Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)
1862 / 84. szám
Pest, péntek 1862. Octóber 31. 84, szám. Negyedik évfolyam. TŐRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartatom : A biztosítási végrehajtásról. Vége. Legfelsőbb rendeletek.— Kúriai ítéletek: magánjogi, büntető és úrbéri ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. A biztosítási végrehajtásról (Végo 1) i e t r i c h Ignácz jogtudor ügyvéd úrtól. Midőn az id. törv. szab. hatályba léptek, arról, hogy a magánjogi ügyekben is helye van s kell, hogy helye legyen a biztosítási végrehajtásnak — alig kételkedett valaki. Köztudomásként az első biróságok mindenütt elrendelték a biztosítási végrehajtást ; oly általános volt a meggyőződés, miszerint az or. értekezlet tagjainak, kik az uj perrendtartást szerkeszték, a polgári ügyekre alkalmazott váltóeljárásból, annak a hitelre nézve üdvös'& szükséges intézkedését a biztosítási végrehajtást., kihagyni, eszök ágába sem volt. Es csakugyan megolvasván azon beszédeket, melyek az uj perrendtartás fölött az orbirói értekezleten tartattak, azt vesszük észre, hogy a biztosítási végrehajhajtás különösen is szóba hozatott, a nélkül, hogy csak egy hang is emelkedett vagy észrevétel tétetett volna az iránt, hogy a biztosítási végrehajtásnak polgári ügyekben belye nincsen. Ugyanis az 1861. febr. 28-án tartott XV. ülésben a javaslat 57. most 100. §-ról lévén szó, mely előbb igy állott: ,,a fölfoJyamodás beérkeztével a bírósági percsomóban létező összes periratok a fölebbviteli bírósághoz eredetiben íölt e r j e s z t e n d ő k" Széher Mihály azt jegyezte meg ; „Ha ez igy áll, ekkor, (úgymond) például én biztosítást nyerek, és az ellenfélnek joga van birtokon kivül fölfolyamodni, összepakolják az iratokat, felküldik a fp.lebbvifeli bírósághoz, s ez által megakasztatik a per." Itt tehát a per folyama alatt, végitélet hozatala előtt nyert biztosítás említetett, s nem azt hozták föl a szónok aggodalma ellenében, hogy polgári ügyekben biztositásnak vagyis biztosítási végrehajtásnak helye nincsen, hanem hivatkoztak a váltó eljárásnál követett gyakorlatra, mely szerint ily esetben a biztosítási végrehajtás ellen közbetett felfolyamodása per folyamát nem gátolja, mert nem az összes periratok, hanem csak azon adatok terjesztetnek a felsőbb bíróság elé, melyek a biztosítási kérdés megbirálására szükségesek voltak: vagy is miként ezt Szabó Imre beszédében olvassuk: „Mi a biztosítási végrehajtást illeti, számtalan eset volt váltó eljárásoknál, hogy felpen-s igazolván követelésének a p<-r folyta alatti veszélyeztetését, a biztosítás elrendeltetett, s az ellenfél e végzést l'ölebbezte; de azért az a per folytát nem gátolta legkevesbbé sem, minthogy csupán azon adatok, melyek a biztosítási kérdés megbirálására szükségesek voltak, terjesztettek föl, s az alatt, mig a biztosítás kérdése a főtörvényszék vagy hétszemélyes tábla elhatározásától függött, a per maga tovább folyt és sok esetben el is döntetett." Többen is szóltak a tárgyhoz, u. m. Rudnynászky Béla, Rudnyánszky Ferencz, Kiss Andor, Ho r v á t h Boldizsár és Tóth Lőrincz, s helyeseltél vén Széher észrevétele az 57. (most 100.) §. oda módosíttatott, hogy felfolyamodás esetében nem az „özszes" hanem csak az „illető" iratok terjesztendő k föl. Ha tehát e szerint a példakép felhozott biztosítási végrehajtás még a törvényjavaslat módosítására is okul szolgált — akkor az orbirói értekezletnek, mint törvényjavasló testületnek szándéka szerint a behozott váltóeljárásnak a biztosítási végrehajtásróli intézkedése a polgári ügyekben is megtartatott. Az előadott észrevételek mellett nem kell sokat színom a hétszemélyes táblai határozat ama végső indokára, mikép a birói zárlatnak a visszaállított hazai törvényeink f szerint csak az illető perben s az ellenfél kihallgatása mellett van helye, mert ugy hiszem a mennyiben a perrend. intézkedik, annyiban az ugyanazon vagy hasonló eljárásról intézkedő korábbi hazai törvényeink nem alkalmazhatók, így például ma már helytelenül hivatkoznánk az 1729: 28. t. czikkre, mely azon ügyeket sorolja elő, melyekben csak birtokon kivül van felebbezésnek helye; mivel a perorvoslatokra nézve az id. törv. szab. 88. és 1840: XV. t cz. II. R. 10. fejezet intézkedvén, az ezekben foglalt rendszabályoktól eltérő korábbi törvények hatályon kivül léptek. Igy van ez az uj perrendtarta»,többi intézkedéseivel, s különösen a végrehajtásíajjás; az uj prtás a biztosítási végrehajtás által go^RÍoskodik a kereső fél jogainak biztonságáról, tehát az ez iránt intézkedő hazai törvények, melyek a biztosítást zárlat által engedték meg, mint például az 1729: 28. t. cz. 27. §-a és az 1715: 28. t. cz. ma már nem volnának alkalmazhatók. Ezek elégségesek a föltett első kérdésre; s minthogy a biztosítási végrehajtásról csupán a fenálló perrend. szempontjából szóltam, ugyan e tárgyról a codificálandó prtás szempontjából, szerény észreveteleimet más alkalommal fogom előterjeszteni, (ha tudniillik azok e lapokban helyet találnak.*) A második kérdést illetőleg t. i. Váljon ha a magánjogi ügyekben az uj perrend szerint helye van a biztosítási végrehajtásnak, az első biróságok helyesen tesznek-e, midőn a íenttisztelt hétszemélyes táblai határozatot z-inórmértékül véve, elutasítják a biztosítási végrehajtási kérelmeket? Nézetem szerint az első biróságok nem tesznek helyesen, ha a törvény ellenére megtagadják a biztosítási ké*) Sőt kérjük mielébb közöltetését — most a codificatió küszöbén, melynek nagy szüksége leend a valódi szakértőktől származó adatokra. Szerk. £g3T Mai számunkhoz negyed ív mellékletet adunk a kúriai Ítéletek gyorsabb közölhetése végett. 84
