Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 13. szám

52 let alapján az egész zálog összeget lefizette, és a beruházások becsárát is megtérítette, felpereseknek is joguk van a B. a. vétel szerint Sz.-Péter városa egész fele részéhez, és igy azon előzőjüknek soha ki nem adott részletekhez ; is, melyekhez ez jogát a H. a. egyességben nyíltan fentartctta, s mely részleteknek kinyerése végett a zálogkiegé- j szitési per a fenforgó viszonyok közt, miután a fénhivat- ' kozott egyesség után ad correctionecu executionis többé procedalni nem lehetett, felperesek meggyőződése szerint j helyesen választatott. A zálog természete hozza magával, hogy azt mindig Tigy kell visszabocsátani, a mint átadatott, ha hiányzik a zálogból valami, köteles azt a visszabocsátó kipótolni és igy jelen esetben is minden elidegenítések, melyek alperes részéről Sz.-Péter városa fele részét illetőleg tétettek, az egyesség értelmében annak keltétől számítandó haszonvételekkel együtt megtérítendők alperesnő által, kinek elődjei azzal, hogy az egész zálogösszeget fölvették, és a zálogos birtoknak egy részét mégis visszatartóztatták, azokra nézve jó hiszernü birtokosok lenni megszűntek. Feperesek nem lehetnek kötelesek a birtoknak hol fekvését és kiterjedését pontról pontra elősorolni, mert itélet által van kimondva az, hogy alperesnő elődje felperesek előzőinek az egész Sz.-Péter fele részét általadni tartozott, a mit tehát a közös zálogból elidegenített alperesnő elődje, azt csak is a maga részéből tartozik most felpereseknek kipótolni. Azon alperesi állításra, hogy a B. a. örökeladási oklevélben az ezen perhezi jog felperesekre át nem ruháztatott, megjegyeztetik, hogy a B. a okmányban SajóSz. Péternek fele része minden ahhoz, bármi néven nevezendő tartozmáuyaival, s minden abból eredhető jogigényekkel felpereseknek eladatván, nem volt ennélfogva szükséges a B. a. okmányban ezen pernek el- és át lett adását is megnevezni, de nem volt szükség cessióra sem, mert az eladott birtok utáni jogigények és keresetek átruháztatván : az ilyetén perek folyiathatására sem a régi sem az ujabb törvények a jog bizonyításnál többet nem kivántak, már pedig ezen jog a B. a. szerződés által teljesen igazoltatott, s igy felpereseknek kereseti képességök ingathatlanul áll. Miután tehát felperesek részéről bizonyítva van, hogy őket Sajó Szent-Péter községének egv fele része, mihez a keresetbe vett részletek is tartoznak, illeti, s hogy ezeket alperes grófnő előzői a zálogperbeni Ítéletek daczára letartóztatták, mit az A a. perhez csatolt végrehajtási jelentés kétségtelenül igazol, ugyanazért felperesek a már idézett törvények alapján, a haszovételeket illetólegpediga200. 11. 16.és 28. decisiók értelméhez képest kérnek, mint a keresetlevélben Ítéletet. A viszonválaszban alperesek ismét megemlítik, hogy felpereseknek jelen per helyett ad correctionem executionis kellett volna procedalni, mert hogy a végrehajtás tettleg akadályoztatott volna, nem bizonyittatik, a H a. egyesség pedig nem engedett jogot felpereseknek arra nézve, hogy a végrehajtás kijavításától eltérjenek. Mert a jelen kereset nem más, mint a becsatolt réginek folytatása, melyben azonban kárkövetelés, vagy készpénzbeli összegek megtérítéséről egy szó sem foglaltatik, hanem azon anyagi per tisztán zálogkiegészitési kereset volt, mikép képzelik tehát felperesek tehát azon régi peit kártérítési perre átváltoztathatni. A zálogkiegészitési perben a zálogtörvények szellemében szükséges, hogy a záiogtennészetben egészíttessék ki, mi azonban a jelen esetben, midőn alperesek a kereseti javakból semmit sem birnak, lehetetlen, s igy alperesek még kevésbbé köteleztethetnek a követelt haszonvételek megtérítésére is. Hiányosnak, sőt törvénytelennek mondják alperesek a felperesi keresetet azért is, mert abban nincs kitéve határozottan, hány • öles holdak vétetnek igénybe, s mi alapon ? Végre miután a fentidézett telekkönyvi kivonatból világos, hogy felperesek sz.-péteri birtoka 161/, classificált holddal több, mint alpereseké, ebből önkényt következik, hogy felperesek birtokelőzőjét alperesek elődje a H. és 4. a. emlegetett hiányra már rég kielégítette. Mindezeknél fogva a felperesi keresetet leszállittatni, és felpereseket a 3/' a költségekben marasztaltatni kérik. (Folytatása következik.) Kúriai Íteletek. JUagánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 166. Cserey Annának mint fiai Balázs és Károly gyámanyjának s Csiky Zsigmond gyámtársnak özvegy Cserey Sámuelnő született Balázsy Borbála ellen özvegyi jogon birt javakra vonatkozó örökösödési perében ítéltetett: Az E. alatti, alperesnő által nem felebbezett, tehát irányában jogerejüvé vált végzés tartalmaként felperesek előbbi, kellő időben bejelentett s érvényesített kereselöktől csak ujabbi keresetlevél benyujthatásának világos feltétele alatt állván el, s ezen feltételes elállásuk a biróság részéről minden megjegyzés vagy határidő kitűzése nélkül egyszerű tudomásul vétetvén, következőleg a fenforgó esetben nem egy uj, vagy illetéktelenségi szempontból elutasított keresvénynek az illetékes bíróságnál történt benyújtásáról, de egy, kellő időben már bejelentett és érvényesített keresetnek ugyanazon biróság előtt az ellenfél hallgatólagos belenyugvása mellett czélbavett kijavításáról lévén szó, és igy arra az ősiségi nyílt parancs 36. §-a nem alkalmaztathatván, az első bíróság Ítéletének megmásitásával jelen per kellő időben indítottnak nyilvánittatik s az iratok további törvényszerű eljárás és érdemleges itélethozás végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1861. decz. 14 kén 4524. P. sz. a Előadó: Barthos János ktb.) 167. Vogler szül. Auer Julianna hagyatéki ügyében végeztetett: Jóllehet, az eljáró biróság 1859. évi mart. 1-én 2119. és 433. sz. a. kelt, fötörvényszékileg is jóváhagyott jogerejü végzése ellenére Kapfenstein Julianna és Vogler János az 1845. évi máj. 15-kén keletkezett házassági szerződés érvénytelenítése, illetőleg a rábaszentmihályi 8. számú ház s tartozékai fele részére nézve bejelentett tulajdoni igény elismerése végett rendes keresetüket a kitűzött zár idő alatt benyújtani elmulasztották, miután mindazáltal az emiitett végzés tartalma szerint a hagyományosok is minden határidő kitűzése nélkül törvény reudes útjára utasíttattak, s az 1860-ik évi szept 14 kén tartott tárgyalás alkalmával Kapfenstein Julianna által követelt köteles rész, s a tiszta hagyaték egy negyedének mikénti kiszámítására nézve a felek között megállapodás nemcsak nem történt, sőt maga Kapfenstein Jnlianna, s a hagyományosok a vitás kérdések megoldása végett ujabb tárgyalást kértek rendeltetni, az eljáró biróság pedig az érdeklettek kellő kihallgatása nélkül a hagyaték végleges felosztása iránt hivatalból intézkedni jogosítva nem vala, mindezeknél fogva a panaszlott végzés megsemmisíttetvén, a felterjesztett iratok az ideigl. törvénykezési szabályok 180. § a értelmébeni eljárás véget illetőségűk-