Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 88. szám

Pest, péntek 18(>2. November 14. 88. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉK! CSARNOK. Tartalom : Büntetőjogi eset. — Kúriai Ítéletek : magánjogi és úrbéri ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Büntetőjogi eset. Közelebbről a birtokosságot s általában a vagyonbiztonság által érdekelt egyéneket egy a közel múlt tavaszon történt véletlen esemény fölött kezdett birói eljárás tartá figyelemben, annál inkább, mivel ezen esetnek jogi megoldása a napjainkban igen gyakran veszélyezett élet és vagyonbiztonság fentartásával szigorú összefüggésben áll vala. és épen azért nem csudálhatni, hogy a közérdekeltség kiválóan a birtokos osztálynál ezen bűnvádi eset végeredményére irányult. Ez eset hiteles adatok nyomán következő: Nemes Marosszék id. törvszéke által f. é. aug. 9-én 626. sz. a. határozattal lukafalvai kózbirtokos Tolvaly József csokai Balázs György meglövése által elkövetett emberölés bűntényeért további fogságban hagyás mellett vádállapotba tétetett következő okokból : Az orvosi vélemény által kapcsolatila^ a tanuk vallomásaival, s magának vádlott Tolvaly Józsefnek részbeni bevallása által tisztán és világosan áll, hogy Balázs György egy lőfegyvernek, nem gyilkolási szándékkal ugyan, de ellenséges indulatból vádlott általi elsütése által, a lövés menthetlenül halálos lévén, az életből ott helyben kimúlt. Ezen körülményekből világos, hogy az emberölés bűntény állama iránt (osztr. terv. szerint 5— 10 évi börtönnel bünt.) kétség nem lehet: ennélfogva Tolvaly József, ki aziránt eléggyanuokokkal terheltetik, vádállapotba volt helyezendő. Ezen vádhatározat ellen a vádlott h. ügyvéd Lázár Ádám által aug. 17 én következő folyamodványt adott be: A tárgyilagos tényállás a törvszéki vizsgálatokból anynyiban be van bizonyítva: miszerint vádlott mint lukafalvi közbirtokos 1862. apr. 27-én délután Lukafalváról neje, egy csecsszopó gyermeke, szolgálója és béres inassá társaságában egy két lovas fogattal a vajai területen Csernabércz nevű helyen fekvő fiatal vágott erdeje megtekintésére kirándult, s midőn asórmosdi tetőről a Csernabéicziie áttekintve saját erdejében legelve kárttevő marhákat, megpillantott, szekeréről rögtön leszállva, a hegy oldalon bement Csókába béresinassával együtt, szekéren hagyván nejét, gyermekével és szolgálójával. Csókába érve, felkérésé erdőpásztorát Iszlai Istvánt, és felszólitá, hogv menne ki vele a kár megvizsgálására, egyszersmind védelem végett magával egy kézbelitis hozván ; mire Iszlai pásztori kötelessége szerint késznek nyilatkozván, mégis indult lőfegyverével a vádlott után, kit is a vádlói t erdeje közelében utol érvén, tőle a vádlott lőfegyverét minden szó nélkül átvette, vállára tette, Iszlait pedig azonnal nejéhez Csókába visszaküldötte azon üzenettel,hogy Kis-Görgény ben, hova a kán tevő marhákat be fogja hajtani — találkozandanak. Ezzel Iszlaitól elválva béres inasával erdeje felé indult, hol is 4 kárttevő idegen marhát és több ifjakat találva, ezektől tudakolá, kié legyenek azon marhák? kik azt felelték, hf • aern az övék, sőt nem is a csókaiaké, — mely feleletre vádlott kénytelen volt a saját erdejében talált 4 kárttevő marhát kártérítés eszközlése végett elhajtani, oly czélból, hogy azokat az illető Dulló biztoshoz juttassa. Hajtás közben találkozott Szabó István, Iszlai Mózes és Szigethi György Csókaiakkal, kik közül Iszlai Mózes kérdésére: ,,hát hová hajtja a marhákat?" azt felelte: „elhajtom a Dullóhoz" és tovább haladott, a marhákat maga előtt hajtva; alig haladt el azonban előttök, midőn Szabó István társaihoz azt mondá: ,.jó volna a csókái marhák behajtását meggátolni s azokat elvenni az alatt pedig Balázs György Iszlai Istvántól értesülvén, hogy tehenét a vádlott behajtotta, egy jó kézbelivel ellátva, azonnal a Csernabércz oldalon vádlott után szaladott és a bérez élén lévő Szabó István és társainak kiáltotta: ,.jertek, ne hagyjuk, hogy ezen marhákat behajtsák, inkább verjük agyon, inkább öljük meg," mint ezt több tanuk a vádlottal egyhangúlag bizonyítják, mely bőszült felszólításra társai felbátorítva, Balázs György, egy, András Jóskától elvett kemény cserfabottal kezében, utána indult, Szigethi Görgy követte, Szabó István és András Jóska pedig a bérez élén utánuk mentek, — mely fenyegető boszus szavakat vádlott észrevéve, a marhákat béressévei lefelé inditá, de midőn az ut szélére a csergő közelében Csókától és Görgénytől mintegy félórai távolságra volna, Balázs György és Iszlai Mózses őt megkerülve, már vele szembe jöttek, tőle mintegy 20 lépés távolra a marhákat félreverték, felemelt kézbeliekkel a vádlott felé rohantak, mig háta megett Sepsi Péter és Sepsi Károly, mint egy 40, Szigethi Gy. pedig 200 lépésnyi távolra féléje közeledtek, kik közül a vele szembe jövő és boszusan fenyegető Balázs Györgyöt és Iszlai Mózest a vádlott észrevéve, azt kiáltotta nekik : „ne jöjjön felém, hagyjon békét nekem, mert kénytelen vagyok magamat, oltalmazni s a fegyveremmel lőni,," s egyszersmind puskáját feléjök emelé; mire Iszlai Mózses mintegy 15 lépésre mégis állott, Balázs György ellenben felemelt kemény cserfa botjával a vádlottnak rohanva, fenyegetödzőleg viszonzá : „nem szabad úrim, nembánom ha meglősz, megölsz, mégis megyek, agyonütlek, hogy merted a marháimat elhajtani? vagy én vagy az ur meg kell hogy haljon, — a szentjit az urnák, — állj meg, hagy öljelek meg, stb." Ezen dühöngő bosszús fenyegetések közepette közelitett Balázs György felemelt cserfa botjával 5 lépéssel közelebb vádlotthoz, ki puskáját magadott, a reája emelt és fejére irányzott cserfa bot ellenében védelmül tartva, kissé hátrálni kezdett, de Balázs György mind közelebb rohanva, ezen felizgatott, és rendkívül szorongatott állapotában előröl és hátulról ellenséges és bosszús indulatú emberektől körülvéve, az egyedül lévő vádlottnak (béres inassának kezénél egy kis ló ostor lévén) 88