Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 97. szám

390 vagyunk. Egyrészt, mert egyedül abban találjuk fel a jogosság eszközeit; másrészt, mert abban rejlenek hitünk szerint a jognak legfőbb biztosítékai is. És ezen elvre el­juthatunk mindig, mihelyest sem az oct 20-ki dolgok lappangó, homályos fénye el nem kápráztatja szemeinket, sem a külföldről özönlő befolyások el nem bódítják fe­jeinket. Míg az első nemzeti alkotmányos jogaink biztosíté­kait ronthatná, a másik egészen a jogon kívülhelyhezne, s pusztán a tények terére állítana, melyek a legfényesb reményekkel ámíthatnak, de oly örvényt is készíthetnek, melyben a népiségére nézve egyedül magára hagyatott magyar fajunk teljesen elveszhetne. Az egyezkedés és kibékülés legyen tehát jel­szavunk , hogy általa összes nemzeti jogainkat visszasze­rezhessük ,és biztosithassuk, mire jelenben a lehető legkedvezőbb körülmények s alkalmak kínálkoznak. Biztosithassuk — mondottuk — miért a kien­gesztelődés szempontjából különbféle jogi szempontok & érdekek merülnek fel, melyeket mint alkotmányos s nem­zeti jövőnk kiváló biztositékát, kell hogy nagy figye­lemre méltassuk. Nem szükséges mondanunk,mikép a kiengesztelődés­nek legfőbb tárgyát a fejedelmi — közhatalom képezi. Midőn mi erre nemzeti jüvőnk érdekében nagy súlyt kí­vánnánk helyheztetni, nem tagadhatjuk, mikép mi annak eszközlését s teljes biztosítását a legújabb közjogi ténye­zőben az oct. 20. diplomában épen nem találjuk fel. Nem már tartalmánál fogva, mely legfontosb nemzeti jogain­kat megtagadja, de nem alakjánál, külünnepélyességénél fogva sem. Ezen diploma mindamellett alkalmas hidat képezhet az alkotmányos átmenetre, s czélszerü eszközt összes nem­zeti jogaink kivi\ hatására. Azért elfogadásának, s kiindu­lási pontul való választásának czélszerüségét sőt szükséges­ségét, minden kétségen kívülinek tekintjük. Kiengesztelődést, egyezkedés utjáni kibékülést sür­getünk. Ez azonban már természeténél fogva jogi biztosí­tékokat igényel. És ezek tekintetéből legkevesebb, mit igényelhetünk s várhatunk, hogy az ujabban kifejtett al­kotmányos jogaink legalább is a koronázási hitlevél által biztositassanak, mely hitlevelek hazánkban a nemzet s király közt. mindig kétoldalú sérthetetlen szent szerződé­seknek tekintettek. A kiengesztelődésnek azonban a jelen időkben mi más nagy szükségü tárgyait is ismerjük még. Kiengesztelődés nevezetesen az idegen népisé­gekkel. Engedjük nekik, azon nemzetiségi jogigényei­ket, melyeket szerencsétlen politikusaink egy év tized előtt botorok voltak kétségbe vonni, valódilag érvényesít­hetni, ugyanazokat, melyekhez mi is oly hőn ragaszko­dunk, s a melyeknek bűnös megtámadása képezé a le­folyt tized alatt nemzeti sérelmeink, és veszélyeink legna­gyobbikát. Engedjük s eszközöljük, hogy igy ők is ajog­terére léphessenek , s lemondjanak azáltal a tények logi­kájáról, mely reánk nagyon is veszélyessé válhatna. Kiengesztelődjünk továbbá az 1848b. az a 1 k o tm á n y sánczaiba felvett néppel — a mennyiben jogaik biztosítást s valódi érvényesítést kívánhatnak. — Csak eszünkbe sem jöjj' n, megcsonkítani azon joghelyzetet, melyet szentesitett törvényeink nekik már egyszer meg­adtanak. Oly jogintézmények visszaállítása, melyek az előbbi kastai rendi e, s hűbéri kötelékekre utalnának, nem­csak Európa előtt becsteleniter.ének meg bennünket, ha­nem nemzeti beléletünket is tetemes rázkódtatásoknak, s veszélyes viharoknak tehetnék ki. Végre kiengesztelődés mi magunkkal is minden tekintetben, minden körben Ne engedjünk ellenséges szen­vedélyeket magyar és magyar közé betolakodhatni, mint látjuk ennek szomorú példáját legújabban a jelen magyar hivatalnokok irányában. Ne feledjük halhatatlan Széchényi nknek oly sokszor ismételt intő tanácsát, mely az oly kis számra ol­vadott magyar faj fentartásának s ápolásának érdekében, mindenkire ki magyar volt, már azért is, mert, magyar, különös tekintetet kívánt forditan?— tcstvérgyilkosságot látván minden egymás iránti üldözésben. Ó — a nagy férfiú, a békés* átalakulás­nak, tehát a viszonos engesztelődésnek s egyezkedésnek is — nagy mestere volt. És soha sem volt nagyobb szükségünk, mint épen a jelenben, hogy ebbeli elvét s tanácsát kövessük. Jogeset A C u r. d e c. 99. 1. 4. sz. s 1486 : 17. t c z.h e z. Azon kérdésben, váljon mily jogi következményeket von maga után oly több jogérdeklettek nevében is kötött egyesség, mely az érvénytelenítési perrel megtámadott örökvallások megerő­sítéséért s igy az ellenfél iránti, minden követelések meg­szüntetéséért, a birtokosok részéről bizonyos összegek fize­tését kötötte ki, a mindenik érdektárs meghatalmazása bizo­nyos idö alatti elömntntásának megliitelesitésének feltétele alatt — lia ezen feltétel nem teljesítetett. (Folytatás). A legfőbb tszék ítélete indokolását következő­leg folytatja : E kötelezettségének azonban gr. Teleki József nem tőn eleget, sem a kitűzött egy év folyamában, sem később, nem még az alperesek által 1841-ben eszközöltettett bírói megintés után sem. Mert felperesek ezt igénylő állításá­nak alperesek ellenmondottak, s az felperesek által nem igazoltatott. Átalában felperesek a tárgyalás folyama alatt ki nem mutatták, hogy ők gr. Teleky Józsefet az ő nevükbeni egyesség kötésére felhatalmazták légyen, vagy hogy ők különben időközben az egyességhez hozzájurultak és ezen hozzájárulásukat alpereseknek tudtul adták volna. Még azon körülmény sem, miszerint a jelen perbeli kereset 1843-ban az egyességben kikötött sommának megfizeté­sére inditatott, még e körülmény sem magyarázható az egyességbe alperesek részerői való utólagos hallgatag be­leegyezésnek, minthogy e kereset is csak gr. Teleky Jó­zsef által a többi jelenleg felperesekül fellépett érdektár• sak meghatalmazása nélkül, adatott be. Sőt a kérdéses egyesség még gr. Teleky József fiata­labb fivérei irányában sem bir haiálylyal és kötelező erő­vel, minthogy azon Cur. döntvények szerint, melyek ad inyalidationem fassionis ex praejudicio, (33) és ad invali­dationem transactionis (2 s G) szólanak,a legidősb testvér fiatalabb fivérei nevében keresetet indíthat ugyan, de meghatalmazásuk nélkül az ő nevükben egyesség kötésére nem volt jopo-itott. Azonkívül gr. Teleky József arra kö­telezé magát, hogy az ő és érdektársai keresetjogát az al­pereseknek átengedendi akkép, hogy utóbbiak ugyanazon kereseti jogot a gr. Haller-iéle azon utódok ellen érvénye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom