Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 12. szám

46 endó"miképen foguak niagyaráztatni, •—mert kérdés, hogy oly közbirtokosságban, a hol sem a birtokosok, sem az úrbéresek nem kérték ez ideig az úrbéri rendezést , és igy a hol annak a cs. nyiltparancs s magas miniszteri utasításban kitűzött ideje letelt, s most csak mind a két fél közös kivánságára lehetne urbérileg regulázni, kérdés szerintem, hogy ha ily községben egy közbirtokos most, vagy öt év alatt nyújt be tagositási keresetet, váljon maga után rántja-e az az úrbéri rendezést is? E kétely megfejtésére nézve ugy vélekedem : hogy az 1853. márt. 2-ki nyiltparancs azért tett a rendezés kérésére záros határidőt, hogy azok mielőbbi kérésére ösztönt adjon, s igy hogy a terminusból kimaradtak,— rendezetlenül maradjanak, — az a törvényhozásnak épen nem czélja, és azért a törvényhozás czéljához alkalmazkodik azon vélemény, mely — a nemesi közbirtokos tagositó keresetével együtt a határidőből kimaradt rendezést is eszközlendőnek véli. — Különben nézetem szerint e törvénynek nem is volna kellő értelme és jelentősége, mert a közbirtokos mi haszna kérne tagos arányosítást oly helyen, a hol még ez ideig sem indult meg az úrbéri rendezés. Hiszen úrbéri rendezés nélkül a nemesi birtokrészek tagosításában czélt érni soha nem lehetne azon egyszerű oknál fogva : mert nemesi és úrbéres szántó vagy kaszáló földek keverten összevissza vannak a határban. A 27. §-ban van kimondva öszhangzásban az 1840. VII. tczikk 14. §-val a kényszerítés elve rendező perben álló úrbéres községekben — egymásközt tagositani nem akaró — s ezáltal az úrbéri rendező pert is hátráltató közbirtokosok ellen. A 28. §. nagyon czélszerü, és a dolog természetéből folyó rendelkezés. A 29. §. pedig azoknak, kik önhasznukat munkálni s a tagosítás által a jobb és értelmesebb mezei gazdálkodás első feltételét elérni — még most is nehézkesen indulnak — valódi ösztönül szolgálhat. Közlő nézeteit — a törvény iránti hálás elismerés mellett azon nyilatkozattal rekeszti be, — hogy ha azon körülmények, melyek e rendelet kibocsátását szükségessé tették, akkor mindjárt, midőn az úrbéri tszékek felállíttattak — kellően méltányolva lettek volna, ha ezen 1859. nov. 11. magas miniszteri rendelet 1. és 26. §§-nak elvei mindjárt az úrbéri tszékek számára adott eljárási utasításban be lettek volna foglalva : ez ideig több eredményt tudnának az úrbéri törvényszékek is felmutatni. — E sorok irója most is csak attól tart, hogy az ujabb formaságok — az aránypereket is csak hátráltatni fogják. Azért jobbnak vélném a formák által megkötött eljárás helyett a dolog lényegét, az illetőket megnyugtató birtokrendezéseket előtérben látni, aggódva azon, hogy sok idővesztés után fog elismertetni, hogy az uj eljárási formák helyett, a dolog lényegének ismerői, de az uj formákban járatlan régi táblabírák *) — a magokrégi modora szerint — e kiválólag magyar viszonyokat hamarább tudták volna eredményre vezetni. L u d á n y i. *) Kivált oly táblabirák, minő a jelen sok köszönettel vett érdekes czikkeknek irója, ki mint az előtt a magyar jog világában, ugy jelenleg is a birói osztálynak egyik kitűnő, tudományban épen ugy, mint gyakorlatban jeleskedő tagját s valódi diszét képezi. S z e r k. I.egffel§ő*>l>- tÖrvény§zékidönívény. az 1852. nov. 29. kelt ősis. ny. par. 13. §-hoz s illetőleg az 1687 : 9. és 1723 : 50. tczikkhez azon kérdés iránt : mennyiben illesse a hitbizomány birtoka s ha • szonvétele a hitbizományos özvegyét özvegyi jogánál fogva? Néhai gróf Káldóry Ferencz *) 1800. évi sept. 19. kelt királyi jóváhagyás folytán p— megyei Halmi és Dombos javakból családja számára elsőszülötti hitbizományi alapított, mely kellő módon ki is hirdettetvén, életbe lépett. A hitbizományi alapító 1816-ban meghalálozván, a hitbizományi javak legidősb fiára Jó z s e f r e szálltak 5 ki azokat 1847. évben bekövetkezett haláláig birta. Magtalan elhalván a hitbizományi, valamint az elhunyt egyéb ősi javaiban özvegye Illón a grófnő maradt. 1855-ben az elhunyt legidősb testvére,az alapító második fia Mihály ap—i törvényszéknél Káldosy Illona grófnő ellen pert indított s őt a fentnevezett javak kiadására, valamint az időközben húzott jövedelmek átalányának megtérítésére köteleztetni kérte. Alperesnő ellenbeszédileg a kérdéses javak hitbizományi természetét tagadá, de azon esetre is, ha azok hitbizományok volnának is, azok birtokát s haszonélvezetét özvegyi jogánál fogva igényelte, miután a magyar hitbizományi törvények. jelesen az 1687 : 9. és 1723 : 50. tcz. által a Htk. I. 98. czimében körülirt özvegyijog világosan semmi megszorítást sem szenvedett. A p—i cs. k. orsz. tszék 1858. dec. l-jén 8101. sz. a. kelt ítéletével alperesnőt a hitbizományos jószágnak 14 nap alatti kibocsátására kötelezte, ellenben a hasznok visszapótlása iránti felperesi kérelemnek helyt nem adott; a költségeket pedig kölcsönösen megszüntette. — Az ítélet első része azzal indokoltatott, miszerint a nemes özvegyet férje hitbizományos javai özvegyi jog czimén, a hitbizománybani utód előtt s annak hátrányára nem illetik. Mindkét részről közbevetett fölebbezés folytán a p—i orsz. főtszék 1859. márt. 1-én 1044. sz. a. kelt ítéletével az első bírósági ítéletet, lényegileg ugyanazon indokokból találta helybenhagyandónak. Ezen két rendbeli Ítélet által mindkét fél terhelve érezvén magát, ügyüket a cs. k. legf. tszék által föl ül vizsgáltatni kérték. A cs. k. legf. tszék 1859. jun. 30-án kelt határozatával az első s másodbirósági Ítéletek ellen kért fölülvizsgálatot elvetette s a megtámadott ítéleteket megerősítette. Kivonatban e következők valának Indokai A mi magát a kereseti kérelmet illeti a két alsó bíróság határozatait azzal indokolá, miszerint a nemes özvegyet a magyar jog szerint illető özvegyi jog az 1687.: 9. és 1723. 50. tcz. értelmében fölállított hitbizományokra nem alkalmazható, mert ezek által a szabálytól eltérés lőn megállapítva. Habár ezen törvények a Htk. I. R. 98. czimének világos megszorítását nem tartalmazzák is, ugy ez a hitbizományok fogalmában gyökerez, melyek nem *) A nevek költöttek.