Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 17. szám - Az egyenjogositás elvének kifejlődése

G6 zási választói jogokkali íelruháztatásuk is inditványoztatván. Hasonlóan Poroszországban is már e század elején szentesitetett azon elv, hogy az izraeliták a keresztényekkel egyenjoguaknak tekintendők, csak némely egyes a törvényekben külön kijelölt kivételek hagyatván fel u. m. a patronatus, községi előjáróság, egyházi vagyou kezelés, s rendiség jogainak tekintetéből: és némelyek szerint, kikhez a kormány is csatlakozik,a bírósági hivatalokra nézve is. Erre nézve azonban a képviselők háza 1859-ben azt mondotta ki, hogy a porosz törvények szellemével nincs öszhangzásban, hogy az izraeliták bírósági állomásokra képteleneknek tekintessenek. — Európa többi államaiban is előhalad az emancipatió keresztülvitele ; mint p. o. Dániában hol e század elején, Svédországban hol a mult században ruháztattak fel több polgári joggal; Oroszországban hol II. Katalin és I. Sándor alatt különbféle jogokat nyertek ; és S p a n y o 1 *), S v á j c z államokban hol 1854. s 1855-ben az egyenjogúság szentesítése hatalmasan sürgettetett. — Francziaország mellett azonban különösen Angliát kellett volna kiemelnünk, hol nem csak minden polgári jogot megadtak az izraelitáknak a törvények, sőt azon ernyedhetlen buzgalmu küzdelem folytán, melylyetRussel fejtett ki, jogkörük odáig terjesztetett, mikép 1858-ban még a parliamenti ülés és szavazatjoggal is felruháztattak. Ily helyzetben van az emancipatió kivitele az európai államokban. Mindenütt előtérben látjuk lenni azon jog kívánalmat, hogy a jogkülönbségek az izraelitákra nézve is megszüntetessenek, hogy a jogegyenlőség minél inkább valósitassék. Midőn tehát állam törvényhozásunk az emancipatió nagy fontosságú munkájához hozzáfogott, sőt azt, főkép az ingatlan birtok képesség szentesítése után már nagy részben keresztül is vitte; a k k o r azt egyrészt multunk hagyományaira látjuk támaszkodni, azon tanokra t. i. melyeket már őseink a lefolyt században is vallottak, és a melyek szellemében országgyűléseink legújabb időkig folytonosan haladtának; más részt támaszkodik azon szabadelvű reformokra, melyek az izraeliták jogállapotjaira nézve minden műveltebb államban létesitetnek, s a melyek már mintegy az átalános cultura szükségképi kellékeinek tekintetnek. Ezen okok nagvon is elegendők, hogy törvényhozásunknak ezen működését a legnagyobb elismeréssel méltányoljuk, és hogy reform hivatása és előhaladása iránt őszinte bizalommal viseltessünk. Ezeken kívül azonban mi hazánk sajátságos szellemi *) Itt nagy sensatiót okozott ama emlékirat, mely a német izraeliták által 1854-ben a cortesek elébe terjesztetett •— a spanyol földöni letelepedhetés végett : Nem önző vagy személyes érdekből ered e kérelem — igy szól az többek közt — hanem azon nagy s magasztos elvnek, az átalános vallásszabadság elvének érdekében emeljük fel szavunkat, melynek érvényesítésében mi zsidók minden államban valódi próbakőül szolgálunk. Egy nagylelkű nemzet képviselőitől egy ősbűn kiengesztelése kéretik. Igazságtétel egy nagy erőszaktételért, mely a régi sötét századok müve ugyan, de a melynek következményei még korunkra is kihatottak. Es mi nem jövünk visszakövetelni azon földbirtokot, melyről apáink elűzettek , vagy kárpótlást igényelni azon megbecsülhetlen javakért, melyek őseinktől elragadtattak :— még régi szentegyházainkat sem, melyeknek ormai még most is láthatók, kívánjuk ismét mieinknek nevezni. Mi csak a száműzetés szenyíoltját kívánjuk eltörültetni. — Nem kerül nektek semmibe, csak egy szóba, de ez egy szent szó, mert az a szeretet, igazság, emberiség és polgárisodásnak szava stb. stb. és nemzetgazdászati körülményeiben is oly tényezőket találunk, melyek rendkivül kívánatossá tették az izraeliták egyenjogositását, és pedig különösen a birtoklási képességre nézve is. Mi ezen reformban haladásunk, s vagyonosodásunknak egy hathatós tényezőjét látjuk, melynek jövőnkre nagy befolyása lehetend. Mi nem vonakodunk ide is alkalmazni azon fontos szavakat, melyekkel az 1790. or.gyüléseu az ország bírája a nem katholikusok jogviszonyai rendezése feletti tanácskozást kezdette meg : „Hogy ha valaha — mondá — bizonyára a mostani körülmények között nagy szükség volna az egy ess égre." Legfelsőbb- törvényszéki döntvény. A telekkönyvi előjegyeztetés kellékeinek értelmezéséhez. Az 1855. dec. 15. telekkönyvi rendszabály 93. §-nak magyarázatához, és az 1855. febr. 16. pénzügyi ügyészségi hiv. utasitás 93. § nak alkalmazásához. Nevezetesen : 1. A pénzügyi ügyészség köteles-e telekkönyvi előjegyeztetés végett az alapul szolgáló rendelvényt eredetiben vagy hiteles másolatban kérvényéhez mellékelni? 2. Ennek mulasztása miatt megtagadtathatik-e a telekkönyvi tanács által az előjegyeztetés ? 3. Vagy lehet-e ezen elutasítás .nélkül csupán a felmerült hiány kiegészítésének elrendelésére szorítkozni ? A p—i pénzügyi ügyészség 1857. sept. 9. folyamodványt nyújtott be az országos törvényszékhez, mint telekkönyvi tanácshoz a végett, hogy a cs. k. kincstár részére P. István birtokára 10,000 ftnyi követelés biztosítása -végett zálogjog előjegyeztessék. De ezen kérelmével a telekkönyvi tanács által elutasitatott azon okból, mert azon felsőbb rendeletet, melynek alapján az előjegyeztetést kérte, nem hiteles alakban, hanem csak egyszerű másolatban mellékelte. Ezen, az illető telekkönyvben bejegyzett végzés ellen a pénzügyi ügyészség a törvényes időben felébb folyamodott, és ezt következő okokkal igyekezett támogatni. Nevezetesen hogy a cs. k. pénzügyi ügyészség egyike a telekkönyvi rend 93. §-ban emiitett közigazgatási hatóságoknak , ennélfogva az előjegyeztetés egyszerű megkeresésre is, minden egyéb melléklet nélkül megadandó lett volna. A cs. k. főtörvényszéka felebbfolyamodásnak helyt nem adva az első folyamodási végzést erősítette meg. Indokok. Annak tekintetében, mert a pénzügyi ügyészség hivatalos állásánál fogva eredő törvénykezési bíróság, előtti megjelenésében a bíróságok irányában csak magán peres félnek tekintendő, s igy minden az 1855. dec. 15. telekkönyvi rendtartásban hozott s a magán felekre nézve érvényes határozatok a cs. k. pénzügyészségre is hasonlag kötelező erővel bírnak; — továbbá annak tekintetében, mert a telekkönyvi hatóság a fenálló rendszabályok szerint nemcsak feljogosítva, de sőt kötelezve is van azt követelni, hogy azon okmány, melynek alapján telekkönyvi betáblázás kéretik, vagy eredetben, vagy legalább hiteles alakban mellékeltessék. Ez okok folytán a félebbezésnek