán kérvények burkába öltözött ostrom alá vették az említett müvet, anynyira hogy csudálni sem lőhetne, ha a kevésbé avatottak elhinnék, mintha ezen szabályok egyébből sem állanának mint merő gyarlóságokból; holott a megfontolás és mérséklő szellem azok sokkal nagyobb erkölcsi becsét könynyen kimutathatnák. Ezen mü által sikerült ugyan is megszüntetni a jogéletnek a haza kárára beállott pangását s az általa nyert alapot rendszeres átmenet előtt már most elhagyni, csak isméti jográzkodtatást idézne elő. De különben is tekintve az országbírói értekezlet megtartásának idejét, s körülményeit, a fejedelemnek az országgyűléssel ezen mübeni szerencsés találkozása, ennek úgy mint alkotójának legszebb diadalát képezi. Es ime ezen mü megőrzése most Nmgod kitűnően fentartó szellemére van bízva; ki magán élte viszonyai közt szintúgy, mint a közpályán tettel tanusitá, hogy mindig azon bölcs szabályt követi „haut minor est quam quaerere virtus párta tueri." Kiválólag is képesítve látjuk Nmgodat, ezen működésünk közös alapját, s azon lánczolatot.niely minketNagymlgodhozfüz,képezőszabályokt;sorbitatlanfentartására,akár tekintsük a bíróság vezetésére szükséges kitűnő tulajdonait, milyenek a pártatlan igazságszeretet, — vallásos lelkismeretesség, — kitűnő, a részleteket sem unó munkásság; — akár tekintsük azon széles tapasztalást, s a haza legkülönbözőbb viszonyainak ismeretét, melyektől Nmgod fénylik. Ott láttuk Nmgodat még mint ifjút a haladásra ébredt nemzet zászlóvivői közt. —• Neve ott ragyog az akadémia alapitói sorában. — Beutazta Európát, hogy széles uradalmaiban az okszerű gazdászatot és ipart meghonosítsa. — Szemléltük majd a törvényhozás, majd az egyletek, majd a helyhatóságok tanácstermeiben. Elnöke nem csak a felső Magyarországi báuyatársulatnak, hanem azon inkább a jövőre, mint jövedelemre számított vasúti vállalatnak is,mely niozdonysebességgel viszi a nyugat iparát azon sokáig elfeledett tiszai vidékre, hol Isten, felkent költőnk szavai szerint „Kunság mezein értt kalászt lengetett, Tokaj szőlő vesszein nektárt csepegtetett", hogy a gond viselés ezen áldásait cserébe visszavigye az ezeket nélkülöző gyárvidékekre. Korunkban mindezek ismerete Nmgod állásán talán még szükségesebb a tételes jog szakaszaiba elmélyedő búvárkodásnál is. A királyi kúria megszüntetése, és annak iménti ujjá születése közt óriási változások jöttek közbe. Mig Magyarországban a földtulajdona csak a szent koronáé, vagy ennek jogán csak azoké volt,kiket atörvény amannak tagjaiul ismert; — mig törvényeinket akiváltságok szelleme lengé át, mindaddig a sajátlagos magyar jogtudomány a legapróbb részletecskéig nélkülözhetlen is vala, mert a jogkör ennek korlátai ktizí.