Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 11. szám - A mezei rendőrség intézete

Pest, kedd Felír. 7. 1800. II. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : A mezei rendőrség intézete. Az 1860. jan. 30 rendelet alapján. — Észrevételek az 1SÖ9. nov. 11. min. rendeletre. — Legfelsőbb-törvényszéki döntvény stb. — — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. A mezei rendőriéig intézete. Az 1860. jan. 30-ki rendelet alapján. A. törvényhozási reformoknak ismét egy fontos s nagyérdekü mozzanata tünt elő. Nemzeti életünk s társalmi kifejlődésünk ujabb korszakában, daczára a számos codificationalis munkálatoknak, melyek főkép jogéletünk tökéletesítésére mind a polgári mind a büntetőjog terén államtörvényhozásunk által létesítettek, többek mellett különösen egy igen érezhető hiány maradt fenn, a mezei rendőrség hazánkban előbb már és pedig kitűnő sikerrel létezett, de ujabban az átalakult viszonyok folytán megszűnt intézetének hiánya. Minden részről a legélénkebb vágyak nyilvánitattak ezen hazai életünkben már meghonosult intézetnek viszszaállitása, s a viszonyokhoz képesti szabályozása iránt, így nevezetesen a Magyar Gazdasági egyesület részéről is, melynek 1859. febr. 24-ki ülésében közhelyeslést nyert a szakosztálynak a mezei rendőrség visszaállítására vonatkozó javaslata, melyben ezen intézetnek fontossága kifejtetvén, s hiányának káros kifolyásai felderítetvén, azon nézet fejeztetett ki; miszint : „A Magyar Gazdasági egyesület feladási körét nem haladja tul, midőn a létező bajnak fölmutatása mellett egyszersmind azon óhajtását is kifejezi, hogy az 1840. IX. tczikkben foglalt rendőrségi törvény, ha az ujabb rendeletek folytán csakugyan megszüntetett, időszerinti módosításokkal ismét életbe léptetessék." És nem ok nélkül helyheztetik hazánkban ily nagy fontosság a mezei rendőrségben. Magyarország mind szellemi, mind anyagi létének, összes kifejlődésének, vagyonosodásának s jólétének legfőbb, legelső alapját a földbirtok, tehát a mezei gazdaság, a földmivelés képezi. E nemzetgazdászati viszony nem változhat, a cultura bármily magas fokára emelkedjünk is, sőt nem is kívánható, hogy az lényeges változást szenvedjen. Mellette a mü s gyáripar, bármily szükséges is, s magával a földészettel is bármily jótékony kapcsolatban álljon is, mindig csak másodrendű szereppel birhat, a nemzeti lét alapföltételeinek irányzatában eldöntő befolyást nem gyakorolhatván. Ily viszonyban nálunk az u. n. agrariai törvényhozás, fontossága, a társalom minden rétegeire s mozzanataira való befolyása folytán a legelső helyen áll. Ebben ujabb időkben jelentékeny reformok s intézkedések történtek. Bármily elfogultak legyünk is bizonyos irányban, el kell ismernünk, mikép a hitel legelső alapjának a telekkönyveknek hazánkbani átalános meghonosítása az ujabb kornak köszönhető; a tagosítás, birtokrendezés s elkülönítés roppant fontosságú munkálata államtörvényhozásunk által nagyszerű haladást vön. Ezek, az agrariai törvényhozásnak lényeges alkatrészei, vagyonosodásnak, hitelünk s gazdászati okszerű haladásunk emelkedésére a legjótékonyabb hatálylyal leendnek. Az agrariai törvényhozásnak azonban még több igen jelentékeny elemei államunkban még mindig szabályzatlanul veszteglenek, mint p. o. a vizijog szabályozása, a földbirtok hitelintézetek szervezése, mezei rendőrség behozatala stb. stb. Ez utóbbi hiány azonban e napokban a fent idézett rendelet által betöltetett, minek a fentérintett nemzetgazdászati érdekek folytán őszintén örülhetünk, miután egy ily intézet a mezei gazdaság biztosságára, tehát azon tényező létesítésére, mely a mezei ipar és munkásság életfeltétele, elkerülhetlen szükséges. Büntető törvényeinkben sok foglaltatik ugyan szinte a mezei birtok biztosságának eszközlésére, nevezetesen a mezei tolvajlások, gyújtogatások, szándékos kárositások tekintetéből; de mindamellett maradtak érintetlenül számos különbféle mezei kihágások, melyek a büntető törvény alá nem vonathattak, vagy nem vonattak, habár a mezei vagyon biztosságának veszélyezésére szinte nagy befolyást gyakorlatiak. E hiány pótlása czélozza az uj mezei rendőrség intézete. Mig ezen mezőrendőrségi törvényt illető rovatunkban egész terjedelmével közölhetnők, czélszerünek találjuk azt főbb szabályaiban olvasóinknak bemutatni s azt lényegében megismertetni, mi következőkben áll : A mezei rendőrség ótalma s eljárása alá tartozand a mezei vagyon, tehát mindazon tárgyak, melyek a mezeigazdászattal ezt legtágabb értelmében véve, közvetett vagy közvetlen kapcsolatban állanak, mig a mezőn kint léteznek; tehát a földek magok, ültetvények, gyümölcsösök, présházak, méhesek, kerítések, halas-tavak, vizvezetések, a lecsapolási müvek, töltések, mezei utak és kutak, továbbá minden még kint létező termények, gyümölc-ök, gazdasági eszközök s állatok stb. Azon ótalom, mely e rendőrségi intézet által a mezei vagyonnak biztositatik, főleg két tényezőben álland, t. i. a mezei csőszök felállításában, és azon kárpótlási s büntetési következményekben, melyek a törvény által a mezei kihágások elkövetéséhez köttetnek. Mezei csőszök, kik községek, nagyobb — legalább 100 holdnyi — de engedély mellett kisebb földbirtokosok által is állitathatnak fel — megesketetnek és szolgál atjukban mint közőrök a felsőbbségi személyek s polgári őrök jogaival birnak : szolgalatjukra vonatkozó s általuk észlelt tények feletti vallomásuk, ha ellenkező körülmény által kétségessé nem tétetik, jogszerű bizonyítékul szolgál; fegyverüket szükségbeli önvédelemnél hasznaihatják; szolgálati felhívásuknak mindenki tartozik enged11