Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 112. szám

468 szolgálatidnak, a menyiben azt a hiányok miatt a közhitel, jogfolytonosság és helyzet szükségei igényelik. Mind a kettőt kimondotta az országbíró is azon valódi szakavatottság s hazafiúi buzgalom által ihletett levelében, melylyel a kérdéses munkálatot az alsó ház elébe való terjesztés végett, a ház elnökének megküldötte. Az országgyűlés tehát az or. birói munkálat elfogadásánál, a rehabilitálás elvének kimondása által nem állított fel uj féltételt, hanem csak megerősítette azon elvet, mely magában azon javaslatban ben foglaltatik, sőt mely , elv annak legfőbb alapjául szolgált. Mire terjed ki tehát az or. gyűlési határozatban foglalt elfogadás lényege? Természetesen nem egyébre, mint csak azon szabályokra, melyek a változatok s hézagok tekintetéből az or. birói értekezlet által régi törvényeink pótlékaiul hozattak. Az országgyűlési elfogadásnak másczélja s tárgya a fentebbiek szerint nem lehetett. Mutatják ezt legvilágosabban azon tanácskozások s viták is, melyek e tárgy felett a képviselőházban kifejlődtek. Azok, kik az az or. birói javaslat elfogadását sürgették, épen csak is arra hivatkoztak, hogy az értekezlet által alkotott, törvényeink hiányait pótló szabályokra elkerülhetlen szükség van; hogy a jogbiztosság, köz érdekek, a törvénykezés egyformasága s folytonossága stb. stb. szükségeli, hogy azon szabályok elfogadtassanak. Mig ellenben az el nem fogadást követelő rész hasonlóan e pótszabályokat tűzte ki ostroma czéljául. Nem kell nekünk octroyrozás — mondották — elfognak a mi bíráink e nélkül is igazodni, el a tiszta józan ész sugallatai szerint, mint Szilágyi Virgil szokta mondani, mi nem egyéb mint azon átalánosjog, melyre a „M. o rs z ágb a n" egy törvénytudónk hivatkozott. Ezen octroyrozás alatt természetesen nem érthettek egyebet, mint az uj szabályokat, melyeket mint mondák az or. birói bizottmány régi ősi jogunkba becsempészni akar. — Eszerint világos, mikép egyik rész sem értette régi törvényeinket, s azokról egyik sem szólhatott a fentebbi értelemben. Miután tehát az összes vita s tanácskozás egyedül csak ezen uj u. n. oktroyált szabályok körül forgott, természetes, hogy a kitűzött kérdés is, váljon az or. birói javaslat elfogadtassék-e? csak a körül foroghatott, hogy az abban foglalt uj pót szabályok elfogadtassanak-e. Következéskép az elfogadás is, mely a többség által kimondatott, lényegileg csak e pót szabályokra vonatkozhatott. A régi törvényeink visszaállítása vita tárgyát nem képezhetvén, miután abban minden részről teljes volt az öszhangzás, s miután az az országbírói javaslat alapjául is szolgált. Hasonlóan történt a megyék üléseiben is. Az országbírói megkeresés folytán legcsekélyebb vita sem keletkezett ősi törvényeink rehabilitálása felett, hanem csak aziránt, hogy az ország birói értekezlet által alkotott uj szabályok elfogadhatók-e. Azért kiálta Bihar gyűlésén Csanádi Sándor mély törvényhozói (!?) bölcsességgel. Nem kell semmi oktroy ! Az or. gyűlésnek tehát épen ugy mint a megyéknek s többi hatóságoknak elfogadása, a rehabilitálás megerősítésén kívül lényegileg az uj pót szabályok elfogadásában állott. Eziránt, ugy hisszük mi legalább, semmi kétség sem foroghat fenn. Ha pedig ez áll, akkor minden kétséget kizár az is, hogy az egyes bíróságoknak ott, hol a municipium ekkép határozott, ily elfogadás mellett, legkisebb joguk sem lehet még külön vizsgálni, váljon az elfogadott szabályokból mit kövessenek, mit nem. Mert ez ellenkezés lenne ugy az or. gyűlés, mint a municipium határozatával; és elutasithatására vezetne annak, mit a felsőbb hatóság már el fogad ott; mire pedig a bíróságok feljogosítva nincsenek, s nem lehetnek. — Ismeretes előttünk is azon nagy fontosságú közjogi kérdés, váljon az államban a bíróságok feljogositvák-e annak vizsgálatára, hogy az elébök hozott, idézett törvények, szabályok, rendeletek stb. alkotmányos uton keletkeztek-e, tehát azok elvetése is, ha közjog ellenesen keletkeztek légyen. Azonban ez jelen esetben valódi bűn nélkül alig felhozható, miután az or. birói szobályok maga az alkotmányos törvényhozás által mondattak ki használhatóknak. Minden tekintetben tehát az következik, hogy jelen esetben a bíróságok nem jogositvák többé vizsgálatára, mit s mit nem fogadjanak el, vagy is hogy mi képez törvényeinkben hiányt, s mi nem. — Ennek azonban van még egy oldala, miről jövő alkalommal. Az országgyűlése aug- 22-én tartott utolsó üléseiben kihirdetett legmagasb kir leiratok. A kinevező leirat ekként szól : 11821 Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar, Cseh, Halics és Lodomérországok Apostoli, ugy Lombardia, Velencze és Illyria királya; Ausztria főherczege stb. Hű Magyarországunk s az ehhez kapcsolt részek zászlósainak, egyházi és világi főrendéinek és képviselőinek, kik az Általunk 1861-iki április 2-ára összehívott országgyűlésen egybegyűltek, üdvöt és kegyelmünket. Kedvelt Híveink! Miután a magyar országgyűlés feloszlatását f. évi kisasszonyhava 21-kén 11536. sz. alatt kelt kegyelmes királyi leiratunkkal elhatároztuk, ennek foganatosítása végett őszintén kedvelt hívünket, Tekintetes és Nagyságos hallerkeői gróf Haller Ferenczet sz. István rendünk nagy keresztesét, vaskoronarendünk első osztályú vitézét, Lipótrendünk középkeresztesét, a szász királyi polgári érdemrend nagykeresztesét, a szárdiniai Móricz és Lázárrend vitézét, valóságos belső titkos tanácsosunkat, aranykulcsos hívünket, 12-dik huszárezredünk tulajdonosát teljhatalmú királyi biztosunkká neveztük és kiküldöttük. Miért nektek királyi hatalmunknál fogva meghagyjuk és parancsoljuk, hogy az Általunk, kinevezett királyi biztos minden rendeleteit teljesíteni, azoknak engedelmes kedni és királyi parancsunknak hódolni, az ellenszegülőket érendő törvényes büntetés terhe alatt, jobbágyi és törvényes kötelességteknek ismerjétek, különben nem cselekedendők. Kikhez egyébiránt császári királyi kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben, Ausztriában, kisasszonyhó 11-dik napján, 1861-dik esztendőben. Ferencz József. gróf Forgách Antal. Rohonczy Ignácz.