Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)
1860 / 98. szám
395 miért R. jutalmának különös alapja — nem a kölcsön kieszközlése, hanem azon egyesség volt, melylyel az egyes bányatársaknak részeik s egymáshozi viszonyaik tekintetébőli összeegyeztetését kieszközleni tudta. Ugyanazon L. tanú szerint azon állitásnak, hogy R. neki a pardubitzi társulatnál hitelt tett folyóvá, semmi értelme sincs, mert annak engedélyezése az összes igazgató tanácstól függött. Ily módon világositatott fel a Liebig által adott osztalék is, ki előadá, mikép R. nem a hitelintézettől, hanem a pénzügyminiszter közbenjárása általa nemzeti banktól neki legnyomasztóbb szükségében nevezetes kölcsönt szerezvén, ezért magát lekötelezettjének tekinté, s a kérdéses 20 e. forintot erővel rátukmálta. Mindezekben épen semmi sincs, mi aljas jellem s a hivatalos állássali visszaélés gyanúját vethetné vádlottra. Végre Klein sajnálatát nyilvánitá, hogy nem lehete képes R—nek tettlegesen is háláját nyilváníthatni. — Ha már az eddigiekből is kitűnik, hogy valótlanok azon tények, melyek a vádban vádlott ellen csalási szándoka kimutatására hozattak fel; még azon/elül is lehetett volna a vádló oly helyzetben, hogy a már előbb nyert bizonyítványok különös tartalmáról tudomást vegyen, s ha ezt a b. perrdt. 260. §. értelmében tette volna, akkor nem lehetett volna azon okokkal fellépni, melyek a 29. lapon olvashatók. Azon bizonyítványok s különösen Wildstein község s plébánia fentemiitett bizonyítványa (1860. sept. 18.) azon nevezetes tételt tartalmazza : „Az egész népség nevezett gyártulajdonos úrban öszhangzólag s mindig a legbecsületesebb jellemet csudálta , sőt benne nagylelkű jótévőjét s atyját tisztelte; kinek ittléte óta száz és száz család köszöni lételét s ellátását; kinek kezeiből vagy közbenjárásából az abersrothi s schönbachi szegények s keresetnélküliek a jelen időszakba eső számos szük esztendők folyama alatt ezreket vettenek; a nyomor és szegénység benne mindig nemesszivü s áldozatkész istápot találtának." És a járáshivatal ezt nemcsak erősiti, hanem hozzáadja, mikép R. nemcsak a szegények segéllésében tünt ki, hanem minden közczélok p. o. utak kivitelénél is nagy részt vőn. És a prágai rendőrigazgatóság 1860. sept. 18. bizonyítványában megemlíti, mikép R. átalában tisztelve, mint becsületes s jeles üzletférfiu s munkaadó közszeretetben állt. Mindez* a vizsgálati iratokból ismeretes volt a vád előtt s mindazt mégis nem akará tudni s mellőzé. — Ilyen tehát azon férfiú, kinek cselekvésmódjai s elvei az önzésben központosulnak ; ilyen az, kinek most bűnül rovatik fel, hogy pusztán kárával nem akart dolgozni, kinek most gondosan még a íonalszálakat is után olvasták, melyekkel állitólag a kincstárt megkárosította. Azonban még nem végeztem be, ezen önző férfiről még több más tulajdonokat is megemlíthetek. Ezen némelyekre nézve talán nagyon dúsan fizetett hitelintézeti igazgató önkényt lemondott nagyobb fizetéséről, mint osztalékáról is. 0, kinek a hitelintézetet kötelező szerződése volt, elfogatása első napjaiban, élte legszomorúbb helyzetében, midőn azon szerződés volt családjának egyedüli istápja, s elfogatása által minden viszonyai teljesen megzavartattak — ő akkor igazgatói állását letette, mire az igazgató tanács majdnem egyhangúlag határozá, hogy azon nemeslelkü lemondást el nem fogadja, b. Brentano miniszteri tanácsos vallomásában, mi a vádlott előtt a vizsgálati iratokból szinte tudva lehetett volna. R. önzéstelenségét különösen kiemelte. — De mi még több, R. mart. 9. fogatott el s 19-én a kremsi járásbíróság megkéretett, hogy Steinban fogva levő dr. Zugschwerdet R. személyisége iránt hallgassa ki, az eziránti megkereső levélben következő jelentékes tétel foglaltatik , hogy Zugschw. az igazság pontos nyilvánítása által — s itt egy megjegyzésre czéloztatott, melyet Zug. e házban állitólag tőn — alig megbecsülhető érdemet szerezhetne." És Zugschw. az igazságot hűn előadta; megerősítve mindazt, mit már a nagyobb fizetés s osztaléki lemondásról említettem, s kinyilatkoztatva, mikép R. részéről előtte semmi szabályellenes, semmi jogszerűtlen eljárás nincs tudva, a magán életkörből sem. S bármily kis suly helyheztetik is Z. mint bünhöncznek tanúságára, azt hiszem mégis, mikép igen sokat adtak volna bizonyság tételére, ha ellenkező szellemben vallott volna. — És azt hiszem ezekkel a vád lábai alatt az alapot lerontottam. Ily egyén, ki az elősorolt tulajdonokkal bir, csalás szándokolására nem lehet képes s hivatkozom most, hogy ismét vissza ne kellessék rá térnem, azon számos bizonyítványokra, melyek a törvényszék tudomására jöttének, s a melyek vádlott múltját legbecsületesebbnek, legigazságosabbnak tüntetik elő. A vád azonban , valamint vádlott személyére nézve, ugy a többi személyi viszonyok tekintetéből sem járt el azon pontossággal, sőt mondhatnám a periratokhoz való hűséggel sem, mint a vizsgálati iratok tartalma szerint lehetett s kelletett volna eljárnia. E személyek : b. Eyn. és b. Bruck. E személyi viszonyokat kell érintenem. Az igaz, a vád azon szóbeli kifejezésében, melylyel a végtárgyalás megkezdetett, Bruck neve elő nem hozatott, s a bizonyitéki eljárás folyamában kellő kimélettel emlitetett, az államügyész végelőterjesztésében szinte nem támadtatott meg, sőt ellene szólt, hogy az bármily részben is megtáruadtatbassék, mik iránt teljes elismerésemet nyilvánitom. Azon kinyomatott vádirat azonban, mely az egész világban köröztetett s a lapokban is közzététetett, határozottan mutatja, mikép kezdetben az Eynatteu-Bruck-Richter-féle együttes közösségből indult ki, Kérdhetnék : mit tartozik az hozzám? En azonban a vádirat tartalmából kimutatom , mikép mindaz, mi Eynatten bűnösségét emeli, mindaz, mi Bruck eljárását gyanúsítja, árnyát védenczemre is vetheti, miért kötelességem , azt mi ez irányban a vádban fölhozatott, Eynattent illetőleg kellő mértékére vonni, Bruck bárót illetőleg pedig egészen visszautasítani. E három egyén a vádiratban, és pedig 5. lapján együttesen a 3 nevezettek gyanánt jelöltetnek ki, kik azt czélzák, hogy a gabona iránti számadás elhalasztassék, a 30 lap — az is mondatván , hogy Eynatten megmaradván állomásán a helytelen gabonaféle és az értékpapirok iránti számadás hasonlóan örök időkre megerősitve maradand. Senkisem tagadhatja, mikép e szavakban nem épen a legjóakaróbb nézet nyilvánul. — Továbbá Eynattenről az mondatik, hogy ki nem mutattatott, váljon nincs-e még más valahol vagyona letéve ; öngyilkosságáról pedig, hogy általa a nagyobb bűnösség bevallásától akarta megmenteni; és b. Br.ról és pedig ott, hol a ,25 e. frt iránti felvilágosításról' van szó — hogy ő önkivégzése által magát ezen s több más vizsgálati tárgyak iránti további fölvilágositások alól vonta ki, miután 2 nappal kimúlta előtt minden iratait kimustrálta, s több csomagot elégetett. — Nem szükséges kiemelnem, hogy azzal báró Bruck gyanusitása ki van mondva. — Es miben áll tehát báró Eynatten bűnössége, s hol nyílik a báró Bruck elleni gyanuok?báró Eynattenre csak az van bizonyitva, hogy Jungtól 39,000 frt ajándékot vett el. Tagadom , hogy létezzék még valami, mi ellene még bebizonyítható lehetne, s ha az államhatóságnak e tekintetben bizonyok álltak volna még rendelkezésére, meg vagyok győződve elővigyázatáról, mikép azokat előhozta volna. Nincs szükségem Eynatten máshol létezhető vagyona iránt kérdezősködni, és hasonlag a vádban előforduló azon állítást tenni, hogy az Eynattennél talált vagyon tulajdona nincs tökéletesen fölvilágosítva. — Vagyona szerzésa tekintetéből, találtatott 25 észak vasúti részvény, 21,000 frt nemzeti kölcsön, s 12,000 ft földtehermentesités — 1859. július—augustusi árfolyam szerint 66,000 ft értékben. Ha vesszük a Jungtól kapott 39