Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 112. szám

469 Az országgyűlést feloszlató kir. leirat. 11536 sz. 1861 Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar, Cseh, Halics és Lodomérországok Apostoli, ugy Lombardia, Velencze es Illyria királya; Ausztria főherczege stb. Hü Magyarországunk s az ehhez kapcsolt részek zászlósainak, egyházi és világi főrendéinek és képviselőinek, kik az Általunk 1861-diki április 2-ára összehívott országgyűlésen egybegyűltek, üdvöt és kegyelmünket. Kedvelt Híveink! Miután az immár csaknem öt hónapig működő mamagyar országgyűlés, hozzá intézett íölszólitásainkban kifejtett várakozásainknak meg nem felelt; — s miután Mi,szivünk sajnálatára, Magyarországunk érdekében hasznos tevékenységet többé nem várhatunk oly országgyü léstől, mely magasztos hivatását jelen válságos időben, minden érdeklett felek legnagyobb kárával annyira félreismerte, miszerint a lehetséges kiegyenlítés fonalát egye nesen elszakasztottnak azért nyilvánította, mert oly követelések nem teljesíttettek, melyeknek hordereje a megengedhetőség határain messze tul terjed: kényszerítve érezzük Magunkat a f. évi sz. Györgyhó 2-dik napjára egybehívott országgyűlést feloszlatni, a mint azt ezennel föl is oszlatjuk, egy uj országgyűlésnek alehetséghez képest hat hónap leforgása alatti összehívását Magunknak íontartván. Kikhez egyébiránt császári királyi kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben,Ausztriában, kisasszonyhó 21 dik napján, 1861-dik esztendőben. Ferencz József. gróf Forgách Antal. Rohonczy Ignác z. Az alsóház elnökének búcsú beszédeT. ház! Hazánk története számos országgyűléseket mutat fel, melyek törvényhozói hivatásuk teljesítésében nagy nehézséggel küzdöttek: de nehezebb körülmények között, mint ezen országgyűlés, egy sem jött össze, egy sem tanácskozott soha. Messze vezetne, messzebb, mint e végzetes óráuak keretébe ülik, ha e nehézségeknek okait és forrását nyomozni kívánnám, ha párvonalat akarnék húzni, ezen országgyűlés, s azok között, melyek megelőzék azt; s azért csak azon megjegyzésre szorítkozom, hogy a létező viszonyok között nem is lehetett a jelen országgyűlésnek más feladata, mint hogy fenntartsa, megóvja, tisztába hozza, fennhangon visszakövetelje, s biztositani igyekezzék az országnak elévülhetetlen ősi jogait. E feladatnak az ország gyűlése , önök , tisztelt képviselők, teljes mértékben és nemesen megfeleltek. Szólottak a szivet és elmét egyaránt megragadó, legremekebb szónoklat hangján, tanácskoztak a tárgy fontosságához méltóan és kimeritőleg, midőn arról volt szó, hogy felderittessenek a nemzet jogai, feltárassanak annak vérző sebei, és kimutattassanak a gyógyszerek, melyek azoknak orvoslására mellőzhetetlenek. Midőn azuián a körülmények ugy kívánták,kebelök mélyébe fojtván el szivüknek sajgó fájdalmát, tudtak hallgatni is, vagy közakarattal gyorsan, egyhangúlag elhatározták magukat, mindazoknak őszinte indokolt, kimerítő kijelentésére, miknek nyilvánítását a törvény iránti tisztelet, házánknak s elmerem mondani, az uralkodó háznak szinte ugy, mint a velünk egy fejedelemnek személyében egyesült minden országoknak egyező érdeke parancsolólag megkívánta. S azért akár miként forduljon a koczka, mely elvetve van, ha a láthatárt boritó komor fellegek közül fel fog ismét derülni az alkotmányos szabadságnak és törvényes önállásunknak lényes csillaga, az utókor is hálásan fogja elismerni, hogy e szerencsés eredményben önök jelen országgyűlési küzdelmeinek nagy része van; de ha a sors rendelése szerint ismét súlyos és hosszas szenvedések várakoznának is a nemzetre, önök mindig vigasztalást találandanak azon öntudatban, hogy kötességüket hiven teljesítették, abból semmit nem mulasztottak el, s elmondhatamlják azon férfiúval, ki vallásos meggyőződéseért 1520. évben a német római birodalom országgyűlése előtt vádlottképen állott. „Itt állunk, másképen nem tehetünk, Isten segítsen meg." Az országgyűlésének működése azonban most már megszünendvén; a többi, mi ezentúl teendő, a nemzetet magát illeti. Én megvagyok győződve, hogy a nemzet ügye a nemzet kezében legbiztosabban van letéve. A nemzet be fogja váltani képviselőinek szavát, s hiven, állhatatosan fog ragaszkodni az ország alkotmányos jogaihoz, törvényes önállásához, melyeken kivül számára nincsen üdv. De nincs most helyén, hogy mindezeket bővebben elemezzem, s azért engedjék meg záradékul, hogy néhány szót magamról is szólhassak. Nem tudja senki jobban mint én, ki ezt mélyen érezte, hogy tehetségeim az idők nagyszerűségéhez képest, mily parányiak. Tudom, hogy elnöki tisztemnek viselését ily nehéz körülmények között egyedül önöknek szíves hajlama, kíméletes elnézése, becses bizalma tették lehetségessé, melyért, hogy hálás köszönetemet fogadni méltóztassanak, tisztelettel kérem. Tudom, hogy önök várakozásainak csak egyedül tisztem kötelességeinek teljesítésére irányzott szándékom tisztaságával feleltem meg, de ennek öntudata által bátorítva, magamat azon kérésre jogosítottnak is érzem, hogy felejtsék el önök szándékomnak tisztaságáért a hiányokat, melyeket elnöki tisztem teljesitésében tapasztaltak, és a midőn innét saját tűzhelyeikhez visszatérendvén, az ország távol vidékein is azon hazafiúi lelkesedéssel teljesitendik polgári kötelességeiket, melylyel itt törvényhozói tisztükben eljártak : tartsanak meg becses emlékezetükben engemet, ki azt, hogy önök bizalmára, ha bár csak pillanatig is, érdemesítve valék, mindig életem dicsőségének tartandom. Végre kötelességemnek tartom tisztelt elnöktársaim, s a jegyzői kar nevében is szives köszönetet mondani önöknek a bizalomért, melyben önök által érdemük szerint részesittettek, és búcsúszavaimat ez óhajtással zárom be : Isten önökkel ! Egyetértés , állhatatósság , áldozatkészség nemzetünknek, áldás szeretett Hazánkon. Gróf Apponyi György zárbeszéde a felsőházbanA mai ülésnek komoly természete alig engedi, hogy a mélyen tisztelt háznak magas figyelme más irányban és különösen személyes ügyben vétessék igénybe; mindazonáltal a hála érzetnek ellenállhatlan ösztöne legyőzi bennem a szerénység által ébresztett azon kétkedést s