Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 76. szám

304 Közel érintkezésben van ezen elosztási tilalom a hitelbeli viszonyokkal is. Igen számos földmivelő, félhelyes vagy lertályos gazda, birtokához aránylag nem bir ugyan sok adóssággal, de azon néhány száz forint is, melylyel —i gyakran nem épen tiszta kezekbe — tartozik, szörnyű teherként nehezedik reája. Az idők nem olyanok, hogy tartozása összegét rövid idő, például egy két év alatt megtakaríthatná. Eladna tehát birtokából egy részecskét, melyen kivül még maradna annyi, hogy adósságaitól megszabadulva szorgalmas munka mellett megélhetne; — de a földbirtokot eldarabolni épen nem, vagy csak a politikai hatóság engedélye mellett szabad; — v^gy lemond tehát eladási szándékáról vagy folyamodik engedélyért, melyre aztán azt mondják, hogy adósságok törlesztése nem elegendő ok az átalános törvény alóli kivételezésre s a czélzott részbeli eladás meg nem engedtetik. Ezenközben, vagy egyszer — akkor a mikor — türelmetlenné válik a hitelező s a tulajdonos kénytelen — gyakran szánalomig olcsó áron megválni egész birtokától, melynek nagy részét — egy kis résznek meglehet igen kedvező ároni eladásával — megmenthette volna. . . . De ha megengedtik is a politikai hatóság által a kérelmezett részbeni eladás, fenmarad a netán zálogjoggal biró hitelező, kinek beleegyezését vagy ha ezt megtagadná, annak kimondását, hogy jogai a czélzott eldarakolás által sérelmet nem szenvednek, birói uton kell ki eszközölni. Nem veszti-e el kedvét a birtokos ily különféle hoszas eljárások által az eladástól? . . . Hogy a földbirtok eldarabolásának tilalma a földnek értékére csökkentő hatással van, mutatja azon nagy különbség, mely a nemesi és az úgynevezett jobbágyi birtoknak árában létezik, holott a teherviselés most már mindkettőre nézve egyenlő levén, e tekintet árkülönbözetet nem idézhet elő. Mégis a kisebb nemesi birtokok aránylag a jobbágyiakhoz, oly magas értékűek, hogy egy két hold nemesi birtoknak ára rendszerint öt—hat annyi volt jobbágyi birtokéval egyenlő. Ily és ennyi hátrányok mellett, miket a gyakorlati élet naponkint felmutat, lehetetlen azon meggyőződést nem nyilvánítanom, miszerint a volt jobbágyi birtok elválasztásának s földarabolásának tilalma épen a mezei ipar ki fej lésének érdekében vagy egszerüen megszüntetendő, vagy legalább a fönnebb érintettem irányban módosítandó lenne. E módosítás esetén a m inimum vidékszerü viszonyok alapján s nem az egész országra nézve egyenlő térmennyiségben lenne megállapítandó, mindenesetre pedig a minimumon alóli elosztást tiltó rendszabály általánossá teendő, azaz nemcsak a volt úrbéres, hanem az úgynevezett polgári és nemesi javakra is kiterjesztendő lenne. Miért kellene a nem telekarány, hanem holdszám szerint kimondandó minimumot különféle vidékek viszonyaihoz alkalmazni, már fönebb mondottam. Hogy pedig az elosztási minimumot a polgári és nemesi javakra is kiterjesztendőnek vélem, ennek oka leginkább ismét a gyakorlati élet, mely számtalan példákat mutat föl arra, miszerint a compossessoratusokban egész a példabeszédi „két szilvafa" aljáig történő végnélküli birtokfölosztások igen sok szomorú életképnek szolgálnak alapjául, mi nagyon természetes, mert míg az úgynevezett parasztember néhány holdnyi birtokát maga műveli, igényei pedig csak az élet legszükségesebb kellékeire szorítkoznak, addig a compossessor, ki mint kiváltságos rendnek tagja született, a szerint is neveltetett s legfölebb azt nem tanulta meg, hogy ő ur, de nem azt is, mire az élet iskolája többnyire már igen későn tanítja meg az embert, maga nem dolgozik, s parányi birtoka nem levén elegendő munka nélküli föntartására, elvégre is — tönkre jut. E szomorú kép— hála Istennek — nem átalános, kivált mióta legközelebbről kezdjük saját viszonyainkat fölfogni s átérteni, de hogy léteznek, tagadni nem lehet, s egy birtokelosztási minimum megállapítása épen ez irányban tán jó hatással lenne. Egyébiránt szükségessé teszi a birtokelosztási tilalomnak — mennyiben fentartatik — átalánossá tételét a törvény előtti egyenlőség igénye, valamint az ingatlan javak közötti különbségnek elenyészése is. — Végig menvén az elmondottakon, látom, hogy már eredményre is jutottam, holott a gyakorlati élet tapasztalatából még, többeket is kellett volna e tárgyban fölhoznom, minő például az úgynevezett törzsvagyon kérdése, váljon t. i. volt jobbágyi birtoknál a ház és belső telek, vagy a külső állomány tekintessék e törzsvagyonnak? mire nézve a bíróságok szinte különféle nézeteket nyilvánítanak; továbbá a földarabolási tilalomnak viszonya a telekkönyvi szabályokhoz stb. stb. Ezeknek kifejtését azonban — különben is hosszura terjedt észrevételeimből — kihagyom *), meg lévén győződve a felől, miszerint az itt tárgyalthoz hasonló számtalan jogi állapotainkat, nemsokára életbe lépendő hazai törvényhozó testületünk, a nemzeti viszonyok, a kor- és igazság kívánalmaival egyezően fogja majdan elrendezni, s igy mindaz, mit bármely irányban a jogirodalom terén ez idő szerint elmondunk, csak is a jelen jogállapot constatirozását, nem pedig jövőbeni alapos irányzatul szolgálható adatgyűjtést képez. Biztosítási eset. Egy a maga nemében ritka esetet van szerencsém a t. szerkesztőséggel közleni : F. Luiza mint felperes Gr. Borbála mint alperes ellen az aradi cs. k. mtszéknél m. é. 10801. sz. a. 6724 ft 7 kr. s járulékai iránt elintézett keresetében, alperesnek közbevetett felebbezése folytán a p. p. 391. §-hoz képest biztosítási végrehajtást eszközölvén ki, ez m. é. 11,766. sz. a. kiadott jegyzőkönyv szerint m. é. sept. 26. teljesíttetett. Felperesnöt a biztosítási végrehajtás foganatosításánál Cs. Ignácz képviselte. Zártartónak S. István volt kinevezve. A fenebbi végrehajtás teljesítésével B. József cs. k. közjegyző volt megbízva. A végrehajtás G. Borbála alperes lakásán, 0. Gábor ügyvéde, és alperesnő S. Juliána leánya jelenlétében foganatosíttatott. A biztosítási végrehajtást tárgyazó jegyzőkönyvben a többi között ezek fogaltatnak : „Ezeknél fogva következő ingóságok vétettek birói zálogolás alá. — 2. egy kis ládában bezárva egy zacskóban egyszázötven db császári arany 150. 3. Egy másik zacskóban százkilenczvenhat császári arany, egy db bajor, egy db orosz arany; a bajor arany háromszoros nehézségű egy császári aranyhoz képest, és igy összesen ezen zacskóban százkilenczvennyolcz találtatott 198. 4. Egy más zacskóban százötven császári arany, és 5 napoleond'or találtatott, összesen 155. *) Mibe azonban csak ugy egyezünk , ha más alkalommal azokat lapunk számára leirni és megküldeni sziveskedend. S z e r k.