Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 8. szám

30 nyit jelent, mint ügyes (kinek valami jogügye van): magyarul a correust ügy társnak vagy ügyfélnek nevezhetjük; az ügyfelek viszonyát, az u. n. corrrealitást ü gy f é 1 i s é g n e k , s innen a correalis kötelmet magát ügyfeles kötelemnek. Még jobban megfelel e szószerinti fordításnál a dolog lényének ha a correalitást együttességnek, a correalis obligatiot együttes kötelemnek nevezzük. Az egyetemlegesség abban egyezik meg az együttességgel, hogy mindeniknél több hitelező követelheti ugyanazon tárgyat, vagy tartozik több adós ugyanazzal; ellenben különbözik egymástól a kettő abban, hogy többek ugyanazon tárgyra vonatkozó követelése vagy tartozása az egyetemlegességnél több, az együttességnél egy kötelmen alapul. Mindkettőnél egyetemleges a követelés vagy tartozás, de amannál csak a tárgy egységénél fogva, az együttességnél pedig a felek akaratából, mely egy kötelmi viszonyra frigyült. A kötelem egysége, mely az együttességet az egyetemlegességtől megkülönbözteti, nem csak elméletben érdemel figyelmet, hanem fontos gyakorlati következményeket is von maga után, melyek szükségessé teszik, hogy a kettő egymással ne azonositassék; a köztük létező külömbséget küvetkezők mutatják ki még élesebben : a) Az együttes kötelemnél a több hitelező vagy több adós egynek tekintetik ; bármint rendelkezik tehát a kötelemmel csak egyik is, az egyesnek rendelkezése ugy hat, mintha valamennyi cselekedett volna (egyetlen kivétel : az egyik adóssali litiscontestatio nem emészti fel a kötelmet a többi irányában is). Elenyészik ennélfogva az együttes kötelem minden ügyfél i r á n y áb a n , mihelyt annak tárgylagos létezése akár fizetés, akár egyesség, akár ujitás, akár acceptilatio, akár res iudicata folytán megfogyatkozott, — mig az egyetemleges kötelem minden adós vagy jogosított irányában csak kielégítés által enyészik el. Továbbá a mondott okból az együttes kötelembőli panasz (actio) elévülése is valamennyi ügyfél ellen és javára történik, s az elévülésnek, habár csak egyikőjük irányábani, megszakítása megszakítja azt valamennyi irányában is,— mig egyetemleges kötelemnél az egyik adós irányábani megszakítás e hatással nem bir. b) Együttes kötelem esetében az egész tárgygyal kielégített eg y i k hitelező irányában a többi hitelezőnek , és viszpnt az egész tárgyat szolgáltató egyik adósnak nincs viszigénye a többi adós irányában (hacsak ez iránt nem létezik az ügyfelek közt különös kötelmi viszony, például: meghatalmazás, társaság, mely a közösséget meg, állapítja) *), mig egyetemleges kötelemnél, már csupán ennélfogva is (ipso iure) viszkeresetnek helye van. *) Kellő világot vetett az egyetemlegesség és együttesség tanára : S a v i g n y , Obligát. Recht, 1851, I. kötet, 16—27. §. — Az osztrák polg. tkben hasztalan keressük az idevágó elveket : a miket az 550, 820, 821 , 891 -896, 1203 és 1302-ik §§-ban mond, nagy részben hiányos és eltévesztett. Az egyetemlegesség és együttesség közti lényeges külömbségről márcsak azért sem lehet abban szó, mert a ptk. e kettőt egyjelentésünek veszi. A betűrendes lajstromban ,,Solidarverbindlichkeit"-re azt mondja : „lásd Correalitat", s ennek folytán a magyar szöveg csak egyetemlegességről tud, s ezt névszerint az 55. §-ban zárjel közt „in solidum-nak értelmében kivánja vétetni : a correalitást magyarul kifejezni, erre a polg. tk. fordítói nem is érezhették magukat felhiva. Nevezetes az emiitett 550-ik §. mely az elhalt adós több örökösének kötelezettségét határozza meg. A német szöveg azt mondja, hogy az átadás (Einantwortung) előtt „Alle für Einen und Einer fúr Alle" köteleztetnek — sezen népszerűvé is vált mondat épen correalitást fejez ki; a magyar forHogy a hitelezőnek hatalmában áll, együttes kötelemnél ugy, mint egyetemlegesnél, követelését az adósok ellen megosztva érvényesíteni, önkényt értetik; de ily megosztást eszközölhet az egyes, csak maga in solidum beperlett adós is Divi Hadriani egy levele folytán, az u. n. auxilium (exceptio) divisionís által. Követelheti t. i. hogy a szolgáltatandó tárgy a beperelhető és fizetésre képes társadósoktól pro rata követeltessék. Nem élhet e kifogással a vétségből kötelezett s a végrendelkezés által megalapított együttes kötelemmel is ki van az zárva. Úrbéri legfőbb-törvény§zéKi döntvény. Az erdélyi urb. pát. 2. 3. s 28. §§-hoz. A b—i cs. k. urb. tszéknél 1858. jul. 7. Z. Gábor földesúr ellen beadott keresetlevelébenL. Antal volt jobbágy azon kéréssel lépett fel : mondatnék ki az 1819. és 1848. évijan. 1. jobbágyi szolgálattétel mellett kezén volt jószág, nevezetesen egy belső lak, s 26 külteleki földdarab, úrbéri természete, s köteleztetnék nevezett alperes a felperestől 1852. évben önhatalmilag elvett 5 külső telki földdarab visszaadására, azótai használat s a perköltségek megtérítésére. Alperes a beperelt javaknak úrbéri természetét tagadva és azoknak székely örökségi természetét, s a felperestől visszakövetelt 5 földdarab önkénytes egyesség folytán történt átadását állítva, kéré felperest keresetével elutasitatni s okozott költségeiben elmarasztatni. — Érre felperes a kérdésben forgó javaknak az 1854 j un. 24-kén kelt cs. nyiltparancs (Erdélyi úrbéri pátens) 2. s 3. §§-ai folytán urbériségekké átalakulására s így szabad tulajdonává váltára támaszkodva, a székely örökségi természetet tagadta, s az utóbb érintett 5 földdaraboknak nem Székelyföldön —- hanem megye (volt felső Fehérmegye) területén fekvését állitá; mit alperes tagadva, a fenti cs. k. ny. par. 28. §. 2. p. értelmében kért ítéletet hozatni. Az első biróságu törvényszék erre birói szemlét rendelvén el, annak eredménye folytán 1859. márt. 3. 228. sz.a. hozott ítéletében: „A keresetben 21—26. sz. a. elősorolt külső javak úrbéri természetét, s e szerint alperesnek azok visszaadáditás azt mondja, hogy az átadás előtt „egyetemleg (in solidum) kezeskednek." Itt tehát a két szöveg nyilvánságos ellentétben áll, s szintoly nyilván való, hogy egyik sem fejezi ki a helyes elvet. Mert eltekintve attól, hogy az átadás nem képezi azon válpontot, melylyen az örökösök a hagyatékhoz elhatározó viszonybajönnek ^hiszen ők az örökséget már az örökösi nyilatkozattal szerzik meg s igy az átadás nem változtathat kötelezettségükön többé), és fel is tévén, hogy csakugyan az átadással nyerik meg az örökösök a hagyatékot, — ha igy is állna a dolog, a mint nem áll : akkor az átadás előtt az örökösök épen nem is tartoznának „kezeskedni", hanem köteleztetnék a fekvő örökséggel (hereditas iacens) összekötött jogi személy. Ezen háromszorosan eltévesztett jogviszony valójában következő : az örökösi nyilatkozat előtt a hereditas iacens köteleztetik, nem még az örökösök ; annakutánna az örökösök köteleztetnek, de hogy ezek miként? az mindenek előtt az örökösi nyilatkozat minémüségétől, s második sorban egyéb körülményektől függ; rendesen az adós több örököse sem egyetemleg, sem együttesen nem fog köteleztetni, hanem (miként a jelen $. 1) pontjának a) betűje alatt mondatott) a kötelem széthasad több kötelemmé , s az egyes örökös részével tartozik csak a v o 11 egésznek.