Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 23. szám

100 kereseti összeg csak raost Ítéltetett érdemileg meg, ily módosítással, illetőleg kiigazítással az eljáró bíróságnak ítélete az abban felhozott okoknál fogva helybenhagyatik, s az összes periratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1 862. július 1-én 5 3 9 8. szám alatt.)" Országbírói értekezlet. (Vége.) Minthogy Lipovniczky Vilmos ő exja előadására s indítványaira elnökileg legfőbb súly helyheztetett, s a javítás iránti alapelvek azok szerint tekintettek megalapitottaknak, beszédjét, mely közhelyeslésben részesült, egész terjedelmében adjuk, mely igy szól: „Az, hogy mennyire van most pangás az országban, az ipar és kereskedelemre nézve, és hogy mennyire szenved ezáltal a kereskedelmi világ, oly bőven volt már ma kimutatva, és több hetek óta erről annyi szó volt a hírlapokban, hogy ez semmi kétséget sem szenved. Már most a pangás okai felett eltérő vélemények vannak ; az egyik a pangást a magyar váltótörvényeknek tulajdonítja; mások, mint azt a temesvári k.-kamara az újságokban is megjelent nyilatkozata tanúsítja, legkevésbé keresik a magyar váltótörvénynek visszahozatalában. A mint eddig hallottuk, a magyar és ausztriai váltótörvény összehasonlításába és az egyes §§. taglalásába, habár erre az illetők mélyen tisztelt elnökünk által fölhivattak, még sem kívántak bocsátkozni, hanem elvégre is csak azt kívánják, hogy a váltófogság hozassék be, és hogy egyes esetekben a csalók jobban büntettessenek; ebben központosult kérelmük. Én megengedem, hogy lehetnek váltó törvényeinkben némi pótlandók, miután az sem örök időkre hozatott, ámbár több évek előtt dr. Mittermayer, ki Németországnak hírneves jogtudósa, és a mint már mondatott, ujabb időben a bécsi dr. Berger a magyar váltótörvény előnyeit nagyon kiemelték; de másrészt lehetetlen, hogy a törvény minden casuisticára kiterjedjen, és igy fel is teszem jövő törvényhozásunkról, hogy akkor, ha ahhoz alkalma leend, az időszerű módosításokat meg fogja tenni. „Nem lehet azt tagadni, tudva van előttünk is, hogy az ipar- és kereskedés-pangás nemcsak Magyarországban, nemcsak az ausztriai birodalomban, de sőt többé kevésbé egész Európában elterjedt, és igy én is a pangás okát legkevésbbé tulajdonítom a magyar váltótörvénynek, hanem a már egyik szónok által emiitett pauperismusnak, mely főkép országunkban van elterjedve, és mely, mint mondatott, 1860 —61-ben épen nem volt érezhető, mert jó termésünk volt, és a termesztményeknek jó ára, jó keleté; de miután ez megváltozott, sok sanyaruság állt be az országban; a termesztményeknek semmi keleté, és a pénzszűke mód nélkül érezhető; ezeken a bajokon nem változtatunk semmit az osztrák váltótörvényekkel, mert hiszen fennállnak azok még most is Erdélyben és Horváthországban és kérdem : az ottani hitel és kereskedési viszonyok mivel jobbak a mieinknél? sőt jóformán még rosszabbak. Nem ott látom én tehát a főbajt, hanem az olyanokban rejlik, melyeken mi nem tudunk változtatni, és melyeken csak az isteni gondviselés és a törvényes alaponi kiegyezkedéshez mindkét részről szükséges és megkívántató jóakarat fog segíthetni, — tévednek tehát az illető pana szolkodók, midőn e közpangás- és levertségben azt hitetik el magukkal, hogy ennek a magyar váltótörvény az oka, — miért nem panaszolkodnak a legalább 40-re menő takarékpénztár, és egyéb hitelintézeteink, melyek uedig leginkább váltóüzlettel foglalkoznak, — egyébiránt megnyugtatásukra tegyük meg, a mit tehetünk, — javítsunk mindenképen a dolgon, mennyire javitni lehet törvényeink korlátai között; de azon túl ne menjünk, és olyanokat ne kívánjunk ezen epochában Ő Felségétől, mik oktroyval járnak. Tudjuk ugyanis, mennyire nyomasztó szükség mindkét részről a kiegyezkedés; tudjuk, mennyire kívánja minden józan magyar ember a törvényes kellő kiengesztelődést az osztrák népekkel és a kormánynyal, miszerint végre már egyszer oly megállapodott helyzetbe jöjjünk, hogy mind az ipar és kereskedés, mind a közgazdászati ügyek emelkedjenek; tudjuk, hogy minden józan magyar ember mindenkép kívánja a publicopolitikus kérdések kiegyenlítését is, és ha erre alkalom nyujtatik, meg fogja a magyar országgyűlés ragadni az alkalmat, hogy alkotmányos módon kiegyezkedjék azon ügyekre nézve is, melyek közösöknek veendők az osztrák népekkel, és bizonyosan rajta lesz, hogy a kiegyeszkedés a lehető törvényes és loyalis módon létre is jöjjön. • „De most, midőn látjuk, hogy megvan erre a hajlam az országban, most oly sajgó sebet ne kívánjunk ejteni a nemzeten, mely e kiengesztelődési indulatot gátolja és enyésztesse; mert tudjuk, hogy a jogaira féltékeny Magyarországnak semmi sem fáj inkább, mintáz oktroyrozás; mert alkotmányos nemzetiévén már sok századok óta, fáj neki, ha mellőztetik törvényhozása.' Ezen jogot az octoberi diploma is fennhagyta Magyarországnak; főkép a magánjogra nézve, s már e részben is elismerte 0 Felsége az ország külön autonómiáját, — ne ad normám aliarum provinciarum Austriacarumgubernetur — amint az 1790. 10. t. cz. hozza magával; ne nyújtsunk tehát annak sérelmére alkalmat. Én épen nem vagyok ellene, sőt kívánom, hogy a mennyiben a ker. világ hátrányt tapasztal abban, j hogy a színlett váltók és átruházások általi csalások nagyon elharapództak, és hogy a kis kereskedők nincsenek eléggé csempészkedéseikben korlátolva, főkép fogsági törvény nélkül, a bajokon saját meglevő törvényeink szigorú alkalmazása által segítsünk; van nekünk személyfogsági törvényünk is, s nem tartom azt, hogy ezen törvény, mivel régi, tehát elavult volna, és alkalmazni ne lehetne, mert a III. rész 28. §-ban világosan meg van különböztetve a nemes a nem-nemestől; a nemesre nézve az áll, hogy nem adatik át hitelezőjének szolgálattétel végett, hanem a biró tartóztatja le; a nem-nemes pedig hitelezőjének általadandó szolgálatba. De ezen segített az utóbbi, O Felsége által is sanctionált törvény, mert minden ilyen büntetésekkel, sulyositásokkal jaró dolgokban kimondotta, hogy nem a nemest kell a nem nemeshez lenyomni, hanem a nem nemest a nemeshez felemelni. Tehát bezárják ezt is amazt is, és igy meg van a személyes fogság. Már most mit tartalmaz ezen törvény? azt t. i. hogy vagyon-hiány esetében 15 napig szabad az illető adóst bezárva tartani és ez alatt tartozik kiegyezkedni hitelezőjével s ha nem, esküt kell letennie, hogy egy harmadát annak, mit szerez, adóssága törlesztésére fogja fordítani. Én ebben sok tekintetben több garantiát látok, mint az osztrák valtófogságban, mert a szerint, ha egy évet kiáll az adós, azután szabad s nem is lehet őt többé bezáratni; ellenben törvényeink szerint, mihelyt a hitelező megtudja, hogy adóssá valamit szerzett és esküvel erősített kötelezettségének nem tett eleget, újra elfogathatja és addig tartóztathrí« 1": kedik.