Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)
1860 / 11. szám - A mezei rendőrség intézete
42 ni; az ismeretlen, rendes lakhely nélküli, és az ellentálló vagy őket megtámadó s bántalmazó mezei kihágókat, mint a tetemes kárt okozókat is azonnal letartóztathatják; az elsajátított tárgyakat s a kihágásnál használt eszközöket magokhoz veendik; a marhákat, melyek kárt okoztak, lezálogolják. Ezen hivatási fontosság folytán a csőszök nemcsak hitet tesznek Je, hanem azokká csak is feddhetlen életű, rendes és józan viseletű s 20 évet elért személyek neveztethetnek ki. Ami a mezei kihágás következéseit illeti, a törvény a mezei vagyon s ipar biztosítására egyrészt büntetést, másrészt kárpótlást rendel minden mezei kihágásnál alkalmaztatni. Bármily kihágás történjék, azaz a mezei vagyonnak bármily károsítása, mely nem esik a bünt. törvény alá, mihelyt a károsult igényli, vagy az őrség feljelenti büntetés alá veendő, mi 8 napig terjedő fogság vagy 20 krtól 40 ftiglani birság. Ugyanezen határozatban kell akárpótlás összegét is megalapítani, mi szegényeknél, a károsult kívánatára napszám által rovandó le, s mire marhák általi kártételnél azok tulajdonosai kötelezvék, és pedig ha egy csorda, nyáj,stb. tevé közösen minden tulajdonosok, ha nem lehet a kártevő állatokat külön kijelölni. A becslést az őrszemélyzet s 5 fton tul a községi elöljárók küzbenjöttévei meghitelt becsüsök végezik, a becslés teljesítése mind a károsult, mind a kártéritő által 8 nap alatt követeltethetik. Az eljárás részint a községi elöljárók, részint a szolgabirák által végeztetik. Az elöljárók a kármentesítésre nézve barátságos egyességet kötelesek megkísérlem, mi nem sikerülvén a károsult legfelebb 8 nap alatt a szolgabírónál kereshet kárpótlást, mi iránt szóbeli és lehető leggyorsabb eljárás alkalmazandó. Ide tartozik a fenyítő jog gyakorlata is. Észrevételek az nrbéri törvényszékeknek: a nemesi közbirtokosságokban behozandó arányos fölosztás és tagosítás körüli eljárását szabolyozó 1859. nov. 11-ki miniszt. rendelet némely pontjaira. I. A cs. k. úrbéri bíróságok az 1853. évi márt. 2. nyíltparancs 27. §-át ugy értelmezték, hogy a nemesi közbirtokosságot — az úrbéri per folytán az egymásközti arány megállapítására ezen §. értelmében kényszeríteni kell, — s ha egymásközti egyesség utján ez a czél el nem érhető, — az úrbéri biró azért állapítja meg ideiglenesen az arány kulcsát, és azért tagosit ideiglenesen, mert az úrbéri rendező per semmit nem függ a közbirtokosok egymásközti viszonyainak kiegyenlítésétől, — tehát az úrbéri biró az úrbéri pert — minden más mellékviszonyoktól függettlenül elintézi, ítéletét végrehajtja, s ezáltal a határ eddigi viszonyát összezavarva, a volt földesurakkal annyit gondol, hogy a határ zavarban ne maradjon, legalább ideiglenesen ő köztök is tagosit, a kinek nem tetszik ez az eljárás eredménye, az majd a rendes bíróságok előtt az 183%. XII. tczikk értelmében perelhet. Jelen sorok Írójának meggyőződésével ezen eljárás soha sem egyezett meg, sőt irodalmi téren is kifejtette,— miképen nem hiheti, hogy mig az 1832G. X. tczikk 6-ik §-ánakg) pontja szerint az arányosító és az úrbéri rendező perek csak együtt voltak végrehajthatók, — mig az 1840. VII. tczikk 14. §-nak 1-ső pontja az úrbéri rendező perek érdekében, csak azon közbirtokosságok elleni kényszerítésről rendelkezett, kik egymás közt arányosítani nem akartak : jelenleg mikor már minden birtok adóköteles, s következőleg az adó alapjára való tekintetből — az urbériség nem kíván olyan kiváló figyelmet, a törvényhozás annyira gondoskodásán kívül hagyta volna az országnak egy nagyszámú s egyik legíóntosb osztályát, a közbirtokosságokban élő nemességet, hogy az úrbéri rendező perek végrehajtása kedveért eltérve az idézett 1840. VII. tczikk 14. § ában foglalt kényszerítéstől — a mondott ideiglenes tagosításnak az úrbéri biróságok általi keresztülvitelével akarta volna még azokat a közbirtokosságokat is kényszeríteni, kikre mint úrbéri rendező perben felpereskedőkre az idézett 1840. tczikk esete nem is alkalmazható. Azért is nem titkolja közlő, hogy a magas bel- s igazságügvi minisztériumoknak mult 1859. évi nov, 11. kibocsátott rendeletéből nem csak megnyugvással, de örömmel olvasta, hogy most már az ideiglenes tagosítás eszméje el van ejtve, s a nemesi közbirtokosságokbani gyakorlati arányosító és tagositó perekben az 183%. XII. tczikk alapjáni eljárás az úrbéri törvényszékhez van utasítva; világos tanújele ez annak, hogy egyik osztály érdekének nincsen alárendelve a másik érdeke, a gyakorlati tagositó arányosító, és úrbéri rendező s elkülönítő perek egy bíróság előtt folytattathatván, — az úrbéri törvényszékek, ha névleg nem is, — de tettleg birtokrendező bíróságokká váltak. Közlő mint a régi táblabírák egyike pipa füstje mellett most ugy okoskodik, hogy ha 1859. végéig a gyakorlatból indult arányosító s tagositó perekben — a régi törvények szerint elbiráskodhattak a rendes biróságok , — ugyanazon régi törvény szerint az úrbéri törvényszékek is folytathatták volna azon perekbeni bíráskodásukat. De mivel most egy 29 §-ból álló uj törvény fekszik előttünk : a csak szakértők kezein forgó jelen lapokba bátorkodik közlő igénytelen nézeteit annak némely §-aira elmondani. A magas rendelet — mint czimje is mutatja, főképen az úrbéri törvényszékek által eme perekben követendő eljárás formaságait kívánta szabályozni, azért legelőbb feltűnik, hogy a gyakorlati arányosító pereknek az úrbéri perek mintájára alkalmazhatása végett a 6. 7. és 8. §§-ok nyomán Ítélettel lesz elhatározandó : v a n-e helye az arányosításnak — vagy egyszersmind a tagosításnak is. Közlő ugy véli, hogy némely közbirtokosságban aránytalanul használt közös haszonvételek vannak, ugyanabban a közbirtokosságban az arányosság behozatala ellen az 183%.XII. tczikk értelmében semmiféle törvényes akadályt találni s felhozni nem lehet; — továbbá a mely közbirtokosságban tagosítás nélkül volt arányosítás, — ottan meg a tagosításnak nem lehet törvényes akadálya, mert hiszen csak a többszöri tagosítás van törvény által eltiltva, a hol pedig még nem történt tagosítás, ott az nem csak nem tiltatik, sőt előmozdittatik. — Azért is közlő az arányositó s tagositó perekben nem lát az úrbéri rendező perekből vonható analógiát, s a megengedhetőség kérdésére vonatkozó 6. 7. és 8. §§ ban rendelt eljárás szükségét azért nem foghatja fel, — mert gyakorlatból indult arány perben úgyis csak az lehet a kérdés, hogy mi a közös haszonvétel (commune beneflcium) mi aránytalanul használ-