Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 37. szám

154 tessék. De mint feljebb kimutattam, a hivatkozott §. végrehajtási zálogolásra épen nem vonatkozván, ezen sok fáradsággal járó bonyolódott eljárás szükségtelen. 3. Az id. szab. 122. §-ában követelt „mérnöki térraj z"ra nézve, nem épen okvetlenül szükséges, hogy az okleveles mérnök által készítessék és aláirattassék, mert ez sokszor nagy költséggel lévén összekötve, az az 1855. decz. 15. telekrend. 56. §. c. pontjában sem kivántatik, hanem az szükséges, hogy ezen térrajz mérnöki módon készítessék, az az : a jószágtest fekvését, terjedelmét, és a szétdarabolandó részleteket határaival, a mérnöki szaktanhoz, kép' st tökéletesen mutassa ki. 4. A több adóssággal vagy igénynyel terhelt ingatlanok végrehajtási árvereztetése azid. sz. 126 —132. és 135. 142. §§. által szabályoztatván, miután a feltételek és határidők megállapítása, a követelések rangsorozata és netaláni igények fölötti bíráskodás ugy is a telekkönyvi hatósághoz van utasítva, e tekintetben legott a törvényes eljárás minden telekkönyvi jogok figyelembevételével íog végbe menni. De máskép áll a dolog a 125 §. szerint oly ingatlanokra nézve, melyek semmi, vagy csak a végrehajtó fél részére vannak bétáblázással, és illetőleg bekeblezéssel terhelve. Itt a per bírájához utasitatik az árverési eljárás. Legelső kérdés tehát, hogyan igazolja a felperes a perbeli bírónak illetékességét t. i. hogy a fekvőség semmiképen, vagy csak a végrehajtó fél részére van terhelve? A legújabb telekkönyvi kivonattal. De lehetséges és végrehajtás alá került birtoknál valószínű is-,j hogy időközben, mig a határidők kitüzetnek és megtartatnak, más nemű betáblázások fordulnak elő a telekkönyvi hatóságnál, hogy azok által jogok szereztetnek az árverezendő ingatlanra, melyeket, a perbíróság a telekkönyvi hatóságtól sok esetben i távól esvén, legjobb akaratja mellett figyelembe sem ' vehetné. i Itt is minden zavarnak lehető elkerülése végett szükséges, hogy a perbíróság az árverést elrendelő végzést azonnal a telekkönyvi hatósággal, annak (a 144. §. szerinti) telekkönyvbe való feljegyzése végett közölje. Ily módon megtörténvén a feljegyzés, az ezentúl telekkönyvi jogot nyerő fél tudomást nyer arról, miszerint ezen jószágra nézve más bíróságnál árverési eljárás van folyamatban. Odafordulhat tehát igazai megóvása végett. Az árverés befejezte ulán pedig a perbíróság jól teend, ha a bejött pénznek a végrehajtási összeg és költségek fölött maradó részét végrehajtást szenvedő félnek előbb ki nem adja, mig ujabbi telekkönyvi kivonatból meg nem győződött, miszerint időközben uj terhelés elő nem fordult, és a vételár maradék alperest kizárólag illeti. Snirer Gyula. Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 557. Schvarz Károlynak mint Jancsó Zsófias gyermekei gondnokának kérvényére a reábízott vagyon kezelése tárgyában határoztatott: Az eljáró árvaszékelőtt tárgyalt kezelési s az árvák személyes viszonyai feletti intézkedések vizsgálatára nem a királyi itélő tábla lévén hivatva, a felterjesztett iratoknak az illetékes felsőbb hatósághoz közvetlen áttétele helyett, ezek illetőségükhöz oly czélból küldetnek vissza, hogy miután a gondnoki javaslatban emiitett ügy annak immár bekövetkezett felülvizsgálata nyomán az időközben meghalálozott Probstner Adolf hagyatékának hivatalbóli eljárásra minősített tárgyalásához van utasítva, azon ügygyei kapcsolatban álló kérdéses intézkedéseket tárgyazó iratok is oda által tétethessenek. (1862. mart. 21. 4840. P. sz. a. Nyeviczkey József itélőmester.) 558. Vásárhelyi Jánosné és Vásárhelyi G-eyzának felfolyamodványára néhai Vásárhelyi János hagyatéka tárgyában végeztetett: Felfolyamodványok az első bíróság által csak elkésés miatt utasíttathatván vissza, az eljáró megyei törvényszéknek azon végzése, melynél fogva az 1861. aug. hó 27-én 904. sz. a. hozott végzés ellen özv. Vásárhelyi Jánosné és Vásárhelyi Geyza által közbetett folyamodványt visszautasította, feloldatik. Ehhez képest özv. Vásárhelyi Jánosné és érdektársának fentebb érintett felfolyamodványa folytán a neheztelt végzés vizsgálat alá vétetvén; miután az 1861. évi mart. hó 17 én tartott tárgyalásnál többször nevezett özvegy Vásárhelyi Jánosné és két nagykorú örökös részéről felmutatott osztály tervezet, Vásárhelyi Gizella gróf Königsegg Andorné által el nem fogadtatott, s utóbb is ezen örökös osztály részére nézve a cserendi birtok és a lökösházi puszta jövedelmét illetőleg egyesség létre nem jött, az ideigl. törv. szabályok 179. §. által megszüntetett hagyatéki tárgyalások folytatása, s eldöntésére pedig az eljáró megyei törvényszék mint bíróság hivatva nem volt, hanem kiskorúnak érdeke forogván fenn, az ezen hagyatékbani további intézkedés az árvaszék körébe tartozott : a megyei törvényszéknek 1861. évi aug. hó 27. 904. sz. a. hozott végzése feloldatik, és a hagyatéki iratok azzal küldetnek vissza, hogy ugyanazok az ideig. törv. szabályok 165. illetőleg 170 §§-ai szerinti eljárás végett az árvaszékhez áttétessenek. (1862. mart. 28. 5425. P. sz. a. Előadó: Sarlay Lajos ktb.) 559. Gilsvert Józsefnek Landbauer Mária ellen 100 frt foglaló visszafizetése iránti perében ítéltetett: Jelen sommás szóbeli ügyben az eljárás nem az 18% 20. t. cz. 8. 9. és 10. §§-ai értelmében történvén, sőt alperesuő, ki megidéztetését is tagadja, kihallgatva sem lévén, ennélfogva a törvényellenes eljárás az ideigl. törv. szabályok 104. §-a alapján az Ítélettel együtt megsemmisíttetik, és az ügyiratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862. mart. 28. 644. P. sz. a. Előadó: Gedeon Gábor ktb.) 560. Mihályi Gábornak báró Varicourt Frigyes ellen 6500. o. ért. frt iránti perében ítéltetett : Alperes a keresetlevélhez /. alatt mellékelt s önmaga által is ellenbeszédéhez 2. sz. a. csatolt s felperes által is tanuk jelenlétébenaláirt s elfogadott, nem annyira vélelmezett számadásában mint jövedelmi kimutatásában megismervén azt, hogy az abban fel vett 75835 db. deszkához szükséges anyag a társasági idő tartama alatt már beszerezve s a deszkák eladása már szerződésileg biztosítva, s igy az ezek ára fejében kitett 20,330 frt már nem reménylett, hanem biztos bevétel volt, az erdőben a viz mellett volt 1813% butuk ára pedig önmaga által 1 frt 50 krjával fogadtatván el, annak ára fejében kitett 2620 frt 75 kr. szinte biztos bevételül tekintendő volna, miután továbbá alperes ezen jövedelmi kimutatásnak felperes által történt elfogadásával a köztük az előtt az •/ és 1. sz. a. okirat szerint fennállott társasági kötelezettség megszűnt, s alperes irányában a kimutatott s illetőleg elfogadott összegre nézve világos tartozási kötelezettséggé változott, ennélfogva a felosztandóul kitett 13,000 írtnak fele, vagyis a kereset-