Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 98. szám

394 tatni, miért illeti őket egy része az összes kikötött mentesítési összegnek. Minthogy tehát alperesek ki nem mutatták, hogy a teljesített fizetések az utóbb nevezett szerződő társaknak illetőségét túlhaladnák, azért a már teljesített részletfizetések visszaadására irányzott ellenkövetelésük egészen alaptalan, s azért rendkívüli fölülvizsgálati kérelmüknek helyt adni nem lehet. (1858. dec. 14. 18208. sz. a. döntvény). Véd beszéd Richter F. bécsi hitelintézeti főigazgató ügyében. Dr. B e r g e r ügyvéd által előadva. (Folytatás). Ezek — folytatá a védő Richter védbeszédjét — fővonalokban a végtárgyalás eredményei. Ez nem vala tehát bűnvádi eljárás valamely bűnösség kivilágítására, hanem egy fényes enquete a vádlott érdemeinek bizonyolására; — nem volt az a bűntett kiderítése, hanem az igazság győzelme a gyanúsítás ellenében. Alkalmam leend még visszatérni e tanuk némelyeire, csakhogy már most előre is megalapítani óhajtanám azon tényt, mikép a vád tegnap felhozott bizonyitékait jobbára nem e tanukra alapította, hanem oly tények s iratokra, melyeket az elővizsgálat s a távol fekvő közigazgatás irataiból, és szemfényvesztésnek nyilvánított levelezésből szedett elő. Egy kérdéstől azonban nem menekülhetni, t. i. attól, hogyan lehető, hogy ily feltűnő ellentét nyilvánul a végtárgyalás s az elővizsgálat eredményei között, és hogy az államhatóság nem lehete képes, a kihallgatott tanukat hamis vallomás és eskü miatt perbe fogatni? Vagy tán az iratok a végtárgyalásban más értelmet nyertek, mint a melylyel az elővizsgálatban birtanak? Ez rejtély, mely felvilágosítandó. E rejtély megoldása egy szóval: a vádrendszerben áll, melynek előállítása képezendi a védelem első részét. Midőn ehhez fogok, mit a vádpontok részletes czáfolata követend, csak az a czélom, hogy a tényeket, mint azok már az elővizsgálat eredményeiben is nyilvánultak, és a mint épen ellenkezőleg a vádiratban formuláztattak, helyreigazítsam, Két eredményt várok ettől, először sok olyas fejtegethetését, mik a vád körébe bevonattak, habár egyenes tárgyát nem képezék is, de a melyek mégis igaz mértékükre visszavezetendők; másodszor előzményeket a védelem azon részére, mely a vád czáfolatában álland, mint az utóbb kifejtve lőn. •—• A vád rendszere tapasztalatom szerint abban állt, hogy az már az elővizsgálatban a vádlott mellett felmerült tényeket vagy egészen mellőzte vagy akkép módositá, mikép most rögtön a vádlott ellen látszottak tanúskodni. E rendszer uralkodik a nyomtatásban megjelent vád egész területén, mind a személyes, mind a tényleges viszonyokban. Elsőre nézve — természetes, hogy oly egyént, minő Richter, csalás vádja alá akarván vonni, mindenekelőtt személyes viszonyait kellé sötét szinbe állítani. S ez a vádirat 28. lapján kezdődik e szavakkal : ,R. a csalási szándokra képes' stb. mire azután következnek a tények, melyekből a csalási szándokot leszármaztatni akarják. Ezen elferditott tényekre fektetett fejtegetés czélja : a vádlottat, mint oly egyént tüntetni fel, kinek előélete a csalás s hamisság, önzés s nyereségvágy, ravaszság s kétszinüség iskolája volt. De mint a föld lakói a holdnak földtől eleső részét, ugy a vádirat olvasói vádlott jelleme világos pontjait meg nem láthatják; a vádirat alapszíne : fekete feketén. „Hogy R. csalási szándokra képes — 28 lap — kitűnik, mikép 1847. nov. 19. tehát fizetés megszüntetését (nov. 20.) — megelőző napon felét két gyárának Richter F. A.-ra ruházta át, hogy hitelezői hozzá ne férhessenek." Vagy való e tény, s akkor az államhatóság köteles leendett a hitelezők hamis megkárosítása miatt R. ellen vádat emelni, mert hol a bünt hivatalból kell üldöznie, amnestiát nem osztogathat; vagy pedig azon tény nem áll ugy, s akkor — kérdem — miért nem fürkésztetett az tovább, vagy miért hallgatattak el a vádiratban az ellenkezőt bizonyoló tények s iratok — melyek pedig a vizsgálati iratok közt léteznek, t. i. Wildstein község, lelkészség s járáshivatal, és az égeri törvényszék s prágai rendőrigazgatóság bizonyítványai. — Ezek öszhangzólag tanúsítják, hogy R. 1847-ben fizetéseit megszüntette, de hitelezőit kamatostul utolsó fillérig kielégítette. A bizonyitéki eljárás alatt azon hitelezők majd mindenikétől bizonyítványt állítottam elő, hogy R. által kielégítettek; mint erősité ezt a végtárgyalás alatt Sch. is, ki egyike volt a legfőbb hitelezőinek, s a ki mint fent emlitém, épen ezáltal, látva t. i. hogy azon nyomasztó helyzetben R. utolsó fillérig mindent kifizetett, ámbár Sch. nevezetes összeg elengedésére lett volna kész, nyert hozzá különös bizalmat, minek folytán őt a hitelintézeti igazgatóság elnyerésében mindenkép segítette is. Miért hallgatattak el azon bizonyítványok, melyek a vádlót állításai valótlansága felől már magok is képesek lehetének felvilágosítani? — Továbbá a — 29. lap — játékszenvedély tulajdonitatik R—nek, melyet még tegnap is újra ismételt a közvádló. És miben állt az, s mily bizonyokkal tanusitatik? Egyetlen egy consortium hitelrészvények vételére. És játék űzetett azokkal ? Annyit mindenki tud a börzejátékról, mikép arról nem lehet szó, ha börzén vett értékpapírok valódilag megszereztetnek. Azok tettleg vásároltattak és pedig a vádló szerint a hitelintézet pénzén, melynél elzálogoltattak. Már pedig az intézet sokszor vásárol saját pénzén magánosok részére, biztositéka a nálai letételben állván; miért valótlan, hogy e consortium a hitelintézet fedezetlen hitelének használata által keletkezett s annak pénzével űzött légyen börzemüködést. A mellett R. abban felette csekély mennyiségig volt részes, nagy tőkepénzesek levén legfőbb részesei. És ez egyes esetből valólag nem következtethető, hogy R. oly egyén, ki a börzejáték szenvedélyének élt. Az hozatik fel továbbá, hogy Liebig, Launa, Klein vádlott által kizsákmányoltattak, hogy igazgatói állásával visszaélve a hitelintézettőli kölcsön kieszközléseért, a pardubitzi vasuttársulatnál pedig hitelnyitásért Lannától ajándékot vett el. Azonban a végtárgyalásból látható, mikép Lanna vádlottnak a kérdéses 50 s később 25 e. ftot egészen más czim alatt adta volt. Hornbostel világosan bizonyolta, mikép vádlottnak a kladnói vashámortársulat részérei kölcsön megajánlására semmi eldöntő befolyása sem volt, külön bizottmány küldetvén ki a hitelintézettől a kölcsön lehetőségének eldöntésére; maga Hornbostel igazgató volt kiküldve szakértőkkel a bányaüzleti fekvőségek vizsgálatára, s csak miután ekkép a jelzálogi biztosság megalapitatott, szavazta meg a kölcsönt a bizottmány javaslatára az igazgató tanács. Miben áll tehát itt R. visszaélése? Azonkívül Lanna azt vállá, mikép azon ügylet 1857. jun. köttetett meg, a kérdéses ajándékösszeg pedig 1857. dec.ben adatott. Lanna előadása szerint azon ajándékadás Lindheim elhunyt bányatiszttől eredett, ki inditványozá, hogy tiszteletdíj adassék mindazoknak, kik i a kiadói bányatársulat ügyei rendezésében fáradoztak;