Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)
1861 / 130. szám
Pest, 1861. kedd oct. 29. 130. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Jogeset. — Kúriai ítéletek ; magán, úrbéri és bűnügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Azon kérdéshez: váljon a másodszori férjhezmenetel már magában megszünteti-e a törvényes s természetes gyámságot. (Vége). A természetes gyám ezen fogalmát az 1765. 26. t. cz. is újból elismeri, midőn az 1715. 68. t. cz. 15. § ának megújítja abbeli határozatát, hogy a királynak és a nádornak hatalma legyen bíróságilag bebizonyított rosz kezelés esetén a természetes gyámot is a gyámságtól elmozditni, sőt a vesztegetők elleni törvéuy intézkedését a számadással nem tartozó gyámokra is kiterjesztvén, azok ellenében a tiszti ügyész föl perességének helyet enged. Tehát az 1715. 68. t. cz. 13. §. és 1765. 26. alapján létezik természetes és törvényes gyámság; az 1715. 68. t. cz. 13. §-a és a Kir. Curiának törvény erejével biró idézett decisioja alapján ezen természetes és törvényes gyámság illeti az életben maradt szülőt, apát, anyát, és pedig számadás terhe nélkül, — csakhogy a másodszor férjhez menő anya, természetes Tutor anya minősége daczára számadás kötelezettségével tartozik. Ugyanezen természetes és törvényes gyámság minden más gyámságot megelőz — úgy, hogy míg a gyermeknek életben levő szülője létezik, másnak gyámságáról szó sem lehet, hacsak a szülő, mint az árva javait vesztegető, vagy a másodszor férjhez ment és az árva javait vesztegető anya, királyi vagy nádori hatalom által, vagy a törvényhatóság tiszti ügyészének fölperessége alatt a gyámságtól el nem mozdittatott. Következik ez a természetes gyámság fogalmából, miszerint addig, mig természetes gyám létezik, másnemű gyámságra a sor nem kerülhet; azonfelül ezt másfél százados állandó általános gyakorlat tanúsítja; és a mire a jelen körülmények között hivatkozni igen is lehet — támogatja az Országbírói értekezlet munkálatának tekintélye, hol az árvaügyekbeni javaslat IV-ik pontja igy szól: „Ellenben az 1848-ik évet megelőző időben, és még annakutána is egész 1853-ik évig a vagyonosabb árvák javai törvényes és természetes, — végrendeleti, csupán törvényszerű, vagy rendelt gyámság, avagy gondviselőség által . . . kezeltetett," hol tehát a természetes és törvényes gyámság a többinemü gyámságoktól megkülönböztetve, és ezeknek élére van helyezve, mint a többieket megelőző. Végre még egy van, mire ez ügyben hivatkozni kell. Ha törvény és decisio elegendő világossággal nem szólana, teszi azt több mint másfél százados gyakorlat. És pedig nemcsak az országbeli összes vármegyéknek, hanem egyéb szabad királyi városokkal együtt, magának sz. kir. Pest városának is gyakorlata : mert az 1715. 68. törvényczikkben felállított szabályokhoz az ország minden törvényhatóságai alkalmazkodni kötelesek, — annak 14-ik §-a imigy rendelkezvén: „Quae praemissa omnia. Cives etiam Liberarum et Regiarum Civitatum, earumdemque Magistratus, et respective Tutores inter se observare debeant;" és az 1765. 26. végszavai: „omnia comformitate saepius repititi Articuli 68. 1715. etiam ad Liberas Regias, Montanasque Civitates extenduntur." Ekként az árvabizottmánynak, ha már az alkalmazandó törvényszabályok értelme s hordereje iránt tisztában nem volt, — mindenek fölött a követett másfél százados gyakorlat felől kellett volna a városi tanács jegyzőkönyveiből s a levéltárában őrzött irományokból megbizonyosodnia: honnan láthatók a városi tanács mint gyámhatóság által azon esetben tett intézkedések, midőn egy-gyámanya, újbóli íérjhezmenetele folytán, számadás terhe alá került, vagy midőn az árvavagyon rosz kezelése a tiszti ügyész föllépését tette szükségessé: hogy az első esetben elég tétessék az 1715. 68. t. cz. rendeléseinek az árvagyon biztosítása iránt, melyekhez a természetes Tútor-anya is most már, midőn uj házasságra lépett, magát alkalmaztatni tartozik; vagy hogy a második esetben tiszti vizsgálat utján kideríttessék és bebizonyittassék oly vesztegető kezelés, mely elegendő ok a gyámságnak a másodszor férjhez ment gyámanyátóli elvételére; — ellenben annak sem ezen szabad kir. Pest városa, sem az ország bármely más törvényhatósága gyakorlatában, az 1715. 68. hatálya óta példája vagy nyoma minden bizonnyal nem találtatik, mely azt tanúsíthatná, hogy az anya természetes és törvényes gyámságát elvesztette és abból kivetkőztetett csak azért, mert más házasságra lépett. Mert mig a törvényszabta uton, (az ottan kiíéjezett ok, vagyis az árvagyon-vesztegetés bizonyítása által.) a gyámság a természetes gyámanyától el nem vétetik, addig ő, habár második házasságra lépett, ugyanazon természetes gyámanyának megmarad s a gyámságot viseli nem valami özvegyi jognál fogva, hanem szülői jogának erejénél fogva, mi a természetes gyámságnak fogalma. Kitetszik egyszersmind a fennebb előadottakból, mily eszmezavarra és tévesztő felfogásra van épitve az árvabizottmánynak, a tanács által jóváhagyott javaslata: mely ily állításokra épít: „miszerint az anyának törvényes gyámsága azonnal megszűnik, a mint másodszor férjhez megy és ezen joga csak az özvegysége idejére szorítkozik," hogy a gyámság „a másodszor férjhez ment nőnél törvényes lenni megszűnvén, már csak kirendelt (dativa) lehet," mi merő képtelenség, miután tudva van, hogy magyar jog szerint a természetes és törvényes gyámanyán kivül nőszemély más viszonyban gyámságot nem 130