Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 13. szám

Pest, péntek 1862. február 14. 13. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Zálogváltó jogeset.. — Kúriai Ítéletek: magán és bűnügyekben. — Váltójogi Ítéletek. - Hivatalos tudnivalók. Zálogváltó-jogeset. (Folytatás.) Ezen jogerőre emelkedett birói intézkedés folytán az időközben meghalálozott gróf Szirmay István özvegye, úgyis mint kiskorú gyermekének gyámanyja és gyámtársa gróf Szirmay Sándor az érdemleges ellenbeszédet 1860. évi 4116. szám alatt beadván, ennek lényege következő: a) A keresetbe vett birtok részeknek kiadását felperesek követelni nincsenek jogositva, mert a jelen per nem egyéb, mint alperesnő b. e. férje édes attya gróf Szirmay János Tamás ellen bevégzett és 1801-ben végrehajtással is befejezett zálogos pernek folytatása, már pedig a peres ügy ily állása és minőségében a redintegrationak helye nem lehet, mert ha a végrehajtás alkalmával felperesek előzője a néki akkoron megítélve volt összes ingatlanok birtokába teljesen be nem vezettetett volna, neki alperesnő férje édes atyja ellen ad correctionem executionis kellett volna procedalni, nem pedig'redintegrationalis pert kezdeni, ha pedig a per már megkezdetett, és ugyanaz a mostani felperesek által is folytattatik, akkor e perbe alperesen kivül a kereseti birtok jelenlegi tettleges birtokossal is, kik már 1808-ban megidézve valának, hasonlóan megidézendők voltak volna. b) Mert felperesek tetszésétől semmi esetre sem függhet, hogy ók mellőzve a jelenlegi birtokosokat, nem a zálogos javakat természetben, hanem azoknak pénzbeli becsértéket követelhessék. Ezen eljárás merőben törvénytelen, mert, ha felpereseknek joguk van a per alatti birtokrészekhez, azokat egyedül a jelenlegi tettleges birtokosoktól kell kiperelniök, és végrehajtás utján átvenniük, és ezek csak azután lesznek feljogosítva szavatossági, és a mennyiben kárt szenvedtek volna, pénzbeli kielégítési igényüket az ellen, kitől a zálog birtokot átvették, érvényesíteni. c) Azon körülmény, hogy felperesek előzője az 1801ben eszközlött végrehajtás alkalmával a most követelt birtokrészekre nézve jogát fentartotta, felpereseknek a jelen, mint a törvényelőtt különben is ismeretlen perügyletre nemcsak semmi jogot nem adott, sőt az a különben törvényes Institutumot ad correctionem executionis is megszünteti, mert ha a felperesek előzője a végrehajtás alkalmával azt hitte, hogy az akkoron átvett javakon kivül a birói Ítéletek nyomán őtet több s egyéb javak is illetik, és ezen követelését akkoron érvényesíteni elmulasztotta, akkor az executioualis hiba nem történt absque scitu et consensu partium, mi pedig a végrehajtás kiigazítására törvényszerüleg megkívántatott. d) A felperesek által követelt haszonvételi kárpótlás még azon esetben sem Ítéltethetnék meg, ha feltéve meg nem engedve, jelen kereset megállana is, mert e per nem tekintethetik egyébnek, mint a zálogos per folytatásának, már pedig a zálogperekben a haszonvétel még legrosszabb esetben is csak a netalán igénybe vett ellentállás idejétől szokott megítéltetni, itt azonban ellentállás nem történvén, és így a kérdéses jószágrészek az illetők által jóhiszemüleg biratván, haszonvételi kárpótlásról szó sem Ithet. e) De ha mind ezen körülmények alperesnő mellett nem harczolnának is, a felperesi kereset megdöntésére elegendő már magában az is, hogy felpereseknek gróf Erdődy István mint szülői meghatalmazottja, Sz.-Péter városa határában a B. a. örök eladási szerződésben csak a valóságos birtokukban lévő jószágrészt adván el, és ezen okmányban a mások birtokában levő részletekről semmi említés sem tétetvén, valamint ugyanezen okmányban arról sem lévén szó, hogy az eladó a B. a. pert az örök eladás alkalmával a felperesekre érvényes joggal átruházta volna — miután e szerint felperesek jelen ügyre nézve kereseti képességgel nem birnak, ugyanazért keresetüktől annyival inkább elmozditandók, minthogy alperesnő a kérdéses jószágrészekből egy talpalatnyit sem bir, azok pedig, kik annak tettleges birtokában vannak, e perbe meg nem idéztettek. Végre f) Megjegyzi alperesnő, hogy sem a Sallay-féle telkeknek, sem a Nyögő patak melletti szilváskertnek, sem a Csermák fundusnak, valamint a Sz.-Péter városánál állítólag létező 15 holdnak is mennyiségét és fekvését nem bizonyították, a dézmás szőllőkre pedig általában állíttatik, hogy azoknak egy része annál, más része amannál létezik, az ily birtokokat tehát alperesnőnek, miután azok nála nincsenek, visszabocsátani nem is lehet; mindezeknél fogva magát alperesnő a felperesi kereset alól annál inkább fbimentetni kéri, minthogy a NB. a. telekkönyvi kimutatásból világos, hogy felperesek Sz.-Péteren most is 16 holddal többet birnak, mint alperes, mi nyíltan mutatja, hogy felperesek előzői a kereseti részekre régen kielégítettek. Végre a kisfaludi birtokra nézve vonatkozó iratokat illetőleg kijelenti alperesnő, hogy azok kezei között nem létezvén, e szerint azokat felpereseknek vissza sem adhatja. A terjedelmes felperesi válaszból, melyben az ellenbeszéd tartalma részletesen czáfoltatik, megemlitendők a következő lényegesebb észrevételek. Azon kérdés, hogy felpereseknek van-e joguk a kérdéses jószág részeket követelni, a miskolczi cs. kir törvényszék által hozott, s a pesti cs. kir. főtörvényszék által is helybehagyott 1856. 2856. sz. kőzbenszóló határozat által már végkép eldöntetvén: vitatás tárgya jelenleg már csak egyedül a dolog érdeme lehet. Felperesek az ellenbeszédre megjegyzik, hogy miután az ő előzőjök gr. Aspermont alperesnő elődjének a zálogperben hozott ité13