Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 79. szám

338 következéskép, ha hasznai váltság utjin elvétetnek, azok egész terjemükben megtérítendők, rui csak ugy eszkö7öl­hető, ha megszűnésüktől kezdve kárpótoltatnak, külön­ben a magán tulajdont jogsérelem érné. Márpedig a job­bágyok tartozásai, melyek a maradvány földekre is ne hezedtek s a melyeknek eltörlése egy ministerelnöki kör­levélben (2. s«. a. mart. 23. 1848.) már a törvény kihir­detése előtt a hatóságoknak közzétételül tudtul adatott, annak megtörténtével máj. 1. előtt országszerte megszűn­tek teljesítetni. A jogosság tehát a kamatoknak e naptóli fizetését elkrülhetlenné tette. És ennek jogosságát annál nagyobb készséggel vi­tatjuk, minthogy ezen elvnek nyomaira már 48 ki tör­vényhozásunk terén is rátalálunk. így az 1848. 9. t. cz. foganositására irányzott minist, javaslatban világosan benfoglaltatik (5. 6. stb. §§.) hogy az irtvány, szőllő stb. megváltható földektől a tartozások vagy kamatok telje­sítessenek mindaddig, mig a váltság nem eszközöltetik. A szept. 22-ki ülésben világosan elfogadtatott azon indítvány is, hogy a szőllő dézsma és más szolgálatok megszűnte és megváltása esetében a váltsági tőke kamatjai 1848. évre is m eg t é r i t e n d ő k — tehát máj. l-ig szinte kiterjesztetett. Sőt e szabályt nemcsak a jogosság, hanem a méltá­nyosság és nemzetgazdászati érdekek által is teljesen iga­zoltnak találjuk. Mert azon philantropicus részvét, mely a 48-ki mart. napok óta a jobbágyság sorsa iránt oly ma­gas fokra emelkede, teljesen kielégítettnek tekinthető azon rendkívüli kedvezmények által, melyekben az az úr­béri birtokára nézve részeltetett; mígnem tagadhatni, mi­kép ugyanazon részvétet a nemzetnek egy másik nagy fontosságú elemétől sem vonhatjuk meg, attól t. i, mely épen azon jobbágyság hasznaiért oly nagy veszteségeket szenvedett. Midőn összes nemzetgazdászati kifejlődésünket főleg azon erőkben látjuk központosulni, melyek az urbé­riséget vesztetteknél léteznek; akkor mindent el kell kö­vetnünk, hogy ezen erők ujabb vesztességek által ne gyön­gitessenek, hanem minél inkább kiméltessenek — mit itt elő nem sorolható életbevágó politikai tekintetek is szük­ségeinek. És ugyanily alaposoknak találjuk az illető rendelet többi szabályait is, melyek a telekkönyvi bejegyeztetést, rö­vid szóbeli perutoni behajtatást engednek, mik nélkül a jogigény biztosított nem lehetne; a mint a volt jobbágy érdekeknek teljesen elégtétetett a félévenkénti, 10 évre terjedhető részletezés által is, mi a fizetést eléggé meg­könnyíti. Szabad legyen — bár soknak nem tetszik is — még egyszer a 48-i törvényhozásunkra hivatkozni, megemlí­téséül , mikép abban e részletes szabályoknak is leglénye­gesbjeit szinte fellelhetjük. A ministeri javaslatokban s az alsó ház határozataiban szinte váltsági kamatul 5% fo­gadtatott el; megengedtetett a részletes fizetés és pedig félévenkint, a váltság öszvege a becslési summa húszszo­ros mennyiségében állván; (m i n i s t. j a v. 2 stb.§§.) a kifize­tés szinte 10 évre szabatott (központi bízott, jav. 19. §.) és a szóbeli perutra lettek a viszályok utasítva (19.) stb. Ez öszhangzás csak azt mutathatja, hogy a jelen legf. határozatnak szabályai lelkiismeretes megfontolás következtében a jog s nemzetgazdászat érdekeinek megfe­lelőleg alakitattak. És ismét egy hatalmas lépés a hűbéri maradványok eloszlatására, mi földbirtok hitelünk s nemzetgazdászati emelkedésünk kifejlődésére lényeges befolyású. És azért kormányunk mindenki részéről őszinte elismerésre szá­molhat. Legfelsőbb rendelet A birói végrehajtások tárgyában. Első Eerencz József, Istenkegyelméből stb. stb. Főtisztelendő, tisztelendő, stb. stb. Az 1792 17. t. cz. valamint az 1840. 15. t. cz. 192,193 és 213. SS-nak azon rendelete, mely szerint a birodalombeli nem-magyar polgári, kereskedelmi és váltó-törvényszékek Magyarországban végrehajtandó jogérvényes határozatainak foganatosítása magyar udvari kanczelláriánk, illetőleg váltófeltör tényszékünk előleges felülvizsgálatától van feltételezve, nemkülönben azon szabályrende­letek is, melyek szerint a magyar s nem-magyar birói hatóságok­nak minden megkeres vényei, a mennyiben ez utóbbiak részéről Magyarországban valamely birói eljárásnak eszközlése kívántatik, csak m. u. kanczelláriánk közvetítése folytán intéztethetnek ren­deltetésük helyére, a gyors igazságszolgáltatás nem csekély hátrá­nyára számos akadályokat idézvén elő, ezen akadályok elhárítása végett, addig, mig ez irányban a rendes törvényhozás utján intéz­kedések tétethetnének, ideiglenesen és kivételesen rendeljük és parancsoljuk : hegy tökéletes viszonyosság alapján a birodalombeli nem-magyar polgári, kereskedelmi és váltótörvényszékek magyar­országi vagyont érdeklő s részint a magyar polgári s váltótörvény­székek a birodalom egyéb tartományaiban létező vagyonra vonat­kozó jogórvényes határozatainak, a nélkül, hogy azok egy más ha­tóság által előlegesen felülvizsgáltatnának, feltétlen végrehajtási képesség tulaj donit tassék, és hogy ennek folytán a birodalmi ma­gyar s nem-magyar polgári, váltó s kereskedelmi törvszékek a köl­csönös, habár közvetlenül más felsőbb hatóság közvetitése nélkül hozzájok érkezendő minden megkeresvényeknek, és pedig nemcsak azoknak, melyek egyszerű kézbesítések eszközlését, felvilágosítá­sok adását, s nyomozások tételét tárgyazzák, hanem azoknak is, melyekben a megkeresett birói hatóság területén létező vagyont érdeklőleg végrehajtás foganatosítása kéretik, feltétlenül megfelelni, s eljárásuk eredményéről a megkereső hatóságnak közvetlenül ér­tesítést adni kötelesek legyenek Midőn ezen legkegyelmesebb határozatunkról hüségteket kel­lő tudomás s alkalmazkodás végett ezennel értesítjük, császári ki­rályi kegyelmünk- és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók ma­radunk. Kelt birodalmi fővárosunkba nBécsben Ausztriában, Szent­iván hó 24-én, 1862-ik évben. Ferencz József, s. k Gróf. Forgách Antal s. k. Stojakovits György s. k. Kuriai ítéletek. Magánjogi ügyekben A kir. itélő táblán. 871. Pasza Józsefné szül. Tamás Évának Tamás Sá­muel atyja után öröklött ingatlanoknak telekkönyvi át­íratása iránti ügyében végeztetett: Miután jelen esetben az átadási okiratban talált hiány a hagyatéki bíróságnál létező tárgyalási iratok betekintése által hivatalból pótol­ható, s a dárdai cs. kir. szolgabiróság helyébe lépett uj bíróságnak kötelessége lett volna a kérvényt elintézni, és az ideigl. törv. szab. 168. §-a értelmében a befejezett ha­gyatéki tárgyalás alapján az öröklési bizonyítványt kiál­lítani, ennélfogva a telekkönyvi rendelvény 129-ik §-ába

Next

/
Oldalképek
Tartalom