Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 50. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 10. [r.]

211 csak akkor bocsátathattak a gyámságra, ha az ősi javak vegyesek: manifeste utrumque sexum concer­nentia, különben sem a végintézkedésiem a törvény ál­tal. *) Szembetűnően eláruljak e jogszokások azon gon­doskodást, bogy az ősijavak családnáli féntartása, megőr­zése minél inkább biztosittassék, mi t. i. az öröklésre hi­vatott fi vérrokonoktól leginkább volt várható; miért ha épen ez érdek az ő részükről veszélyezettnek mutatkozott, p. o. ők saját ősi javaikat elpazarolták, csak akkor kivétel­kép voltak mellőzendők. E gyámsági szabályokból is látható, mikép az ősi javak nem egyéni, hanem családi jellemet viseltek, azok az összes család vagyonául szolgáltak, s ily családi jog alapján örököltettek. Ezen elvek és szokások pedig mint láttuk, tisztán s kiválólag hűbér — ősiségi elvek. És azokkal voltak hasonlóan a társalmi élet összes tényezői szoros öszhangzásban. Mellőzve a birtok szerzés­nek, elidegenitésnek, öröködésnek, zálog, adósági rendnek, tehát a kötelmi jog legfőbb részének is már fejtegetett szabályait, csak azt emeljük ki ujolag, mikép azon kor­ban az ipar, forgalom, művészet, szóval az ingó értékek forrásai hiányozván, a foldmivelés volt a vagyon egyedüli forrása, mi oly nemzet gazdászati állapotot szült, melynek ismét legjobban megfelelt a hűbériség s ősiség rendszere. A foldmivelés szükséglete egy uj viszonyt, a földhöz-kö­tötség — a jobbágyságétidézte elő. Mint Angliában a hűbér­birtokosok a honvédi szolgálatok terhe alatt képtelenek lévén aföldmivelést gyakorolni, kényszerittettek földjeiket bizonyos szolgálatok mellett az alsóbb nép osztálybeliek­nek művelésre át adni. 2) Ugy hazánkban is ugyanezen hűbéri szükségek, ugyanazon tényt idézték elő már 1-ső királyunk alatt. így alakult a földes urs jobbágyközti hűbéri viszony, a romai servus és középkori hűbéres fo­galmának keverékéből, mit a régi francziák: subor­dination de 1'homme á la térre—neveztek.Egész lényege a hűbériség alapjául szolgált földbirtok szükség­leteiben központosult. Ajobbágy a földbirtokról, melynél az ősi szinte megkülönböztetett a szerzeménytől nem ren­delkezhete, sőtt az uri földek bedolgozására s ezzel járó más tartozásokra is köteleztetvén, azt el sem hagyhatta, s a törvény engedélye után sem a f. ur engedélye nélkül; földjeit el nem oszthatta, fel nem darabolhatta ; ha a szol­gálatokat nem teljesité, büntetés alá került, sőtt földjeit el is vesztette; azok (ujabban az ősiek) magszakadáskor mint nota eseteiben is a f. úrra szállottak ; (III. 30.) ki az öröködést, a szolgálatok teljesítésére képesebb fiágra szoríthatta — mindazon érdekben, hogy a nemesi föld­birtok conserváltassék és szükségei kielégittessenek; tehát mind az ősiség s a hűbériség czéljainak megfelelőleg. Azért ') Az érintett szabályok forrásai: Verb. I. 116. 1. 2. I. 53. 113. §• 4. 5; 116. pr; 121. 1.2.1. 119. §.5.1. 117. §• 1.3.—1659. 45. *) Mint nálunk ugy Angliában is azon szolgálatok, a munkán kivül, melynek az úri föld bedolgozására elégnek kellett lenni, pénz, állat, s térménybeli adózásokban á lottak. A hűbér szerint hűséggel is le voltak kötve f. uruknak, mint nálunk is, mit földjeik elvehetése s átszállási viszonyuk mint a f. ur elleni tanúskodás kizárása s az irántoki tisztelet, engedelmesség, párto­lás éssegélyzés kötelessége is (I. István I. 2. 19.) eléggé bizonyit, s minek megfelelő volt, az uri védelem minden megtámadás s üldö­zés ellen, tehát a bíróság előtt is mire, már aRegistr. Varad tanúság, és a jobbágynak f. ura általi képviselése, honnan az impensio juris (III. 25. 26.) s az uri bíróság így fejlődé ki e viszony F r a n c z i a-országban is mind a költözhetésre, mind a tar­tozásokra nézve, ugy hogy néhol p. o. Fr. Comtéban 1789-ig fenn­állott legszigorúbb alakjában. B1 a c k s o n e II. c. IV. Laferriere V. Német országban természetszerűleg hason viszonyok. öröködésük, mely p. o. ősiekben a megosztozott ol­dalágat nem illeté, vagyonuk átszállása, gyámságuk, rendelkézési joguk szabályai is az ősiség és hűbériség jel­lemét viselék. Mindezek világosan mutatják, mikép a hűbérség ki­folyása, az ősiségi rendszer, kora szükségeinek teljesen megfelelvén, épen ez okból szoros kapcsolatban állt azon kor összes társalmi intézményeivel, öszhangzásban az ősi jogrendszer minden tényezőivel. Alkotmányos és magán­jogi életünkben alig volt tényező, mely befolyása alatt ne állt volna. Ha tehát bár részleteiben visszahozatala terveztetik, méltán kérdhetjük, meg vannak-e azon szükségek, melyek azt előidézték, azon kapcsok, melyek az állam rendszer elemeihez kötötték? Ugy hisszük, ennek vizsgálata nem kevés világot vethet azon törekvésre is, mely a hűbéri­ségen alapult 47. alkotmány után leskelődik. (Folytatjuk, i Szokolay István. Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben A kir. itélő táblán. 548. Friedman Jakabnak Zavadszky Antal ellen egy, 400 írtról szóló teritvénynek kiadatást és 200 pfrt meg­térítése végetti perében (melyben a lőcsei cs. kir. vo!t já­rás bíróság által felperes keresetével elmozdittatván, alpe­resnek okozott 14 frt 48 kr. perköltség megfizetésére kö­teleztetett, mert felperes előadta, hogy alperes neki azon ígéretet tette, hogy a Schmőgni birtokot G-artsár Jánostól felperes részére alhaszonbérbe kieszközlendi, miért is ne­ki felperes 400 frt jutalmat Írásosan biztosított, s 200 frtot készpénzben előlegesen ki is fizetett, minthogy pedig a kereset alhaszonbérletet felperesnek ki nem eszközölte, ké­ri alperest a 400 frtról szóló irat visszaadására és a 200 frt előpénz visszafizetésére itéletileg köteleztetni. Felperes ezen kettős keresetével elmozdítandó volt, mert az ellen­bezédhez 1. sz. a. csatolt okirat szerint — melynek való­diságát felperes kétségbe nem vonta — felperes magát arra kötelezte, hogy Zavadszky Antalnak a kérdéses alha­szonbérletre vonatkozó szerződés aláírásakor 200 frtot fizetend, s minthogy a NB. a. irat igazolása szerint a kér­déses szerződés aláírása valósággal megtörtént, alperes e szerint kötelezettségének az albérlet megszerzését illető­leg eleget tett. Azon állítása felperesnek, hogy csak akkor lett volna köteles a 200 frt fizetésére, ha a kérdéses al­bérlet átadása megtörtént, nem áll, mert az l-ső sz. a. ok­iratból világos, miszerint a kötelezett 400 frt lefizetésének fele a szerződés aláírásakor, másik fele pedig az albérlet átadása idejére köteleztetett; miért is felperes keresetével elmozdítandó volt annyival is inkább, mert alperes ígére­tének az albérlet létrehozását illetőleg eleget tevén, azon körülmény pedig, hogy az albérlet a földes uraság által helybe nem hagyatot, alperesre nézve joghátránynyal nem lehetett,) ítéltetett: Felperes által közbetett alapta­lan semmiségi panasznak helye nem találtatván, az első bíróság ítélete az általa felhozott indokokból jóváhagya­tik, s a per további intézkedés végett illetőségéhez vissza­küldetik. (1861. nov. 27. 4586. P. sz. a. Előadó: Barthos János ktb.) 549- Eger Katalinnak Balogh Antal ellen végrehaj­tási ügyében határoztatott: Alperes fölebb folyamodó sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom