Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 93. szám

Pest, kedd 1862. December 2. 93. szám. Negyedik évfolyam. Tartalom: Előjegyzés igazolása s folyamodás határideje —Kúriai ítéletek: magánjogifés úrbéri ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Előjegyzési igazolás s felfolyamodás határideje. Törvénykezésünk ujabbi rendezése óta már több­ször pendítetett meg azon kérdés, váljon az előjegy­zés igazolásának batárideje 14vagy 15 nap-e? Ujabbban, bár törvényileg világosan 14 napi határidő ren­deltetik,már ismételve több birói határozat keletkezett, me­lyek 15 napi igazolási határidőt alapítottak meg. Nem feles­leges tehát ez iránt néhány fölvilágosító megjegyzés. Ha csupán hozandó törvényről lenne szó, sem jogi sem állam­gazdászati szempontól nem birna nagy érdekkel, ha az iga • zolási határidő a törvényhozás által egy nappal megtol­datnék. De mikor a törvényben határozott intézkedés lé­tezik, az oly fontos következményű határidőtől nem le­het eltérni, a nélkül hogy az egész előjegyzési rendszer következményeiben felforgattatnék. Mert, hogy lehet az előjegyzéssel terhelt jószág birtokosát, vagy annak vevő­jét megnyugtatni, ki a 14 napi határidő lefolytával bir­tokát szabadnak vélvén, kitörlésért folyamodik, és akkor megtudja, hogy a világos törvény ellenére, a kereset be­nyújtására hosszabb határidő engedtetett, főkép ha akkor már [egy jóhiszemű harmadik személy ezen mulasztás alapján ujabb jogokat nyert? Ki fogja azon hitelező ká­rát pótolni, ki az ilyen birói határozatokban bízva, iga­zolási kevesetévei egy nappal elkésik, és ily módon .kö­vetelésének elsőbbségét elveszíti? Hogy pedig az igazolási határidő tizennégy és nem tizenöt nap, nem csak telekkönyvi rendtartásunk 97- § ában — hanem az oszt. polg. tkönyv. hatályosság­ban fenntartott 439. §-ábanis határozottan kivan mondva. Azok kik a 15 napi határidő mellett vannak, csak az új (or. birói.) perrendtartás analógiájára képesek hi­vatkozni, de eltekintve attól, hogy határozott törvény létében analógiára nincs szükség; továbbá hogy az em­lített szakaszban foglalt anyagi jog a perrendtartás alaki jogától hathatós kivételt tenne,— kétségtelen, mikép csak ott lépnek az új perrendtartás szabályai telekkönyvi ügyekben az előbbi osztr. perrendtartás helyébe, hol a telekkönyvi rendeletek azon oszt. perrendtartásra hivat­koznak (orsz. bir. szab. 155. §). Az igazolási határidőnek meghatározásánál pedig a telekkönyvi rendelet 97-ik §• ában ily hivatkozás nincsen, s nem is lehet; mert a telek­könyvi rendelet ezen határidőt nem az osztr. perrendtar­tásból, hanem az ált. polg. törv. könyv 439. §-ából, tehát anyagi törvényből vette által. Nem lehet továbbá arra hivatkozás, mert a perrendtartás szabályai ezen határidőt meg sem érintik, minthogy az igazolás vagy a bekebele­zési engedelem (clausula intabulandi) utólagos pótlása, tehát minden per és perrendtartás nélkül történik, vagy ha kereset beadatik, a perrendtartás szabályai csak annak headásától fogva, de nem annak benyújtása előtt alkal­mazhatók. Mindezeknél fogva az anyagi törvény rendel­kezése ellenére tett ily változás, és egy ide nem alkal­mazható analógiára való hivatkozás, szerény vélemé­nyem szerint, nem bir elég alappal, és előre láthat­lan káros következményekre és jogzavarokra adhat al­kalmat. Ezen kérdéssel némi kapcsolatban áll az is, váljon milyen a telekkönyvi végzések ellen a fel­folyamodási határidő? Erre nézve a hatályosságban fenntartott telekk. rend. 143. §-a azt rendeli: hogyha a végzés annak, a ki az ellen folyamodik, a telekk. hatósághoz mint olyanhoz utasított kerületben kézbesittetett, a felfolyamodási ha­táridő 14 nap, ha a kézbesítés ezen kerületen kívül, vagy valamely távollévő részére rendelt gondnoknál teljesít­tetett — harmincz nap. Ezen határozott törvényes intéz­kedéstől megint analógia szempontjából annál kevésb­bé lehet eltérni, minthogy ezen idézett §-ban sincs hivat­kozás az osztr. perrendtartásra, és ily felfogás mellett a határidők biztossága és határozottsága végképpen meg­szűnnék. Hogy pedig törvénykezési eljárásunk a felebb­viteli határidők egyformaságához oly szigorúan nem ra­gaszkodik, kitűnik abból, hogy váltó ügyekben 24 órai, csődperben 8 napi, polgári perekben 3 és 15 napi, és végre telekkönyvi ügyekben 14 és 30 napi határidők vannak szabva. Sch. Gy. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. hétszemélyes táblán. 280. Báró Skerlesz Károlynak, Andaházy Antal mint rigiczai Kovács Mihály gasztonyi részbirtokának megve­vője ellen 2415 o. é. frt iránti perében Ítéltetett: Alperes nem mint egyenes adós, hanem mint rigiczai Kovács Mi­hály egyenes adós állítólagos gasztonyi birtokának meg­vevője idéztetvén meg, és igy ezen kereset személyes ke­resetnek nem tekintethetvén, a birói illetőség, valamint a semmivel sem igazolt, e. bírósági érdekeltség ellen köz­ben vetett semmiségi panasznak hely nem adatik. — Az ügy érdemét illetőleg azonban, a felperes részéről D. E. F. és Gr. a. felmutatott okiratok, annak, hogy a jelenleg alperes tulajdonát képező gasztonyi rész birtok, az egye­nes adós rigiczai Kovács Mihálynak tulajdona lett volna, bizonyítására elegendő nem lévén, de különben is az 1840 évi XXI. t. cz. előtti átalán os be táblázások zálog jogot nem adván, az e. bírósági ítéleteknek megváltoztatásával alperes á kereset terhe alól felmentetik, — a költségek pedig kölcsönösen megszüntetvén, a periratok illetőségük­höz visszaküldetnek. (1862. nov. 11. 4423. P. sz. a. Elő­adó : Végh Ignácz ktb.) 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom