Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 49. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 9. [r.]

206 gyar birtok rendszerbea is átruházásoknál a consensus regius szabálya, mely mint történeti forrásaink igazolják, nemcsak az adományos javáknál, hanem minden örök íassióknál általában, sőtt a nagyobb zálogoknál is — szükségeltetett, mint szükségeltetett a statutio is, miben a korona szinte biztositékot keresett. Mivel pedig a végintézeteken kivül melyek szabadságát a hűbériség mindenütt, Angliában ép ugy mint Frank s Német országban kizárta —a cserék, ajándokok, inscriptiók, zálog által a javak épen ugy idegen kezekre juthattak, és a honvédi szükségektől elvonathattak, azért azokra nézve is ugyanazon korlátok ősi jogunkban. E korlátok részint a korona átszállási, részint a család, a vérrokonok elő s visszavételi, felvállás érvénytelenítési, zálogátruházási stb. jogaik érvényesítése által valósittattak; de mind ugyanazon hűbéri czélra működtek, t. i. a katonai erő biztosítása s kifejtése végett a földbirtokot a családnál l) fentartani. Azért ezen szabályokat mint tisztán hűbérieket, okvetlenül el kell ismernünk. És ezen a rendelkezési szabadságot kizáró korlátok a magyar jogrendszerben az ősi földtulajdonnak azon sa- j játságos fogalmát s jogkörét állitották elő, mely határozottan hűbérinek nevezhető. Semmi kétséget sem szenvedhet, mikép a magyar adományos s ősi javakban valódi tulajdon jog nem létezett. Ennek ugyan is alap és leglényegesb feltétele a szabad korlátlan rendelkezhetés, átruházhatás mind élők között, mind halál esetére. Már pedig ezen rendelkezhetési szabadság jogrendszerünkben ismeretlen volt, 2) az az adományos javakban a íiskus átháromlási jogai, s ősiekben a család ősiségi jogai által kizárva lévén. 3) Ott nem létezhet szabad rendelkezhetési jog, hol az adás-vevések sőtt zálogok is a vérrokonok által különbféle plausibilis okok miatt megsemmisíttethetnek, hol az elidegenített, zálogolt, cserélt javak századok múlva is az örökösök által visszavétethetnek, hol ily átruházások, bár a család tagok között is, a korona megnyílt átháromlási joga előtt teljesen megsemmisülnek. Ezek a valódi tulajdon jog fogalmát kizárják. Azért midőn Franczia országban s egyebütt a hűbériség ezen rendelkezési korlátokat meghonosította, a franczia jogtudósok s történészek összhangző nézete szerint a tulajdonjog megsemmisült. Szembetűnő alaptalanság tehát azt állítani, hogy ősi birtok rendszerünkbenvalódi tulajdonjog létezett légyen.*) Épen az szolgált nemzeti hitelünk legfőbb gátjául, hogy a legjelentékenyebb vagyon ily korunkhoz nem illő korlátok alatt létezett, az az valódi tulajdont nem képezett, mint felejthetlen Szécsényink már 30 év előtt oly tisztán kifejtette. De ha e jogkör nem felelt meg a tulajdon fogalmának, megfelelt a hűbériség szellemének. Az ugyanis lényeges alapját abban is találta, hogy a földbirtokra nézve a domínium directum et utile-t*) megkülönböz') Unde non obscure elucet, terras olim paternas haereditarias non fuisse in infinitum divisas — quolibertatisofűcia (t. i. militandi) commodius valerent exhiberi. Kollár :f A m o e n i t. II. *) Midőn — mond a tudós Frank — a javak visszafoglalását századokontul megóvni, s ha tetszik örökre fentartani lehet— ezzel az adás-vevés a földbirtokra nézve merő gunynyá válik. 0 s iség s Elévülés 1858. 42. I. 3) Quoad avitica quidem eerto — mond a jeles jogtudós K elemen — Cum de his disponendi facultatem existentibus haeredibus non ooncedant leges." Instit. Juris priv. Hung. *) Már közel egy század előtt írta K o 11 ár „Literis faoile erroris sui eonvincantur ii, qui in haerediis suis, nescio quod absolutum domínium se habere arbitrantur. Amoenit. II. 92. 1. *) Gerber Privatrecht § 125 War n köni g : Jur. Enoycl. 159. tette, amaz a fejedelmet mint a hűbér adományozóját, s emez az adományozott birtokosokat illetvén. De épen ezen jog megosztás némely törvénytudósainkat ') ujabb téves állításra vezetett; kik minden áron igazolni akarván a hűbériségnek hazánkbani nem létét, tagadják, hogy nálunk a tulajdon jognak érintett megosztása létezett légyen, hivatkozván régi okleveleinkre, melyekben oly kifejezések használtatnak; plénum domínium, omnejus etproprietas, cum jure et plenitudine,cum omnibus utilitatibusetjuribus stb. mi szerintök a tulajdon megosztás eszméjét kizárja. Ezen téveszme czáfolatára elégséges lehetne maga azon tény is, mikép közép korban a franczia,angol, német hűbéri adománylevelekben szinte ugy használtatott a proprietas, com omnibus juribus, és haereditas mi azzal hason értelmű, kifejezések, mind a mellett, hogy azon directum s utile dom. közti hűbéri megosztás Angol, E'r. stb. országban elismertetett, s érvényesíttetett. Még világosabb leend, ha meggondoljuk, mikép a dom. directum fogalma azon korban nem azon jogi különbséget fejezte ki, mely korunkban p. o. a tulajdonos és haszonbérlő között forog fenn. A dom. directum csak azon fensőséget jelenté, mely a consensus regius, koronái átháromlás, örökjog hűbéri szabályozása stb. által érvényesíttetett. És ezen különbség nálunk is létezett, hol a fejedelem, kitől származtak minden jószág szerzemények, a dom. directumot részint közvetlenül átháromlási joga, részint közvetve a család ősiségi jogigényei által érvényesítette; a melyekből azután a szabad rendelkezés korlátjai keletkeztek, melyek a teljes tulajdont kizár| ták. Migadom. utile nem volt pusztán haszonvételi jog, mert a birtokos a vagyonról magáról is bírt — ! a földbirtok meg nem csorbításának feltétele alatt — rendelkezési joggal, mint a vagyoni keresetekkel is; csak hogy e jogok a család vérrokonságával is megosztattak.2) Hasonlóan öröködési jogunk szabályai is lényegesen hűbériek. így ez már maga a vérségnek, ' mely nálunk is az öröködés fő kiindulási pontjául szolgált, ; elve is, miután csak a vérség által lehetett a javakat a i családnál fentartani, mi honvédi szükségek miatt a hűbériség főtörekvése volt. Ilyen az különösen, hogy mellőzve a nálunk is előfordult elsőszülöttségeket és senioratusokat, melyek alapja tisztán hűbéri t. i., hogy a katonai szolgálatok többek közt meg ne osztassanak, mi a hűbéri egység erejét gyöngitheté; az öröködés ősiekben rendszerint a fiágnak tartatott fenn; az mivel a katonai szolgálatok, melyek a legfőbb hűbéri állam szükséget képezték, csak a fi gyermekek által eszközöltethettek. 3) A leányok rendesen csak ingókban, készpénzben örököltek, mert egyrészt képtelenek hadi munkálatokra, más részt férjezésük által a javak a vértől, a családtól elszármaztak volna, mit meggátlani a hűbériség fő czélja volt — a család fentartás, s ezzel a katonai erő biztosítása végett. *) Ezért nem volt házastársi vagyon közösség J) p. o. gr. Cziráky A. Consp. Juris publ. Hune. 181. 182 stb. S. s) Gerber: Privatrecht 126. Eichorn: Privatrecht 223. 3) Azért mondották a középkori fr. jogtudósok : o n p r é f er e la p 1 u s d i g n e partié du sang. Ugyanezen katonai érdeknek tulajdonítják azt az angolok is, és pedig még a Szászhűberi törvény kifolyásaként. *) Maga a hűbériség a különbséget a fi- s leányág közt ősiségi rendszerünk lényeges alkatrészévé alakítván, teljesen alaptalan , mitSuhajda János azon magán jogcomentárjában, melyet a Magyar magán jogrendszerének nevezett, mond: „Az 1848. 15 cz. csupán az ősi és szerzeményi javak közti