Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 17. szám - Az egyenjogositás elvének kifejlődése

Pest, kedd Febr. 28. 1860. 17. síim. Második ev. TORVÉMSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Az egypnjogositrts elvének kifejlődése. Különösen az izraeliták irányában. — Legfelsőbb-törvényszéki döntvény az 1855. dec. 15. telekk. rszb. 93. §. s az 1855. febr. 16. pénzii. hiv. utasit. 93. §. alkalmazásához. — Döntvények. —'Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. Az egyenjogositás elvének kifejlődése. Külünösen az izraeliták irányában. Nem lehet tagadnunk, mikép azon jogengedmények, melyek államtörvényhozásunk által legújabban az izrae­litáknak adattak, s melyek közt az ingatlan birtok képes­ség szentesítése kiváló fénypontul szolgál, nemcsak álla­munkban , hanem az összes Európa államéletében a leg­szabadelvübb, s jelentékenyebb jogi reformok közé soro­landók. Előttünk e reformokban legnagyobb fontosságot igé­nyel azon alapelv, mely azoknál irányadóul szolgál, s melynek e reformok kifolyásaiul tekintendők. És ezen elv az egyenjogositás magasztos elve. Közel egy század óta Európa minden műveltebb ál­lagában előtünedeznek azon nemes küzdelmek és tör­vényhozási törekvések, melyek azon elvnek az emberiség legfensőbb érdekei által igényelt kivitelére irányoztatnak. Angliában a katholikusok egyenjogositása; Francziaor­szágban átalában az emberi jogok szentesítése, a hűbéri bilincsek lerázása; Németországban a városok s jobbágy ok" felszabadítása — mind azon dicső küzdelmek tárgyait képezék. Mert az egyenjogositás létesítése a társalom legfőbb feladatai közé tartozik. Csak ezáltal valósitathatik a jog eszméje, melynek kell minden állam alapjául szolgálni, mi azonban egyes osztályoknak a jog körén kívüli hely­hezése mellett csak agyrém, s nem valóság is. És csak az által alakulhat a társalom érdekei között azon kapocs, mely az osztályok között öszhangzást teremtvén, a közös czéloknak közös erőveli létesítését lehetővé teszi, mi nél­kül valódi nemzeti nagyság,szabadság és jólét képzelhető sem lehet. Az egyenjogositás nem egyedül a kereszténységnek, felebaráti szeretetnek, és művelődésnek kívánalma; hanem magának a jognak és igazságnak követelése. És ide tarto­tozik a zsidó emancipatió is, mely egy egész osztálynak a barbár századok előítéletei által igazságtalanul elvett jogokat ismét visszaadja. Azért a nagy franczia 1789. ujjászületési mozgalom­ban, midőn az emberi jogok decretáltattak, ezek között az izraeliták egyenjogositása is helyt íoglalt. E nemes törek­vések innen Európa minden részeibe átszivárogtak, a vilá­gosság sugaraiként, melyek mindenhova behatnak, mely­lyek ellenállhatlanul gyözelmeskednek a sötétség minden rétegein. Nem csekély büszkeséggel mondhatjuk, mikép e ne­mes buzgalom s törekvés előtt hazánk sem képezett áthág­hatatlan kőfalat. Törvényhozóink, kik oly sokszor nyil­vánítottak nem mindennapi bölcseséget korszerű és sza­badelvű küzdelmeikben, részint intézkedéseikben is, kik különösen oly nemes küzdelmeket fejtettek ki mind a jobbágyok felszabadítása, mind a többi nem nemes osztá­lyok jogkörének kiterjesztése tekintetéből az egyenjogo­sitás valósítására; ők már a mult század vége felé hatal­mas szót emeltek különösen az izraeliták jogkörének ki­terjesztése s biztosítása mellett is. Az 1790. orsz. gyűlés nov. 2. tartott 42. ülésében b. Splényi Ferencz váczi püspök tón a gravamen és postulatum féle bizottmány nevében jelentést a zsidók által benyújtott panasz s kérelem tárgyában. Egy kathol. püspök tolmácsolá a bizottmány azon nézetét, miszerint az izraelitáknak panaszai sürgősen elintézendők. A magyar orsz.gyűlés azon véleményben volt, hogy eltávolitandók mindazon akadályok, melyek a zsidókat élelmük keresé­sében, bátorságos megmaradásukban, vagy vallásgyakor­latukban háborithaták — különösen hogy a forgalom és kereskedés nagyobb lendületet nyerjen. És intézkedett is (38. cz.) hogyha zsidók békés és biztos tartózkodhatással bírhassanak. — Őseinknek ezen emberies és nemes törek­vését követték a későbbi or.gyülések is, melyeken az iz­raeliták emancipatiója mellett folyvást lelkes szavak emel­tettek. Ezek kifolyásául szolgált az 1840 : 29. tcz. mely az izraeliták jogkörét részint biztosítani, részint kitágítani igyekezett; valamint azon indítványok is, melyek az 1844.1847. or.gyüléseken az emancipatió mellett tétettek, s melyek mindig meleg pártolásra s részvétre találtak. A magyar országgyűlésnek ezen, bár nem nagy si­kerrel járó törekvése teljes öszhangzásban volt a művel­tebb európai államok törvényhozási mozzanataival. Min­denfelé a legelső társalmi kérdések közé látjuk állitatni az emancipatió létesítését, mindenütt hason lelkesedés, ha­son pártolás kíséretében. Miután a franczia polg. törvénykönyv alapelvként kimondotta : L'exercice des droits civils est indépendant de la qualité de citoyen, laquelle ne s'acquiert et ne se conserve que conformément á la loi constitutionelle. Tout Frangais jouira les droits civils (tit. I. Chap. I.) — a franczia törvényhozásnak fötörekvése oda irányoztatott, hogy az egyenjogositás teljesen létesitessék, mi csak­ugyan odáig terjesztetett, mikép még a rabbik is államfi­zetés élvezetére emeltettek. Miután pedig Francziaország ily nagyszerű példát tüntetett fel az emancipatió kivitelé­ben, ez nem maradhatott utánzás nélkül a többi Európai államokban. Nevezetesen Belgium, Hollandia szinte szen­tesitették e teljes jogegyenlőséget; mig Németország min­den részében szinte komoly törekvések nyilvánultak az izraeliták jogíélszabaditásának valósítása felé. Bad én­ben, Hess énben, Bajor-és Szászországban, Wür­tembergben számos polgári jogokkal ruháztattak fel már évtizedek eh tt. utóbbiban községi választói jogokkal is felruháztatván és legújabban (1854-ben) a törvényho­17

Next

/
Oldalképek
Tartalom