Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 76. szám

301 5. Egy forintosokban száz darab oszt. f. 100. 6. Ötven darab különféle egyszerű arany 50. 7. Egy 4% fontos nehéz zacskó mind osztrák ezüst húszassal, alperesnő állítása szerint 110 ft. mely nem olvastatott, hanem összeköttetvén lepecsételtetett a cs. kir. közjegyzői pecséttel 110 ft." Ezen tárgyak egy kis, vaspántokkal körülvert ládába a végrehajtásnál jelenvoltak előtt a közjegyző által betétetvén, a láda lezáratott, s keresztzsinegkötésben és közjegyzői pecsétekkel ellátva, S. István zártartónak további őrizet végett átadatott. Felperesnőnek emiitett Ítélete a legfőbb tszék által feloldatván, az aradi megyetörvényszék ujabb itélethozásra utasíttatott, mely felperesnő részére ismét megitélvén a keresetet, ezen okból ezt alperesnő felebbvitte. Felperesnő ujabbi biztosítási végrehajtást kérvén, azt a m. évi 11,766. sz. a. felvett jegyzőkönyvben foglaltakra, jelesen az imént emiitett kis ládára, melyben a 2. ponttól a 7. pontig foglalt tárgyak voltak jegyzőileg lepecsételve, kinyerte, s f. é. sept. 14. teljesítés végett az aradi cs. k. megyetszék egy bírósági tagot küldött ki, kinek a zártartó átadván az őrizetül átvett kis ládát, ez felbontatott; azonban annak daczára, hogy a jegyzői pecséteknek kétségtelen sérthetlensége, s a ládán elkövethetett erőszak tekintetében legkisebb gyanujelek mutatkoznának, abban a 150 db arany, mely 2. tétel alatt említetik, az ezeket magában foglaló zacskóval együtt nem volt fellelhető. Erre a nevezett közjegyző előkéretvén, a mtszéki végrehajtóval alperesnő lakására mentek, ezen kimagyarázhatlan ténykörülmény fölött felvilágosítást kérendők. Alperesnőnél ezen alkalommal már ennek ügyvéde is O. Gáb or ur jelen levén, ezek közegyetértésben azt válaszolták, hogy alperesnőtől a hivatkozott jegyzőkönyv tanúsítása szerint levő mennyiségben vétettek át a zálogolás alkalmával az aranyak, a végrehajtást szenvedő magát a jegyzőkönyvhez tartja, azonban beismeri, hogy a közjegyző az aranyakat előtte (alperesnő), leánya S.Julianna s O. Gábor ügyvéde előtt olvasván meg, zacskókba rakta, s keresztkötésben lepecsételte. A közjegyző ezen második végrehajtási jegyzőkönyvben az első végrehajtási jegyzőkönyvben elkövetett tévedéshez ragaszkodván, kinyilatkoztatja, hogy az első öszszeirásnál mindössze is csak 150 császári arany találtatván egy csomagban külön, ezen tétel kétszer vétetett fel, mint ezt a 2. és 4. pontokban levő tételeknél abból következtetni lehet, hogy 150 db császári arany kétszer fordul elő. Tény, hogy a kérdéses aranyakat az eljáró jsgyző olvasta, zacskókba és a kis ládába rakva, ezt keresztkötésben lepecsételte s a zártartónak őrizet végett átadta, s hogy mindezek alperesnő, ügyvéde, S. Julianna, felperes képviselői helyettese, és a zártartó előtt vitettek véghez. Hasonlag tény, hogy a kérdéses láda minden tekintetben sértetlenül őriztetett meg; s így hogy a kivétel az őrizet tartama alatt annál inkább nem képzelhető, mivel a ládácskából maga azon zacskó, melyben a 150 db bekötve volt, hiányzott. Ezen tények folytán felhívom tekintetes szerkesztő urat — a „Törvényszéki Csarnok" lapjában ezen közleményemet felvétetni, s ezt azon kérdésre nézve, hogy a hiányzott aranyakat meg kell-e téríteni; s ki térítse meg azokat? becses véleményével megoldani? Fényes Károly. Ha erre nézve véleményünket kell nyilvánítanunk, ez az lenne, mikép feltéve a t. közlő által érintett ténykörülményeknek valódiságát, és elvonatkozva a lezárolás és eltétel utáni büntetőjogi felelőség lehetőségétől, — oly tévedés jöhetett elő, melynél a kérdéses esetben kárpótlásnak helye nem lehet. Ki köteleztethetnék itt kártérítésre? A közjegyző nem — minthogy a lefoglalás, zacskókba rakás, ládácskábai eltétel lepecsételés általa az illető érdeklettek jelenlétében eszközöltetett, kiknek legfőbb érdekük leendett felügyelni s őrködni, hogy az eltétel, a lezárolás pontosan s hun történjék, kik tehát mindenesetre legelsők is veendik észre, ha valamely hiba vagy viszszaélés követtetik el. Minthogy pedig e személyek, kik annyira érdekelve valának, legkisebb jelét sem nyilvániták gyanujoknak , vagy észleletüknek aziránt, hogy az elzároiásnál csempészkedés, elidegenités történt volna; minthogy eziránt időközben legcsekélyebb panaszt sem emelének, jogosan fellehet tenni, hogy az elpakolás és elzárás hűn s pontosan teljesítetett, hogy tehát abba ugyanannyi érték öszlet tétetett be s pecsételtetett le, mennyi alperes által átadatott s bíróilag lefoglaltatott. De a közlött körülmények alapján a zártartót sem lehet felelőssé tenni, mivel a ládácska külsejét tekintve, minden sérülés nélkül ugyanazon állapotban találtatott, mint az neki átadatva lőn. Minthogy pedig a zártartó ily esetekben esak a pecsétek sérthetlenségeért, a külboriték épségeért lehet felelős, jelen esetben pedig aziránt semmi kétíég sem forog fenn, az ő kárpótlási felelősségének sem lehet helye. Egyszersmind miután a lefoglalt értéknek a kérdéses ládácskába való elpakolása s lepecsétlése az érdeklettek jelenében pontosan és hűn eszközöltetett, s miután ezen érdeklettek egész időközbeni hallgatásuk által az elpakolás és zárolás pontosságát tehát az átadott összegekkeli megegyezését ismerték el; továbbá miután a ládácska minden külsérülés nélkül találtatott, ugyanazon állapotban, melyben a zárnok azt átvevé, tehát ugyanazon tartalommal is, melylyel az átadáskor birnia kelletett; önkényt következik, hogy csempészség jelen esetben nem feltételezhető, tehát hogy valószínűen számitási tévedésnek kellett előfordulni. Azon eset azonban képzelhető, hogy az illető eljáró személyek közmegegyezéssel s összejátszással a ládácskát felbontották, s azután a csempészség elkövetése után, azt külsejére nézve a kezeik közt létező eszközökkel ismét ugyanazon állapotba helyhezték légyen, melylyel az átadáskor bírt vala, ugy hogy a külsérelemnek legkisebb nyoma sem leendett; vagy pedig valamely idegen személy a legnagyobb ravaszsággal kulcsot szerezvén a ládácskához, és a hivatalos pecsétet utáncsináltatván, ez uton az illető összeget kicsempészte s a ládácska külsejét előbbi külsejébe állította légyen vissza, minél már a zártartónak az őrizet körüli hanyagsága folytáni felelőssége is előállana. Ez azonban egészen más térre, a felelősség más osztályába viszi a dolgot, mely egy más külön vizsgálat kifolyása lehet, és melyet mi minden vonatkozás nélkül a jelen esetre csak mint puszta eszmét kívántunk érinteni, távolról sem pedig mint tényleges véleményt felállítani*). S z e r k. *) Igen kérjük t. közlő urat, hogy annak idejében a dolog kimenetéről tudósitani szíveskedjék. Szerk. *