Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 113. szám

473 konyhájából, midón ó Bakay Istvánhoz menendő ahhoz közeledett. Továbbá, hogy Zsengellernének abbeli vallománya, melyszerint vádlott nem soká utánna Bakay Istvánhoz bejött, és az ott lévőknek jó estét (napot) mondott; hogy vádlott a megkinálásra leülni r.em akart, hanem rövid idő múlva távozott; hogy vádlott akkor ijjedtnek, rémültnek látszott, meg-egyez Bakay István nak és az akkor nála volt Bajor Jánosnak vallományával ugy anynyira, hogy nincsen alapos ok azt feltenni, miszerint jj Zsengellerné a fentebb emiitett szembesítéskor hamisan vallott volna.—Hogy pedig vádlott akkor, mikor a szembesítésnél tett vallomás szerint Zsengellernével találkozott, nem volt Istvájn testvérénél, kitetszik onnan, hogy ő kevés perez múlva ismét azokhoz visszajővén, kiktől távozott volt, ha csakugyan István testvérénél lett volna, jó estét vagy jó napot alig köszöntött volna; továbbá, hogy visszajövetelének valami okát adta volna, mit nem tett; sőt testvére által hozzá jövetele okáról és mondani valójáról kérdeztetvén, megjelenése okául semmit előadni nem tudott; miknél fogva nem állithatni, hogy testvérének meglátogatása végett jött volna akkor hozzá, hanem hihetőleg azért jött rövid időre testvéréhez, miszerint ennél létével palástolhassa a Darányi házban lételét, honnan öt Zsengellerné kijönni látta. A tett elkövetésének idejét tekintve, azt sokkal biztosabban meglehetne határozni, ha Szellő Nagy Mihály, ki 1859-ik január 17-én d. u. 4 órakor Bakay Istvánhoz jött, és azzal aztán Czira Sándor korcsmájába ment, azon Bakay István részéről állított körülmény iránt, melyszerint Darányiné Nngy Mihálynak hozzá jövetelekor nála volt, kihallgattatott volna; de a bebizonyított körülmények összevetéséből is lehet alaposan következtetni az időt, melyben történt Darányiné szobájában a rabló gyilkosság, mit 4—5 óra közti időre lehet tenni. Ugyanis : Bakay Istvánnak, és Szellő Nagy Mihálynak öszhangzó, és Czira Sándornak tanúságával megegyező vallományaik szerint a kérdéses napon d. u. 4 órakor jött Szellő Nagy Mihály Bakay Istvánhoz, hol az előbbinek vallománya szerint Zsengellernét találta, kinek mindjárti eltávozta után ők osztán Czira Sándor korcsmájába mentek, s ott fél óráig mulatván, ő t. i. Nagy Mihály haza, Bakay István pedig a kecskeméti utcza felé ment, ki saját vallománya szerint esti 5, legfellebb 5 % órakor jött vissza lakásába. Az, hogy Bakay István ily óra tájban jött haza, támogattatik Pápay Ferencz vallománya által, ki látta a kérdéses este 5% órakor Bakay Istvánt magánosan haza felé menni; támogattatik továbbá Zsengellerné és BajorJános vallományai által is, kik azt állítják, hogy a kérdéses este és pedig az előbbi alkonyatkor, az utóbbi pedig 5 óra után jöttek a hon lévő Bakay Istvánhoz, és miután a Bakay Istvánnál lakó Fe n y v e s sy Ferencz is lakadalomban távol volt, mit vádlott, mint a ki az nap reggel István testvérénél hosszabb ideig mulatott, tudhatott; 1859-ik január 17-én d. u. 4 — 5 óra közti időben Darányiné házában magánosan volt, kihez, miután István a konyha ajtót be nem zárta, vádlott bemehetett, és a gonosz tettet háboritlanul elkövethette. Azt, hogy a tett már 4 óra vagy is Bakay Istvánnak lakátóli távozása előtt történt, feltenni alig lehet, minthogy, ha az akkor vitetett volna végbe, egy óra múlva, mikor t. i. Bakay Istvánnál Bajor János is megfordult, már a gerjesztett tüz által okozott füstnek szagát is érezni kellett volna, holott pedig Bajor János határozottan állítja, hogy Bakay Istvántóli elmenetelekor füst szagot nem érzett, mi már akkor, midón Zsengellerné Bakay Istvánnal a háztól távozni akartak, mi 5%—6 órakor történhetett, s így Bakay Istvánnak haza jövetele után mintegy fél óra múlva történt, már érezhető lehetett, és a nevezettek azt érezték is. Ide járul még azon fontos körülmény is, hogy a vádlott a kérdéses idő, általában január 17-ke d. után hol töltött ideje iránt kérdeztetvén, oly különböző módon adja elő hollétét, hogy előadásai egymástól lényegesen eltérnek, és azok a tanuk vallomásaiból hazugoknak bizonyosodnak be, és vádlott épen a gyanús 4—5 óra közti időről számot adni nem tud. így vallomásának 26-ik pontjában hollétét igy adja elő : délután 2—3 óra között hazulról elment Fülöp zsidó korcsmájába, hol 1 meszely bort megivott, onnan ment Kovács Pálnéhoz, hol egy meszely bort l/t óra alatt megivott; innen ment Nagy G-yuráékkoz, hol senkit sem talált, s elment Róka Julis korcsmájába, hol 1 itze bor mellett % óráig időzött, innen ment Kis Péterékhez, itt is fél óráig volt; Kis Péteréktől ment Kovács Pálnéhoz, hol azonban jó formán meg sem ált s azonnal eltávozott furcsán Mihályhoz, hol mind addig volt, mig a csendőrök el nem fogták, mi valószínűleg esti 8 óra után történt. Hogy Pókáné korcsmájában lett volna, arra azt mondja a 27-ik pontban, hogy nem emlékszik. Vallományának 53-ik pontjában pedig hol létét igy adja elő : Zsengellernével a Darányiné háza előtt lévő utczán találkozott, midőn ő Kovácsné korcsmájába ment; arra, hogy meddig volt itt, már nem emlékszik; innen ment Pókáék korcsmájába, honnan vissza ment Bakay Istvánhoz, hol Bajor Jánossal é3 Zsengellernével találkozott, innét ismét elment Kovácsné korcsmájába, ekkor lehetett 5 óra; itt fizetett a zenészeknek 1 pftot foglalóul, itt ivott meg Nagy Gyurával egy iteze bort, és elment Turcsáu Mihályékhoz Nagy Gyurával, kire addig várakozott, mig az vacsorált, s együtt azután elmentek Szüts Józsefékhez bort venni; innen mentek Biczó Pálékhoz, honnan vissza jővén, elfogatott. (Folytatás következik.) Jogeset visszahelyezési kérdés körül. (Vége). Az első bíróság a felperesek által kért visszahelyezést a jószág birtokába, továbbá az 1811 sept. 29-től járó, végrehajtás al kalmával felszámítandó haszon, és 160 ft. per, valamint a végrehajtási költségek megtérítését 1834. mart. 13-án kelt végitélettel elrendelte. Ezen ítélet a perbe fogott gf. B. Sámuel örökösei által fellebbez tetett, a fellebbezés azonban csak birtokon kívül engedtetett meg.—Alperesek tehát a „mandátum intra domínium transmissionale"-t kieszközölték, és ennélfogva az első bírósági ítélet a megyei törvényszék által is 1834. nov. 27-én helybenhagyatott; — az alperes által közbetett fellebbezés pedig itt is csak extra domínium engedtetett meg. Ennek folytán alperesek ellen a végrehajtás 1835. megkiséreltetett, de ezek ellenállása által megakadályoztatott. FelperesnőJ.Julianna mint C. Andrással nemzett gyermekeinek természetes és törvényes gondnoka tehát kénytelen volt az ellenszegülők ellen, névszerint