Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)
1862 / 37. szám
Pest, kedd 18<>2. május 13. 37. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, fóZf Szerkesztői szállás : Belváros, aldunasor 7. sz. Végrehajtás az ingatlanokra. A telekkönyvezés legújabb időben már Árva-megyére nézve is be lévén végezve, az ország és kapcsolt részeiben még csak Trencsén, Marmaros, Somogy és Zalamegyében nincsen rendes telekkönyv. A telekkönyvi intézménynek befolyása az összes igazságszolgáltatásra és nevezetesen a végrehajtási eljárásra napról napra több figyelmet érdemel, minek következtében a gyakorlatnak feladata leend, a törvényben létező netaláni hézagokat pótolni, és a telekkönyv rendszerét szem előtt tartva, az eljárást annak elveihez alkalmaztatni. Erre szolgáljanak a következő esetek: 1. Az ingatlan birtoknak zálogolási módja pénzbeli marasztalás esetében, az orszb. id. szab. 121 —123. §§-ai által meghatároztatik. Ezek szerint a kiküldött végrehajtó biró köteles a végrehajtás alá vett s telekkönyvezett vagyont a végrehajtási okiratban pontosan megnevezni, és a végzett jogcselekvényt pontosan és határozottan körülírni, az igy szerkezeti okirat a telekkönyvi hatóságnak a történt jogcselekvény telekkönyvi bejegyzése végett azonnal átküldendő. Ezen rendeletek a telekkönyvi pontosság és a nyerendő elsőbbség szükséges fenntartása érdekében a gyakorlatban némi bővítést igényelnek. Megeshetik t. i. hogy valaki a per bíróságához megítélt pénzkövetelése miatt, végrehajtásért folyamodván, a végrehajtás alá veendő alperesi vagyon meghatározását alperesi kijelölésre és a foglalás tényleges eszközlésére hagyja. A végzés hozatala, a végrehajtást szenvedő lakhelyére leendő kikocsizás, a végrehajtás foganatosítása, a jelentés vagyis végrehajtási okiratnak pontos és kimerítő szerkesztése, annak a perbírósághoz való benyújtása, és végre onnan a telekkönyvi hatósághoz leendő áttétele, legjobb esetben, és lehető gyorsaság mellett is, több napot veend igénybe. Időközben a tulajdonos foglalás alá vett fekvőségét vagy eladván, vagy arra más adósságot tevén, ezen most vagy már előbb létrejött jogügyletek, vagy terhek a telekkönyvi hatóságnál bejelentetvén, ott vagy már foganatosíttattak, vagy mi egyre megy, csak benyújtási számban is az érkezendő végrehajtási okiratot megelőzendik, és sokszor az egész foglalást hatálytalanná teendik, mert az 1855. decz. 15. telek, rendelet 61. §-a szerint a telekkönyvi bejegyezvények hatályossága azon időponttal kezdődik, melyben az azok tel jesitéseérti szabályszerüleg felszerelt kérvény a telekkönyvi hatóság iktatóhivatalába beérkezett. Minél fogva a bejegyezvények közötti nyilvánkönyvi rang-sorozat, az e részbeni telekkönyvi benyujtványok iktatókönyvi számának sorrendé szerint határoztatik meg. Az uj végrehajtási eljárás tehát azon minden telekkönyvi szerkezetben nélkülözhetlen szabálylyal a gyakorlatban csak ugy lesz megegyeztethető, hogy minden végrehajtást kérő fél már első végrehajtási beadványában, saját rangsorozata biztosítása tekintetéből, azon alperesi ingatlanokat, melyekre lehetőleg a végrehajtás kiterjeszthető, telekkönyvi számaival jelölje ki, mire azután a végrehajtási végzés hozatván, egyúttal tüstént a telekkönyvi hatóság is megkeresendő, hogy ezen kérelmet az id. szab. 144. §-hoz képest a rangsorozat, kijelölése végett azon hozzáadással „a végrehajtási okirat beérkeztéig" telekkönyvileg jegyeztesse fel. Ha majd a végrehajtási jelentést magában foglaló okirat a telekkönyvi hatósághoz megérkezik, ez a végrehajtási zálogjog bekebelezését foganatosíttatván; a többi foglalás alá nem vett ingatlanoknál a feljegyzést hivatalból kitörülni tartozand. Csak ily eljárás mellett lehet a telekkönyvnek rendes vitelét a végrehajtásból nyerendő jogok biztosításával összhangzásba hozni. 2. Az id. szab. 122. §-át illetőleg, mely szerint, ,,ha valamely birtoktestnek csak egy része vonatik végrehajtás alá, a végrehajtási okirathoz egy mérnöki térrajz is csatolandó, mely az egész telekkönyvijószágtestnek mind lefoglalt, mind pedig fennhagyott részeit alakra és terjedelemre nézve egyaránt pontosan és világosan kitüntesse;" — ki kell emelni, hogy ezen rendelet minden megítélt birtokbani jogra, de soha a zálogolásra nem vonathozhatik, mert az érvényben hagyott telekrend 57. §. szerint „a zálogjog csak az egész telekkönyvi jószágtestre, közös jószágoknál pedig mindenik tulajdonos társ jutalékára is, de nem birtok részletekre, vagy a telekkönyvi jószágtest részeire, sem pedig valamely közös tulajdoni jutalék egy részére nem szereztethetik." Ha az orsz. bir. értekezlet e tekintetben változtatni akart volna, bizonyosan a telekkönyvekről szóló XII. fejezetben erre nézve is említést teendett. De különben is oly telekkönyv nem képzelhető, melyben egy és ugyanazon telekkönyvi jószágtest egyes részleteire különböző összegek lennének betáblázvap. o. az egész 1243. hr. sz. rétre 600 frt, annak nyugoti negyedére 1000 frt, megint az egészre 30 frt, és a keleti felére 200 frt, végre más 80 • ölre 100 frt. Nem képzelhető, hogy lesz ezen józságtest elálvereztetése vagy eladása után a vételár felosztása kibonthatlan zavar nélkül eszközölhető. Ha ezen rendelet ugyan csak végrehajtási zálogolásra is vonatkoznék, ezt csak oly módon lehetne foganatba venni, és a lehető zavart kekerülni, hogy a bemutatott térrajz alapján a jószágtest azonnal telekkönyvileg felosztassék, az az: a szét darabolt és külön végrehajtás alá vett rész a már rajta lévő terheknek, mint mellékzálogoknak átvitele, és az uj teher bekeblezése mellett egy újonnan nyitandó telekjegyzőkönyvbe átvitessék, és ezentúl mindég mint szétválasztott külön álló telekkönyvi test tekintessék és kezel37