Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 50. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 10. [r.]

210 többi kiváltságok s kedvezmények mind a nemesekre, kik államunkban avasallokat, hübérnököketpótiák, ruháztat­tak, minthogy a földbirtok az ő kezeik között lévén, csak ök teljesitheték a katonai szolgálatokat. Midőn a földbir­tok által csak a nemesség képzé azon erőt, melynek az állam lentartása bel- és kül veszélyek elleni lehetőleges megóvása köszönhető volt,nagyon természetesnek találtat hatott, hogy csakis ők vegyenek részt politikai s törvény­kezési hivatalok kezelésével az ország kormány­zatában, s országgyűléseken a törvényhozatalában. Ily nagy fontosságú álam életi elemet képezvén a föld­birtok nemeseknél, annak conserválása, a családok fentartá­sábfin nélkülözhetlen szükséglón. Azért az idegenek birtok képtelensége, gazért a lex amortisatisnis mindugyan­azon czélból t. i. nem az idegenek, testületek, városok, (1542. 6. 33.) egyházak, kolostorok, templomok vagyonosodásá­nak gátlására, hanem annak eszközlésére csupán, hogy a javak a családoktól el ne vonatassanak, s hogy azok el ne gynngüljenek, mi az állam legfóbb erejét gyöngithe­tendi; s minek gátlására intéztetett az ősiség nagyszerű intézménye is. Ugyanezen magas állami érdekből szoros kapcsolat alakult ősiségi rendszerünk és összes igazság­szolgáltatásunk között is, mi épen azért egészen hű­béri jellemű volt. Mind az ősi bírósági rendszer, mind a jog kiszolgáltatás rendje arrairányoztatott, hogy a nemes birtokosok vagyon vesztése ellen, tehát a vagyoni fentar- j tás mellett minél nagyobb biztosítékok létezzenek. Erre szolgált nem csak az u r i bíráskodás,2) melynek hű­béri jelentősége főleg abban központosult, hogy a jobbágy birtokról, mi a nemes birtokosok tulajdonát képezé, mi körüli változások, veszteségek stb. tehát magára a nemesi birtokra is visszahatottak, az e körüli fontos kérdésekben maga ugyanazon földes ur, ki vagyonilag érdekeltetett, ítélhessen; s nem csak a vagyoni bíróságoknak, hová a jószágok iránti perek tartoztak, nagyobb bizalmat nyúj­tó collegialis s tökéletesb szervezete; hanem különösen azon hűbéri elv érvényesítése, hogy bíróságaik : p a r e s parium legyenek, miben a bizalom s biztosítéknak leg­főbb forrása találtatott. Innen, hogy a nemesek mindig saját — nemesi — bíróságaikkal bírtak J) más fórum elébe nem vonathattak; és hogy régibb korban ügyeik, főkép fontosabbak,magában a kir. Curiában Ítéltettek, maga a Felség vagy személyesitője (Comes Curiae,) által; később a Felség elébe íölebbezheték peres viszályaikat, minek töredékeiaCancellariajogi körében, a mandátumok­ban — bár korunkban az igazságszolgáltatás véghetet­len hátrányára — legújabb időkig fenmaradtak. 4) Sőtt a ') Mint A n gl i á b a n, hol az idegenek csak a parliament által jogosíttathattak fel birtoklásra, különösen öröklés folytán. *) Frankhonban Cour seigneu riale mely elválaszha­tatlan volt a birtoktól; Angliában: Court Báron; s mindenütt aCuria Regis képezé a legfelsőbb bíróságot, hová a fő neme­ség részvétel végett megjelent—pares Curiae, Curtis;a király vagy képviselője a SummusJustitiarius vezetése alatt. Az aula, Curia Regis vándorló volt. E Curia nevezet hazánkba is átjött, szintén a Curialis Comes Castri ne­vezet is. 3) Már aServientes Regis — nemességünk kezdői — saját bíráik alá tartóztak, kivéve a Castri jurisdictio alól, hová csak a nép tartozott. Kollár: Amoenitates. II. ') id. Bartal, kinek oly sokat köszönhet ősi jogtörténel­mtink, I. István királyról irja: Alias retrusis iis temporibus causas Regem per se ipsum ccgnovisse, alias constitutis ad haec Judici­bus fuisse commissa. Coment. ad Hist. Stat. Juris. publ. H u n g a e v i m e d i i. I. 118. II. András az ex d e f e c t u pereket önmaga vizsgálta s Ítélte. A Horvát, Tót or. pereket pedig revideálta nemesi földbirtok biztosításának érdekei oly befolyásosak valának, mikép számos jogi viszályok s kérdések egyene­sen magok országgyüléseinkken intéztettek el,részint bíró delegatiók, részint közvetlen intézkedések által. (1613. 41. 1608. 17. kor, u.) — Ugyanezen czélokból eredt kön­nyítése annak, hogy a vérrokonság kárára a családtól el­vett, elsajátított ősi javak visszaszerzése men­nél rövidebb s egyszerűbb módon eszközöltethessék, (1576. 59.; 1542. 40 1599. 31; 1596.33; 1552.17) mire még a belzavarokban is különös gond fordíttatott (1542. 8.), a visszavétel sokszor a vételár vesztésével köttetvén össze, p. o. az özvegyi s hajadoni jutalomul szolgáló javak vevőinél, kik mint uzsorások tekintettek (1618. 61.); in­nen ősieknek az elhaló adóságokérti le nem foglal­hatása; innen azon számtalan keresetek, melyek mind az ősi javak visszanyerhetésére szolgáltak ; a jószágok körüli jogi perek hosszadalmassága s nehézkes formaságai, az adósoknak mindenféle jogi orvoslatokkali legyezgetése, mi odáig terjedt, hogy az oly végtelen ne­hezen nyerhetett birói v égre haj tás is a nemesi ja­vak körül, nem tulajdont, hanem csak zálogjogot nyújt­hatott. Félreismerhetlen mindezen jogintézményekben az európai hűbériségnek, közvetve az ősiségnek, azon min­denre kiterjedő törekvése, hogy a nemesi birtok minél in­kább megőriztessék, tehát a családok vagyoni fen­tar tás a, mitől az államnak főleg katonai ere­]je függött, biztositassék. Ezen érdek, mely a hűbéri ősiség jelleme, hazánk ősi jogéletében is oly nagy kiterjedést vőn, mikép vala­mint a Scandináv népségeknél, mint láttuk, még a házassági kötelék alakítása, az egybekelési szerződés léte­sítése is a vérrokonok beleegyezésétől feltételeztetett; ugy nálunk az ősiségi óvatosság egészen a kisded gyermekek sorsa feletti rendelkezésig kiterjeszkedett, midőn a gyám­ság égészen az ősiség igényei szerint szabályoztatott, mi­dőn különöset) szinte a család vérrokonainak tanácskozá­sa s megegyezkedése szükségeltetett a gyám kinevezésére, ha a több jelöltek közt a törvényes kellékek az elsőséget meg nem alapiták. *) Különben a gyám kijelölésében is a szerzemény az ősiektől megkülönböztetvén, ar­ra nézve a 1 i b e r a d is p o nendi facultas szolgált el­vül, utóbbiakban pedig a nexus naturális (vérrokon­ság) és jus successionis, mely elvek hűbér-ősiségi jellegét senkisem vonhatja kétségbe. Ezen ősiségi érde­kek okozták, mikép a szerzeményben az elhunyt szabadon választhata gyámot s ez elsőbbséggel birt; míg az ősiek­ben a vérrokonságon alapult törvényi gyámság birt elsőbb­séggel és pedig itt a fi- s leány ág közti különbség értelmében akkép, hogy alapelv volt: Onus tutelae eo ordine defertur, quo bonorum successio. Azért a fi vérrokonok, mint a kik a családjavak fen­tartásában leginkább érdekeltettek, mindig elsők voltak, még akkor is, ha netán az árvával perben állottak, vagy múlékony akadályban szenvedtek, mely esetekben ideig­lenes intézkedések tétettek. És mint az öröködésnél a vér­rokonságban — osztályban — közelebbi fokon lévők elől­mentek a gyámságban is. Míg ellenben a leányágrokonai (I. 29. 30. III. 3.) 0 a kir. udvarban felmerült viszályokat mind a Judex Curiae körébe sorolta. A .Tudex C. s Nádor már László korától ordin. Reg. Judicura nevét viselték, kik a király illetéke ala tartozó minden pereket elintéztek. A fölebbezési forumot a 16. szazadig a Judex C. képezé Horvát országból is. De még I Ferdi­nánd korában nyomai vannak, hogy a király a kúriában elnököskö­dött a bíráskodásnál. J) Kelemen Instit. Juris Priv. I. §. 287.

Next

/
Oldalképek
Tartalom