Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 127. szám

Pest, 1861. péntek oct. 18. 127. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : Jogeset. — Kúriai Ítéletek ; magán és bűnügyekben. Adatok a Schmerling miniszter által dicsőitett jogrendszer ismertetéséhez. fi Jogeset ingatlan végrehajtási árverezésének eszközöltetése körül. Az alább következő jogesetet, mint a fentebbi czim mutatja, nem csupán a jelen törvénykezési ideiglenesség által szükségelt jogtanulmányozás érdeke közölteti velünk. Ezenkívül egyszersmind ismertetéséhez kívánunk járulni azon rendszernek a magánjogi törvénykezés terén, mely a lefolyt évek alatt hazánkban minden nemzeti jogintézmények erőszakos, mint Gehringer báró (in spe Caneellár) szokta volt mondani, tabula rasa féle mellőztévei, eltiprásávai — gyakoroltatott, s mely rendszert az osztiák államminiszter Schmerling lovag a magyar nemzeti jogi törvényhozás ellenében mintául, üdvöt árasztó példányul állított fel a bécsi birodalmi gyűlés egyik ülésében. Ezen jogeset egyike n számtalan bizonyitékoknak aziránt, mikép a cs. pátensek s törvények magok a cs. bíróságok által is ünkényszerint alkalmaztattak, mellőztettek, vagy egyenesen megszegettek a törvénykezés terén is. Tanúságul szolgál az, mikép alig lehete valaki a legvilágosabb törvények mellett is biztos aziránt, hogy jogigényei valósitatni s kielégitetni fognak, nem aziránt, hogy azok a bíróság önkényszerü törvény alkalmazásának áldozatul nem esendnek. Ily körülmények mellett világos, miszerint itt magának a rendszernek oly hiányosnak kelletett lenni, mikép az a polgárok jogbiztosságát ki nem elégitheté, fen nem tarthatá. Egy ily rendszert pedig mintául, példányul felállítani nem lehet, nem szabad. E lapok, főleg a jelen átalakulás súlyos viszonyaiban s ezek következtében nagy, jóformán túlságos kimélettel nyilatkoztak többször az osztrák törvények mellett. De e kíméletnek meg kell szűnni, ha nemzeti törvényhozásunk minden érdemeinek megtagadásával, mintául állíttatik fel egy oly rendszer, mely nemcsak kárhoztató elitélés tárgya egész Európában a korszerű haladást és szabadelvű irányt nem ismerő elvei miatt, hanem melynek a jogbiztonságra nézve is káros kinövései valának. Schmerling miniszter tehát e rendszert dicsöitve, azt vagy uem vagy íé 1 re ismeré; ámbár egy voltigazs ág ügy miniszíerről legalább is azt feltétdezhetnők, hogy saját törvénykezési rendszerét a legapróbb részletekig minden árnyalataiban ismeri. Az érintett jogeset következő : Cs. Béla Lucz Jánostól, egy ezt követelőleg, özv. Sz. szül. K. Annát pedig szenvedőleg illető, az adósnőnek i-omhányi birtokara 1859. évi febr. 24 én mintegy 45— 47,000 frtnyi korábbi terhek után jelzálogilag bekebelezett, 30,000 írtról szólló váltót, 1860 ik évi martius 6-kán kelt engedmény mellett megvevén, miután csakhamar tudomására jutott, hogy az adósnő vagyonát végrehajtások fenyegetik, nevezetes összegű követelésének nyilvántartása tekintetéből szükségesnek tartá azon évi mart 17-én 4026. sz. alatt a. b. gyarmati törvényszék előtt az érintett váltórai tulajdonjogát a nyilvánköny vbe — a 43. tétel alatt — bejegyeztetni, s a telekkönyvi kivonatot magának tájékozhatásul hiteles alakban kiadatni. E kivonatból engedményes Cs. Béla megnyugvást szerzett magának a felöl, hogy ide nem értve azon birói árverést, mely J. Ferencz egyik jelzálogos hitelező kérelmére a. b. gyarmati törvényszék által elrendeltetett, s mely a „Buda-Pesti" hivatalos hirlap utján 1860 évi april 11-re mint elfő, és május 16-ra mint második határidőre, közhírré tétetett, — más árverés a jelzálogául szolgáló vagyont az időszerint nem fenyegette; egyszersmind miután e vagyon a k;>zhirdetvény szerint 120,000 frton felül volt becsülve: az első árverési határnap eredményes volta esetére, követelésére nézve magát a törvény által teljesen biztosítottnak tudá — A második árverési határidő május 16 ka közeledtével, nógrádmegyei birtokos B. Sándortól értesült, mintha a kérdéses romhányi birtok iránt még 1860. évi május 16-ka előtt is tartatnék egy árverés, azonban mivel a hivatalos ,.Buda Pesti hirlap" és „Pest-Ofner Zeitung" leggondosabb áttekintése után sem talált más e jószágot tárgyazó birói árverési hirdetésre, mind az engedményes, mind B. Sándor és a magukat ez árverés iránt érdekelt M. Péter és B. Márton teljesen megnyugodtak abban, hogy azon korábbi árverésről szóló hír alappal nem bírhat. — Ennek folytán engedményes Cs. B. a J. Ferencz-féle árverési hirdetmény ben kikötött bánatpénznek magához vétele után az 1860. május 16-án kitűzött második árverési határnapra azon elhatározással jelent meg az eljáró törvényszék előtt, miszerint azon esetre, ha netalán a jószág becsáron alúl kelne el, vagy éppen követelését veszély fenyegetné, azt elharácsoltatni ne engedje ; —de álmélkodva kellett megértenie, hogy adósnőjének többszöi' említett vagyona, egy ugyanazon évi május 5-én, tehát 11 nappal előbb S. Anna kérelmére tartatott bírói második határidejű árverésen 127