Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 108. szám

Pest, 1861. kedd aug. 13. 108. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Az országgyűlés által elfogadott or. birói bizottmányi munkálatok életbe léptésére. Országgyűlés. — Jogeset a visszahelyezés! kérdés körül (Folyt.) — Hazai törvénykezés. Az országgyűlés által elfogadott or. biró­bizottmányi munkálatok életbeléptetése. i. Közéletünk, melyet majd egy évtized alatt oly sok­féle, többnyire mind szomorú emlékű átalakulások érte­nek, jelenben egy ujabb korszakba lép, mely bogy nem­zetünk valódi boldogulásának és szabadságának emelésére kifejlődjék, mindenikünk legfőbb óhajtásai közé tartozik. Mi most az átalakulások tényei közt különösen a nemzeti lét azon fontosságára gondolunk, melyet a szabadság lét­alapjául is tekintendő jogrend képez. Itt közéletünk a chaosból, melyet mindnyájunknak megmérhetlen terjemű hátrányára , részint az események s körülmények kényszerűsége, részint az önmagokon ural­kodni nem tudó emberek szenvedélyei idéztek elő, kibon­takozni készül. A jogosság elleneinek kedvező zavart, a rend állapotja; a vagyonilag érdekletteket elrémítő jog­bizonytalanságot, a mindenkit megnyugtató biztosság kezdi felváltani. Ez azonban csak az által s csak annak következtében történik, s történhetik, miszerint országgyűlésünk, a fejede­lem szentesitépének is hozzájárultával, kimondotta s meg­alapította, hogy az igazságszolgáltatás az egész országban az országbírói bizottmány törvényjavaslatai szerint keze­lendő. Ennek folytán a nm. kir. Curia azok alkalmazását ünnepélyesen nyilvánította, mig a törvényhatóságok ha­sonlóan készületeket tesznek azok életbeléptetésére. Ezen életbeléptetés a jelen idők szerint azon közéleti tények közé tartozik, melyek legfőbb figyelmünket, leg­komolyabb megfontolásunkat veszik sürgetőleg igénybe. Mi sem tagadtuk s palástoltuk az országbirói bizott­mánymunkálatainak számos hiányait s gyöngéit, melyek különösen kiválóakká valtak, midőn azon alapjuk, melyet Deák Ferencz reform indítványai képeztek, megbuktat­tatok. Mindamellett nemcsak nem vonakodhatunk, sőt leg­főbb hazafiúi kötelességünknek tartjuk nyilvánítani, mi­kép a legégetőbb, legsürgősb szükségül áll előttünk az, hogy : azon az országgyűlés ál­tal is elfogadott javaslatok minden kivétel nélkül mindenütt é 1 e t be 1 é p t e 11 es se n e k. Azért komoly aggodalommal, sőt legfontosb nemzeti érdekeink tekintetéből, melyek itt kérdésben forognak, valódi félelemmel gondolunk azon lehetőségre, hogy némely hatóságok minden józan tekinteteket lábbal ta­posva, s a legfőbb nemzeti érdekeket szem elől tévesztve, talán vonakodhatnak azoknak teljes vagy azonnali élet­I beléptetésüktől. Mi a legfontosb érdekekről szólunk. Mert valóban azok közé soroljuk azt, hogy azon , oly jeles szakértők közreműködésével, s még nagyobb hazafiúi buzgalomtól irányzott szabályoktól igazságszolgáltatásunknak rendkí­vüli chaosba sodrott mezeje egy perczig is meg ne fosztat­tassék. Magának a jogbiztosságnak, a,jogrendnek nagyszerű érdekei forognak itt kérdésben. És azok, kiknek kezei közé az igazságszolgáltatás vezetése van letéve, gondolják meg, mily rendkívül jelentékeny érdekeink kapcsolvák e jogbiztosság minél tökéletesb fentartásához, benső életünk működésében épen ugy,mint nemzetközi viszonyainkban, melyek épen hazánk anyagi helyzetében eldöntő sulylyal bírnak. Nem nehéz kimutatni s még könnyebb belátni azon szoros kapcsolatot, mely a minden vagyoni kifejlődésnél feltételezett jogbiztosság s a kérdésben forgó szabályok azonnali életbeléptetése között forog fenn. Deák Ferencz hazánknak nemcsak legbölcsebb ál­lamférfia, hanem legjelesb törvénytudósa is, már hónapok előtt figyelmeztetett mindnyájunkat azon nagy fontosság­ra, melyet legfontosb érdekeink szempontjából az egy­formaság országszerte a törvénykezésben s az összes igazságszolgáltatásban mindenkire nézve bir, midőn egy­szersmind ritka szakértői bölcsességgel kiemelé azon sú­lyos és számos hátrányokat, melyek ezen egyöntetűség s öszhangzás hiányából a nemzetre okvetlenül háromo­landnak. És nem is ok nélkül. Ha minden megyének s hatóságnak, az autonómia és municipalitás fogalmának túlságos kiterjesztése által, szabad akaratjára hagyatnék azon szabályok s törvények alkotása vagy megválasztása, melyet szerint kebelében a törvénykezést gyakorolni akarná, ha mindenik maga rendelkeznék az eljárás iránt, melyet a törvénykezésben követend; akkor ki lehetne biztos jogairól, vagyonáról, sőt személye iránt is; ki lehetne biztos, hogy azon jogok, melyeket bizonyos vidéken törvényesen szerzett magának, vagy hagyott örököseire, érvényesíthetők lehetendnek-e egy más vidéken, más hatóság alatt is, azon szabályok irányában, melyeket utóbbi az olyjogrendelkezések iránt követ? Ki lehetne képes ily helyzetben ügyleteiben, min­den óvatosság és nyomozódás mellett is, jogbiztositékáról kellően gondoskodhatni? miután alig lenne lehetőség, hogy csak biztos tudomást is szerezhessen aziránt : min­den vidéken , annyi számos hatóságok körében mily jog­szabályok alkalmaztatnak. J08

Next

/
Oldalképek
Tartalom