Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 12. szám

47 a közönséges törvényen alapulnak, hanem inkább azoktól eltérő kivételes állást foglalnak el, miért is csak királyi jóváhagyás mellett állitathattak föl; mely kivételes állásuk az 1852. nov. 29. kelt legf. ny. parancs 13. §. által is érintetlenül hagyatott. Az 1687:9. és 1723 : 50. tcz. a hitbizomány birlalóját, a hitbizományok a hitbizományos javak egyszerű haszonélvezetével ruházzák fol,mig ellenben a közönséges törvények szerint az ősi javak birtokosának a haszonélvezeten kivül a dolog állománya fölött is, habár bizonyos korlátok között, rendelkeznie jogában állott. Ezen törvények az előfiség fogalmánál fogva a hitbizományos javakbai osztályt kizárják, mi által a hitbizományos javak a közönséges törvényes örökösödés alá tartozóktól lényegesen különböznek, miből következik, miszerint a hitbizományok intézete a mennyiben az idézett türvényczikkek által külön rendelkezés nem tétetett, azon országokban uralkodó fogalmak szerint birálandók meg, melyekből Magyarországba származtak; miért is valamely hitbizományos ifjabb fiának soha sem jutott eszébe a hitbizományos javakban osztályt azon oknál fogva kérni, mert az idézett türvényczikkek által az osztály világosan ki nem záratott. Ha már a hitbizományos egyszerű haszonélvező, a hitbizományok terhelésére jogosítva nincsen, s ezen javakat kizárólagosan első szülött fiára hagyni tartozott, s ifj. fiára mit sem hagyhatott, ugy ezen kivételes intézet szelleméből méltán lehet következtetni, miszerint a hitbizományos nincsen jogosítva a hitbizományokat utódja ellenében özvegyi joggal terhelni, sőt a hitbizományok élvezetében, habár időlegesen is, akadályozni; hogy tehát az özvegy, ha az alapító levélben iránta külön intézkedés nem történt, a hitbizományos javak birtokát és haszonélvezetét a legközelebbi utód kárára s kizárása mellett magának nem igényelheti, mert eltekintve azon alkalmatlanságtól, hogy az esetben, miszerint a legközelebbi utódok a hitbizományos javak birtokából végkép eleshetnének, — a hitbizományoknál a férjnek élethosziglani haszonélvezeti jogáról van szó, mely a férj halálával megszűnvén, hagyatékához nem tartozik. — Ezen felfogással egybe hangzásban áll a családi szokás is, mely szerint az első alapító özvegye is a hitbizományos javak birtokába özvegyi jog czimén nem jutott s a hitbizományok a legközelebbi utódra alperes férjére szálltak. A Htk. 1. r. 30, 67. és 98. §§. értelmében az özvegyi jog lényege abból állott, miszerint a nemes özvegy férje javaiból rangjához illő lakást tartást s esetleg kiházasitást követelhetett, nem volt tehát joga férjének minden javait föltétlenül igénybe venni, sőt a férje után maradt javak birtokában s élvezetében az I.r. 98. czim 3. §-a értelmében meg is szoríttathatott. Felperes kimutatván, hogy az alperes özvegy férjének összes állodiális jószágaiból, melyekben birtokában van, mint egy 100,000 ftnyi évi jövedelmet huz s így azon szándéknak, melyet a magyar törvény az özvegyi jog által eszközölni akar, hogy t.i. az özvegynek illő tartás biztositassék, eléglévén téve, — az alsó bírósági Ítéletek annál inkább helybeuhagyandók voltak, mert általuk az ősiségi nyiltparancs 11-dik § a, nem csak meg nem sértetett, sőt megerősíttetett. (1859-dik év június 30-dikán 5527-dik sz. a. kelt legfőbb tszéki határozat). Jog-irodalmi szemle. (Folytatás) •). Blátter für gerichtliche A n t h r o p o 1 o g i e für Aerzte und Juristen von J. B. Friedreic h X ter Jahrg. 1859. III. Heft (Mai—Juni) IV. H. (Juli —August) V. Heft (September—Október) Nürnberg. Ezen a juristákra nézve is felette tanúságos folyóirat 1859. folyamának 1 — 2 füzeteit mult évben ismertettük meg s azóta 3 füzetet vettünk, melyeknek tartalma következő : III. füzetben : 1. Die gerichtlich medicinische Sprache. 2. Verstümmelung, Verunstaltung, unheilbare Beraubung des G-ebrauches eines Gliedes ím Sinne des Art. 180. Th. I. des bayerischen Strafgesetzbuches von dr. Titus, Advocaten in Bamberg. 3. Die gerichtsárztliche Beurtheilung der Verletzungen der Leber von dr. Ludw. Thomas. 4. Querulantemvahnsimi. 5. Kann das Kupfer zu den Giften gerechnet werden. 6. Ueber die Ehen der Taubstummen. 7. Ueber Strafbarkeit der auf Unwissenheit beruhenden árztlichen Behandlung (nach österr. Gerichtspraxis). 8. Zur Lehre vom Erhángungstode. 9. Zur Lehre vom Ertrinkungstode. 10. Unstrafbarkeit des Selbstmordes. 11. Ist Queksilber ins Ohr gegossen ein Gift? 12. Beweiss für Verbrennung im Lében. 13. Psychologisches über Brandstiftung. 14. Nothzucht. 15. Misshandlung aus Wollust von dr. Albert, Gerichtsarzt. 16. Kritische Untersuchung über zwei Streitfragen aus dem Gebiete der gerichtlichen Psychologie von dr. L iwenhardt 1858. (Könyvismertetés). IV. füzetben : 1. Die Verhandlung gegen den des Mordes Angeklagten J. Atkinson. Mit Anmerkungen von dr. Mittermaier. 2. Über das Duell. 3. Von der fixen Idee. 4. Verletzung der Gefasse des Mesenteriums des Coecums. 5. Vom Begriffe einerWaffe im Sinne der bayerischen Gesetzgebung. V. füzetben : 1. Die gerichtliche Leichenausgrabung von dr. Hümmert. 2. Fali von Todtsehlag — vor dem Landesgerichte zu Krakau. 3. Orfila's Vorlesungen über die Lehre von den Vergiftungen im Allgemeinen, und über die mit Arsenik insbesondere, aus dem französichen von Hándel 1859. AVeimar. (Könyvismertetés). 4. Tödtung durchUeberfahren. 5. Zur Ehefrage. 6. Nitrobencid (Nitrobencin). Mind oly értekezések, melyek részint a tudományos vizsgálódások vívmányai, részint a gyakorlati adatok közlése által nem kevésbé hasznosak. — A ,Párviadalról' irt czikkben egyrészt azon ténynek alapokai s forrásai kerestetnek, miszerint a párviadalok, daczára minden idők szigorú tilalmainak s büntetéseinek, még is mindig divatoztak és máig ki nem olthatók maradtak, sőt nem is kevesbitethettek; más részt az vitattatik, váljon a párviadalnál előforduló mellékszemélyek büntethetőségének lehet-e helye, a józan büntetőjogi politika értelmében. Az elsőre nézve azon nézet közöltetik, miszerint a párviadal szenvedélyének, ki nem olthatása, nem csillapithatása folytán, mélyebb benső alapjainak kellvén létezni, azokat egyedül az emberi természet önzési tulajdonában lelhetni fel, és pedig aunak nem azon anyagi részében, mely a nemzési ösztönben központosul, hanem azon szellemi önzésben, mely minden ember énjének értékben s jelentőség beni fentartását, s a külrei érvényesítését is kívánja esz*) Lásd e lapok S. számát.