Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 88. szám

374 élete és személye lehető biztositása végett, nem maradt egyéb hátra, mint fegyverét minden czélzás nélkü elsütni, mely véletlen épen a rá rohant Balázs Györgyöt ugyanazon perczben találá, midőn ez halált forraló boszszúja tetőpontján kemény cserfa botjával épen a vádlottat főbe akará ütni, mely közelségét ezen összeütközésnek részint az orvosi látlelet, részint pedig tanuk igazolják. A fennebbi tényállás tekintettel Balázs György rögtön bekövetkezett halálára ugy tűnik fel, mintha tárgyilagosan az emberölés vagy legalább a halálos testi sebzés bűnesete lenne jelen; a mint az elébbi feltevést maga a törvszék is elsajátította a nélkül, hogy nagyon rövidre szoritott indokaiban bár némüleg az állítólagos bűntény igazolására szükséges körülményeket bővebb figyelmére méltatta volna, csakis az orvosi vélemény és tanuk vallomásaiból a vádlott részbeni bevallása nyomán állítván össze ezen bűnténynek tárgyilag és alanyilag törvénytől szükségelt jellegeit és főleg az ezen bűntény főjellegét képező ellenséges indulatot, csak amúgy könnyedén minden részletes indokolás nélkül a vádlottra ruházván, őt az emberölés vádja alá vonta. A mi már a fennebbi ha szintén tárgyilag nemis az emberölés, hanem Iegfölebb a súlyos testi sértés bűntényét elkövető alanyt illeti, e tekintetben az emberölés bűntényére az szükségeltetvén, hogy létezzék oly cselekvény, mely által egy ember életét veszti, eredve nem gyilkolási szándékkal,hanem mégis más ellenséges szándékból; következik, mikép ezen bűntény fogalmának legfőbb minősítő jellege : a .cselekvényt megelőző ellenséges szándék. Miután azonban a fent vázolt tényálladék szerint sem a vádlott és a meghalt ember vagy bár övéik közötti bármely — annál kevésbbé valamely ellenséges viszony még legkissebb árnyalatban is a vizsgálatokból ki nem tünt,méltán kérdhetni: honnan merítette a bíróság ezen íőjeHegre nézve támpontját, mely körül az egész kereset sarkallik,s mely a kérdéses bűntényre nézve biztos kezességet nyújtson,— a kivant ellenséges indulat vagy szándék pedig legkevésbé is bebizonyítva nem lévén, alaptalan feltevés, puszta vélelem és egyszerű ráfogás egy ily következéseiben fontos bűntényre nézve kiinduló pontul nem vétethetik. Ha a gyilkolási szándék sem az ölés, sem a nehéz sebzés bűntényéhez nem kívántatik, sőt az mindkettőnél határozottan kizáratik, elég lévén az ellenséges szándoknak bebizonyítása arra nézve, hogy valaki egy ilyen legalább tárgyilagosan bebizonyított bűnténynél akár mint közvetlen bűntettes, akár mint bűnrészes a tettleges végrehajtásért vagy kísérletért jogérvényesen bűnvádi kereset alá vonathassék, és annak folytan elégséges bizonyítékok mellett elitéltethessék; mennél kevésbbé lehet a fennt vázolt tárgyilagos tényállásból akár az emberölés, akár pedig a nehéz testi sebzés iránti ellenséges szándokot mint egyedül az azt elkövető alanyra vonatkozó benső indokot határozottan és tisztán még akkor is kivenni, ha szintén a vád alatti bűntény tárgyilagos jellegei bebi zonyitva állanának is, mely föltevés még egy magában teljességgel nem lenne elégséges arra, hogy egy ily bűntény alá, egy annak elkövetésével vádolt egyén jogosan vétethessék, ha csak ellene az ezen bűntény fogalmához mulhatlan megkívántató főkellék,az ellenséges szándék minden egyéb tényező körülmények bebizonyítása mellett is, az egész tényállással összefüggőleg birói meggyőződésig hitelesen és kétségtelen bebizonyítva nem lenne. Mert a mindennapi tapasztalat igazolja, és a törvszéki gyakorlat számos esetet mutat föl, midőn egy jogtalan ellentállás emberi, polgári vagy hivatali kötelességből kifolyólag azon okból hiusittatik meg, hogy az illető mégtámadott egyén személyes és vagyoni biztossága, vagy a hivatali tekintély a törvény által kitűzött korlátok között sértetlen fentartassék, a nélkül azonban, hogy egy ilyen ellentállás meghiúsítására czélzó szándoka a tettesnek bár mely ellenséges indulattól lenne kisérve, mely eljárás a fenn idézett bűntények főjellegét kizárván, az alanyi tényállás ily tényező egyén irányában törvény szerint meg sem állhatna. (Vége követ.) Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben A kir. itélő táblán. 981. Gombos Bertalan cs. kir. pénzügyi főügyész és ministeri tanácsosnak mint kiskorú leánya gyámja és a pesti Vrányi féle családi ház kezelőjének, — Temesváry Ignácz haszonbérlő ellen, haszonbéri szerződés felbontása iránt indított perében ítéltetett: Alperes az A. a. beperesitett szerződésnek 2 ik pontja szerint nem csak jogosítva, de kötelezve is lévén, a kibérlelt házban a szakértők közbejöttével czélszerű és a ház szilárdságának nem ártható változásoknak tételére, melynek fejében ugyanazon szerződés 3-ik pontjában az 1-ső évnegydi bérből 425 írt el is engedtetett — minthogy alperes az érintett szerződés 2-dik pontjában meghatározott változtatásokon túl menvén, a C. a. tanuknak vallomásai, főleg pedig a G., A. és I. a. felmutatott szakértőknek szemle utáni véleménye szerint a bérlett házban oly átalakítások, illetőleg rongálások történtek, melyek által az épület nem csak tetemesen gyengittetett, de tűzveszélynek is kitétetett, — és ámbár az alperes ezen körülmények valódiságát tagadta, azonban ezen egyszerű tagadáson kívül azokat törvényszabta módon meg nem czáfolta, és hivatkozott tanúinak leendő kihallgatása végett azoknak neveit be nem mutatta, — ezeknél fogva, minthogy a kérdéses 1859. évi aug. 1-én keletkezett szerződésből származó kérdések az akkoron hatályban volt törvények szerint elítélendők, és eldöntendők, a p t. k. 1118. §-a szerint pedig, ha a dolog bérlője azt annak tetemes ártalmával (mint jelen esetben) használja, a bérbe adó a szerződés további megszüntetését követelheti, — a keresetbeli szerződés ezennel megszüntettnek kimondatván , alperes a bérlelt házat 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett a bérbe adónak visszabocsátani tartozik, — a per folyama alatt fel nem számított költségeknek elmellőzése mellett egyedül a íelebbezési költségek 10 frtban megállapittatnak, és ekképen az első bíróságnak ítélete megváltoztatván, a per további intézkedés véget illetőségéhez visszaküldetik. (1862. oct. 9. 5870. P. sz. a. Előadó: Bernolák Károly ktb.) 982. Mann Jozefinának Szabó Béla ellen 378 frt iránti jótállás végett indított perében Ítéltetett: Az általános ptk. 1476. §-a értelmében 2-od r. alperest érdeklő ujitás, a kötelező átengedése által nem történvén, s így 2-od r. alperesnek mint kezesnek kötelezettsége megszűntnek nem tekintethetvén, — a kezes pedig ugyan a ptk. 1355. §. szerint akkor, ha a főadós a hitelezőnek megintésére, — minek a beperlés is veendő — kötelezettségét nem teljesítette, — kereset alájöhet; e szerint felperes keresete időelőttinek nem tekintethetvén, az első bíróságnak Ítélete megváltoztatásával ugyanaz oda utasittatik hogy a per érdemére nézve Ítéletet hozzon; — mi végett a periratok visszaküldetnek. (1862. oct. 29. 4991. P. sz. a. Előadó: Bernolák Károly ktb.)