Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 55. szám

232 mondatik, a jelen perbeni ellenbeszéd 2. NB. és 3. NB. a. mellékletéből pedig világosan kiderül, hogy arra semmi fizetés sem történt, s igy azon szerződés hamis, s tekintetbe vévén, hogy a NB. és 5. NB. a. okmányok tanúsítása sze rint felperes a per folyama alatt annak tárgyát képező birtokot majd eladással, majd szerencse szerződéssel terhelni, s igy a pert bonyolítani, s alperest azon állapotba juttatni igyekezett, hogy a pernek alperesre nézve netalán kedvező kimenetele esetére is birtok nélkül maradjon, — melyeknél fogva felperest csalással járó fortélyos szerzőnek nem tartani nem lehet; végül hozzájárulván mindezekhez a 4. sz. a. melléklet 5-ik pontjának tanúsítása szerint azon körülmény, ho^y alperes terhelő adósságokat is fizetni tartozott, s ennél fogva a per tárgyát képező birtokhoz nem csak örökösödési, de fizetés melletti szerzés czim alatt is joga van. Mindezeknek alapján alperes ellentállása, mint elegendőleg ki nem hallgatotté, a 264. decisio szellemében okadatoltnak lenni bíróilag kimondatik és Nagy Ilona mint eladó, és felperes mint vevő közt létre jött D. a. szerződés kötésére egy részről Nagy Ilona jogositatlannak, másrészről felperes Varga Ferencz csalással párosult fortélyos szerződőnek, a szerződés pedig hamisnak nyilvánittatik, s mint ilyen megsemmisíttetvén, felperes tulajdoni jogának a pertárgyát képező birtokra nézve annak alapján a makói 4302. számú telekjegyzőkünyvbe eszközöl t átíratása kit- irültetni, s onnan a makói 2852. sz. telekjegyzőkönyvbe Nagy Ilona nevére azon hozzáadással, hogy a % telek föld, öt hatodrész a h. r. 2967. sz. a. bejegyzett ház, a h. r. 4861. sz. a. bejegyzett szőllő fold, és a h. r. 5066. sz. a. bejegyzett teleknek tulajdona Nagy Ilona kimultával, alperes Szűcs Sámuelt illetendi, visszairatni rendeltetik. Felperes Varga Ferencz alperesnek okozott és bíróilag 85 frtban megalapított perbeli költségek megtérítésében elmarasztaltatván, és e tekintetben foglalással együtt bíráskodó esküdt Szabó Albert ur jelentés mellett megbizatik, az elrendelt telekkönyvi átírások eszközlésbe vétele végett jelen ítélet Csanád megye telekkönyvi hivatalának kiadatván." Ezen Ítélet ellen félperes semmiségi panaszszal összekötött íölebbezést nyújtott be, azt következőleg indokolván : Semmis az itélet, mert a biróság eltérve a per tárgyától, a jogok oly megvitatásába bocsátkozott, melyek már jogerejű ítéletekkel eldöntvék, és a melyek az ellentállási perbe nem vitathatók, az ellentállás helyes vagy helytelensége fölött pedig a biróság nem határozott. De hogy az ellentállásnak helye nem volt, és hogy az tiltva volt, igazolva van az országbírói értekezlet polg. részének 173. §-ával, melyszerint az osztrák ppriás jul. 6.ig hatályban vnlt, ennek 442. § a szerint pedig semminemű kifogásokkal, vagy ellentállással a végrehajtást gátolni tilos tény volt; sat. A kir. tábla 1862. évi mart. 27-én kelt ítéletével (Lásd e lap 44. számában 713. folyó sz. a.) az e. b. Ítéletet az egész eljárással együtt megsemmisítette, kimondván, hogy ellentállási perorvoslatnak sem az osztrák pprtás, sem az ideigl. törv. szab. szerint helye nem lévén, ilyképen az ellentállás okadatolására indított jelen per sem képezhet birói elintézés tárgyát. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben A hétszemélyes táblán. 255. Conrad Rutkay Vilma, Conrad Mihály és Jeszenszky Lajosnak Prónay István ellen a Vágujhelyen lévő Zsitkovszky-Baros féle 215. számú zálogház és földrészek kiváltása iránti perében (melyben a nagyszombati cs. kir. mtörvszék mint első biróság által alperes a kereseti 215. számú háznak bel telekkel és két darab erdő részszel együtt leendő kiadásában, elmarasztaltatott — felperesek ellenben alperes részére 2680 frt 80 kr. zálog öszszeg, beruházások, és javitások fejében pedig 2349 frt 74 krt alperesnek megtéríteni köteleztettek, s mely itélet a pozsonyi volt cs. kir. főtörvszék által azon okoknál fogva, mert a „De fassionnibus et praejudiciis" szóló kir. táblai döntvény értelmében az olyatén örök bevallások, melyek mellőzhetők valának, zálognak tekintendők, minélfogva az ezen alapon tett fizetések a zálog birtokosnak megtérítendők, a mi a fenforgó esetben annyival inkább alkalmazásba vehető, mert a már ezen zálog perben A. a. hozott itélet szerint is a zálogos összeg a zálogbirtokosnak megítéltetett. A beruházások fejében kitett 2349 frt 74 krnyi összeg azért volt megítélendő, mert az a birói szemle által igazoltatott, s mert az ily beruházásoknak megtérítése a zálogos szerződésben is világosan köteleztetett. A felperes zálog tulajdonosok által követelt károk azért nem vonathattak le a zálog és beruházási általok fizetendő összegekből, és pedig az erdő pusztítást illetőleg azért nem, mert a zálogba adáskor az erdők mily karbani léte, bíróilag fól nem vétetett; a szeszgyári szerelvényekben okozott károk fejében követelt 750 frt 40 kr. pedig azért nem, mert a zálogba adáskor a szeszgyár szerelvényei sem adattak becsű mellett által a birtokosnak, s mert az erre nézve ajánlott becslő eskünek helyt adni azért nem lehetett; mert több mint száz év előtt történvén a zálogba adás, arra, hogy mily karban voltak a szeszgyár szerelvényei, s igy a kár összeg meghatározására jó lélekkel esküt tenni nem lehet — jóváhagyatott) ítéltetett: Az, mintha Zsitkovszky Lajos a keresetbeli birtokhoz semmi jogközösséggel nem bírt volna, a perbeli adatokból ki nem tűnvén, sőt a 3. sz. a. örök fel vallás és A. a. 1816-ban hozott, az akkori felperes által nem fölebbezett, és igy rá nézve érvényre emelkedett ítéletből az ellenkező derülvén ki, sőtt még ugyanazon perlekedőknek 4. sz. a. 1819-ben kelt törvényes zálogfel fizetés iránt egyességbeli hozzájárulásuk szinte arra mutatván ; a másod bíróságnak ítélete e részben, valamint a neheztelt többi pontjaira nézve is — a nem fölebbezett rész érintetlenül hagyásával érdemileg jóváhagyatik, s a periratok illetőségükhöz foganatszei zés végett leküldetnek. (1862. jun. 23-án 14.P.sz. a. Előadó: Zsömböry György ktb.) 256. Gróí Péchy Manónak mint családja jogfentartójának, előbb Blaskovics G-yuláné most Almásy Sándorné szül. Patay Francziska, mint első férjétől származott gyermekei term. s törv. gyámanyja elleni zálogváltási perében ítéltetett: A keresetben megnevezett határnak egynegyed része, az aránylag ehhez tartozó minden járandóságokkal, felperesnek jogérvényesen megítélve lévén, következőleg a helybeli javadalmaknak kiegészítő részét tevő szőllő dészmajogis felperest illetvén, ugyanez nekie megítéltetik. Továbbá az A-nál B. alatt lévő 1810-ik évi jan. 4-kén kelt auctionális szerződésnek 4-ik pontja, csak az akkor fennállott országos költségek nemeire, nem pedig a később behozott adóra értethetvén, és igy az alperes fél részéről 25. .26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. és 35. tételek alatt 1849/50- ev Óta felszámított adónak, és az erre vonatkozó kiadásoknak megtérítése felperest nem terhelhetvén, az e tételek alatti összegek, valamint a 19 ik tétel alatt 69 frt 49 % krral követelt, mint az idézett 4 ik pont alá nem eső összeg is a felszámításból kihagyatnak, mely változ-