Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 1. szám

Pest, péntek 18(i3. Január 2. 1. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartatom-. Az u. n. polgári vétkek feletti bíráskodás. — Kültörvény hozási szemle 1860 — 1862. Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. Az u n polifári vétkek feletti bíráskodás. A nélkül, hogy jelenleg e tárgyhoz a codificátió szempontjából kívánnánk hozzá szólni, mely által az ide vonatkozó illetőségi kérdés kétségtelenül korunk kifejlödöttebb jogrendszerének szellemében fog szabályoztatni; ez alkalommal csak a jelen tényleges állapot szükségeinek vizsgálatara szorilkozandók, a polgári vétkek feletti bíráskodás kérdését az illetékesség szempontjából ősi törvényeink jogszokásaink és az id„ törv. szab. alapján tűzzük ki fejtegetésünk tárgyává. Azonbanrnidőn ezt tesszük, mindenek előtt kivesszük azon büntetéseket, melyeket a per folyamában szabni szokás; — milyen a széksértés, nyelvváltság sat. — mert itt az illetékesség kétségtelen. A külön perutt a utasított büntetések közül ismét kiveszszük azokat, melyek a magán jog, és a perrendszer változtával elenyésztek; — milyenek: Ad desumendas Marcas propter denegatam Testificationem; Ad poenam propter occupatio em Bonorum,contra oppositionem attentatam; Ob involationem in Jurisdictionem Magistratualem ; sat. A többiekre nézve, nevezetesen: Marcales; Causae succissionis Silvarum; Repetitionis Literarum ; és Ex confectione falsae Literae ad poenam infamiae, — az illetékességet, a büntetés mennyisége vagy minősége mutatja. Ugyanez áll a nagyobb hatalmaskodás büntetéséről is. Hátra van tehát csak a panaszos és a rágalmi per: — és miután épen ezekie nézve, támadtak az illetőségre nézve kételyek; azért ez úttal ezekre vetjük főfigyermünket. A kisebb hatalmaskodási, erőszakossági, vagy panaszos per, Pmcessus Violentialis seu Quaerulosus az 1729: 35. t. cz. 6-ik §-a által az alispáni székhez van utasitva; és vannak kik állítják, mikép ezen per jelenleg is az alispán illetősége aíá tartozik. *) Ezen nézet téves, akár általánosan a bíróságot, akár különösen a személyt és tágyat tekintjük. Anyagi tekintetben a hatalmaskodás, igaz kétféle, személy és 'árgybeli- ámde a panaszos kereset, irányoztassék bár tárgybeli hatalmaskodás megtorlására, mindig csak személyes kereset marad ; s ezért az id. törv. szab. *) Ezt állitja a Trattner Karolyi által Pesten 1861 évben kiadott „Ügyvédek el perlekedő felek kézi-könyve" ösmeretlen szerzője is, midőn műve 33-dik oldalán mondja: „Biró: ha a sértő maga követte el a tettet, s különben nemes, ugy a biró az alispán, még pedig ha a sértés személyt illető, azon megyebeli alispán, melyben a sértő lakik; — ha pedig a sértés tárgybeli: azon megyebeli alispán, melyben az elfoglalt javak feküsznek 1729 : 35;' Hogy kihez tartozik az ügy, ha a sértő neni nemes : ő erről hallgat. Természetes, rmkép ezen hűbéri megkülönböztetés jelenleg semmi értelemmel, semmi alappal nem bir. I. r. 30. 31. és 34. §§-i szerinj.az alperes személyes birájának illetősége alá esik. '^ételnek csak akkor van helye, ha a panaszos per, az ünnepélyes visszahelyezésivei összekapcsoltatik, a midőn is az, ez utóbbi mint birtokper illetőségét követni tartozik. Az alispán • mint olyan, nem lehet a panaszos per birája azért, mivel tőle, a személyes keresetek feletti bíráskodás az id. törv. szab. I. r. 33-ik §-ban egészen elvétetett, birtok-keresetek feletti bíráskodása pedig az id. törv. szab. I. r. 40. §-a szerint, csupán az arányositási, úrbéri, határjárási, és rövidleges visszahelyezési perekre szoríttatott. A panaszos per — mint személyes kereset kifolyásának — birája, nem lehet tehát az alispán, hanem kell, hogy az megyékben a szolgabíró, vagy a kir. Táble, vagy a kerületi tábla, vagy végre a megyeitörvszék, városokban pedig az id. törv. szab. I. r. 36. §. szerint vagy a biró és két tanácsbeli, vagy pedig a városi törvszék illetősége alá tartozzék. Minth gy azonban a panaszos per, a . örvény szerint (1729: 35. t. cz. 6 ik § a) a királyi vagy kerületi tábla elé nem tartozik, a sommás szóbeli eljárás tárgyát pedig nem képezi (1836: 20. t. cz. 2. §.); azért illetékes birája más nem lehet, mint megyékben a megyei, városokban pedig a városi törvszék. Ennyit a panaszos perről. (Vég. követ.) Tomcsányi Mór. Kii Stör vény hozási szemle 1860—1862. I. Midőn e rovatot, mely e lapok eredeti programmja szerint rendes, állandó rovatot képezett, hosszasb az átalakulás viszontagságai által előidézett szünetelés után újra megkezdjük, tesszük ezt nem csak azért, mert átalában a jogkifejlődés érdekében, e rovatnak, mely a társalmi Cultura egyik legjelentékenyebb h»vmérőjeül szolgál, kiváló hasznosságáról semmi kétség sem foroghat fenn ; hanem, sőt még inkább azon okból is, minthogy a közelgő codificátió annak rendkívüli szükségességét tünteti elő. Egész bizonyossággal remélhetjük, mikép legközelebbi, a minden tekintetben felette sürgőssé vált országgyűlésünk a codificátió munkálatát megkezdendi, és pedig nem szabad kétkednünk azon szabad irányú elvek szellemében, melyek a teljes jogérvényű 1848. t ö r v é n y e i n k b e n szentesittettek. Erre pedig mulhatlan szükséges, hogy ismerjük azon szabadelvű haladást, mely a kültörvényhozások mozzanataiban folytonosan nyilvánul. Nem lehet, nem szabad többé, ha a müveit Európában nemzeti létünket biztositani akarjuk, ősi állam s jogrendszerünk régi intézményeihez dőreségig terjedő makacssággal ragaszkodnunk, feledve az államokban körülöttünk mindenfelé nyilvánuló, a régihez sehol sem ragaszkodó haladást, s mellőzve a mindenfelé elterjedő reformjait. Az ősi, a régi nem vétethetik alapul a codificatióban; helkhogy abban a tökéletesb, s folytonosan tökéletesülő külföldi törvényhozási műveket fogadjuk mintákul. Ha az ujabb jogiskola legnevezetesb s