Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)
1862 / 79. szám
Pest, kedd 1862. Octóber 14, 79. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom ! Maradvány földek s más nem úrbéri tartozások megváltásának szabályozása. II. — Hivatalos rendelet és tudnivalók. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. Marad váuyfoldek s más uein nrbéri tartozások megváltásának szabályozása. II. A szóban forgó tárgy körüli kérdések legnehezebbikét kétségtelenül az képezé : váljon az illető váltság kamatjai s különösen amaradvány földeknél mely időtől számitandók. Mint mondottuk itt is azon összeütközés forog fenn : a volt földes urak és jobbágyok közti érdekek között, melyek közül az elsők a magántulajdon s így túlnyomólag a jogosság érdekeit képviselik, utóbbaik pedig a nemzetgazdászati hasznokat. E különbség szellemében vannak , kik a váltsági kamat megtérítését minél rövidebb időszakra óhajtották volna visszavitetni; ellenében azoknak kik azt a tettleges veszteség, elmaradt haszon idejétől, ragaszkodva a jog világos igényeihez, vélték számítandónak. Ugyanazon törekvés, mely az 1848-i martiusinapok után azon irányban fejlődé ki, hogy a felszabadított jobbágyoknak minél több kedvezmények adassanak , hogy a hűbéres birtok szabaddá tétele minél csekélyebb áldozatokba kerüljön. Ezen irány az, mely — kétségtelenül a rendkívüli körülmények hatálya alatt — az úrbéri terhek megszűntét a volt jobbágyok hozzájárulása nélkül rendelte létesí tetni, ellentétben előzményeinkkel. Mert nagy többségben sürgettük a hűbéri viszonyok megszüntetését; de senki sem követelte 48 előtt, hogy az ingyen történjék, legföljebb az javaltatván, hogy a megváltás terhében az állam is egy részt viseljen. Azon irány később még tovább terjeszkedett. odáig, hogy a képviselőház minden szőlő dézsma, vám- és más nemű adózások megszüntetését decretálta (sept. 15 i ülés) továbbá, hogy az állami s papi javakon a dézsma s más tartozások kárpótlás nélküli eltörlése sürgettetett (sept. 21.) és a majorsági zselléreknek is nem önmagok, hanem az állam általi megváltatása a ministerium javaslata ellenére kimondatott (sept. 22. ülés.) Nem elégeltetett azon egész Európában Francziaországon kivül páratlan kedvezmény, melyben a volt jobbágyok az összes úrbéri birtok ingyen megnyerése által részeltettek; hanem az ügyük iránti tú'ságos részvétből, és a magán tulajdon s jog igényei körüli fogalom zavarból, a nem úrbéri hanem valódi magán tulajdont képező földbirtokokat is nekik odaajándékoztatni s minden bár nem úrbéri hanem szerződéses tartozásokat ingyen elengedtetni akarták. Ezen irány az, mely ellen Deák Ferencz az alsóház sept. 22-i ülésében egy valódi államférfiúi bölcsességtől özönlött beszédében erélyesen felszólalt. „Vigyázni kell — mondá — azon vonalra, hol a status rendelkezése a tul aj donnái megszűnik jogos lenni. Hogy az úrbéri viszonyok megszűnt e 11 e s s e n ek, hogy azokat az állam kármentesítse, ennek még lehet jogphilosophiai alapja, mert az a birtoknak oly neme volt, mely felett a status századok óta rendelkezett. De ezen jogalap hiányzik ott, hol majorsági földek és szerződési viszonyok forognak fenn. Jól organisált államban kettő lehet a tulajdon iránti fogalom, vagy a tulajdon sérthetetlensége, mely az egész civil isá 11 világban uralkodik, vagy az, hogy minden egyéni tulajdon megszűnik, s mi a Comunismus. Mind a két theoria érthető, de oly egyéni tulajdon, mely nem sérthetetlen, nem érthető." És evvel kapcsolatban rosszalá az állam általi megváltás túlterjesztését. .,A hol csak el lehet — mondá — el kell kerülni hogy az állam értékéből ajándékozzunk. Figyelembe kell venni, mikép a ház, midőn aztteszi, nem ajándékot oszt, hanem oly zsebből ád, melybe a legszegényebb emberek verejtéke befoly. Ámult (pozsonyi 4 y48-ki) or gyűlés már 150 millió kárpótlást elvállalt, — ez ellen nem akarok szólani — bizonyos mikép a hűbéri viszonyok megszüntetése legszükségesebb volt. De hová vezet ez? Nem tesszük-e ki a statust annak, hogy a rá rótt terheket meg nem b i r j a ?" Ezen jogi s államrendszeri érvek teljesen igazolják alaposságátannak, hogy a magyar minisztérium, öszhangzásban a törvényhozás higgadtabb, józanabb többségével, az 1848. 9. t. cz. szellemében, mely csak ,urbéri' szolgálatok s fizetésekről rendelkezett, minden törvényjavaslataiban, különbséget tőn az úrbéri és földesúri magán tulajdoni birtok s jövedelmek között s utóbbiakra nézve csak megválthatást, tehát magok a birtokosok általi elégtételt ajánlott; mi a még fenmaradt összes hűbéri természetű viszonyok megszüntetését illetőleg az 1853 ki urb. pátensek alapelvéül is szolgált. Ez alapokon a jelenben kérdésben forgó maradvány-fóldek smás tartozások megváltásának magok az illetők s nem az állam általi teljesítése szinte természetes jogi következmény lett. Mert a magán tulajdon körüli jog fogalmak ezt követelék. Ha pedig ez jogos, akkor ugyanazon jogosság kelléke szükségeié azt is, hogy maradvány-földeknél a váltság kamatjai 1848. május 1-től, más tartozásoknál pedig a megváltás idejétől számíttassanak és fizettessenek. Mert a tulajdon jog nem csak a földbirtok lényegére, hanem hasznaira is kiterjedvén; ha a tulajdon sérthetlen a földekre nézve, annak kell lennie jövedelmeiben is; 79
