Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 96. szám

386 képen adja elő a módot, mely szerint az létesíthető. S végre is a fenyegető veszély miatt Ő felségét s a kormányt gyors intézkedésre buzdítani igyekszik. Ha ezenkívül még figyelembe vétetik azon indok, mely vádlottat, saját vallomása szerint a kérdéses czikknek írására birta, miszerint t. i. ő a f. é. tavaszhó 22-kén megjelent „Uj Idő" czimü heti lapnak 8. számában közlött, s a í. é. apr. 19-ki rendeletet magasztaló czikke miatt közmegvetésnek s üldözésnek lett tárgya, és e csupán félreértéséből támadt, reá mint nyilvános lapszerkesztőre nézve kellemetlen, hangulatnak helyreigazítása és maga igazolása végett írta légyen a kérdéses czikket, melynek mint politikainak nyilvános megjelenését azonban hetilapjában nem is remélhette, és csak azért kisértette meg, hogy azáltal alkalmat adjon lapjának, mely minden vagyonát már felemészté, letartóztatására, mi csakugyan be is következett, ha továbbá figyelembe vétetik, miszerint vádlott azon Ítéletekben, melyekben az apr. 19. rendeletet ígéretnek nevezi és az eziránti bizodalmatlanságról szól, nem saját nézetet adja elő , hanem a nyilvánult közhangulatot irja le; valamint hogy nem elrendelt megjelenését, hanem az ő czikkét mondja olyannak, mely sok előtt botrányosnak vétettetett, végre hogy vádlott a pesti rendőri igazgatóság bizonyítványa szerint eddigi életében s irodalmi működésében magát mindigloyalis érzelműnek tanúsította; a vádlott azon cselekvényében, miszerint ő a kérdéses czikket nyilvánossá tenni igyekezett, a btk. 63. §-ában körülirt közcsendháboritási bűntett tényálladéka teljességgel fel nem találtathatik s annálfogva őt a bprt. 288. §-a értelmében ezen bűntettnek vádja alól is feloldozni és bűntelennek nyilvánítani kellett. A vádlottnak a büntető eljárási költségek megtérítésének kötelessége alóli felmentése törvényes következménye az ő feloldoztatásának a bprt. 342. §. szerint. (Pest, 1860. oct. 30. 12102. sz. a.) Bűnvádi végtárgyalás. Richter F. perében végbeszédek abünösségi kérdésben. Az államügyész mielőtt véginditványának kifejtésébez és előterjesztéséhez kezdene, szükségesnek találta némelyeket előadni azon kiindulási pontokról, melyek jelen vádesetben az igazságszolgáltatás irányául s alapjaiul szolgáltának. Erre nézve tagadja mindazt, hogy e perben politikai czélzatok s érdekek is forogtak légyen fenn, miután az igazságszolgáltatás nem ismerhet más czélt mint az igazságosságot, azon elv szerint Justicia est regnorum fundamentum; tagadja mindazt, hogy fiskálisi (kincstári) érdekek kerestettek volna, mint azt már az is tanusit, hogy a bíróság e perbe bevonta azon vádtényt is, mely a hitelintézetnek a vádlott által az állam előnyével s hasznára eszközlött megkárosítására vonatkozik. Végre megczáfolni igyekszik a jelen eljárás által elterjedt azon hiedelmet is, miszerint a jelenleg kifejtett eljárás szerint egy üzlet ember sem lehetne biztos , hogy vádpadra ne kerüljön, előadván mikép a törvénykezés inkább az ipar s kereskedelmi üzlet istápja s védfala akar lenni, mely nem gondolva a forgalomban soha ki nem irtható rendetlenségekkel, csak akkor lép fel, ha azon rendetlenségekhez p. o. a mérésben, gonosz szándék, szándékos csalás járul. És e mellett csak a rosz szándékúak s gonoszok félhetnek, mig a többi örülhet. hogy a biróság jogaikat védi és biztosítja, az levén a legrosszabb állapot, midőn a jogtalanság nyugodtan s békében lehet. És ezután áttér annak vizsgálatára, hogy Richter s társai ellen, mily vádtények bizonyultak be, s mik azoknak törvényes következményeik , és itt előbb Richter vádtényeit kivánja elővenni, áttérve azután Krumbholz esetére. R i c h t e r nél első vádtényül a külpapirokkali üzlet fordul elő. Az államügyészség szerint a vád itt abban áll, miszerint vádlott ezen vételszerződést (az ismeretes londoni váltókra nézve) nem július 7-én kötötte meg, hanem ál-módon jul. 14-én a kötés napja jul. 7-re tétetett vissza ; miáltal a kincstár 48,246 ftban károsodott. Nincs ugyan törvény, mely parancsolná, hogy a megkötött ügylet a megkötés napján vezettessék a börzetáblázatba, a hitelintézetnél szokásban levő gyakorlat azonban azt tanusitja, hogy minden ügyletnek a megkötés napján kell bejegyeztetnie. Az tehát, hogy a kérdéses (London-féle) ügylet 7-én nincs bejegyezve , bizonyítékul szolgál arra , hogy az jul. 7-én meg nem köttetett. Továbbá azon rendszabály is uralkodik, mikép a tudósitó (aviso) levélnek is a megkötés napján kell kiállitatni, jelen esetben tehát 7-én vagy legfeljebb 8-án, mi meg nem történt. Vádlott e tekintetbeni igazolása nem alapos, mert habár b. Eynatten arra kérte is fel, hogy azon ügylet később vétessék számitolásba, ez nem zárja ki, hegy épen a számadás megtétele végett, az ügyletnek már előbb kelletett volna a börzetáblázatba, a könyvvezetés alapjába bevezetetni. Nem állhat azon állítása sem, hogy b. Brucktól kapta legyen a megbízást azon ügyletre. Annak mindenesetre a börzeügyletek vezetőjével kellett volna megköttetni; a szabályok szerint nem levén arra jogosítva, hogy önmaga tehesse azt, mellőzve mikép arra a pénzügyminiszter, ha vádlottnak állítása igaz lenne is, nem lehetett följogosított. És habár hitelre érdemesitetnék, hogy aug. 8-án vagy mint elővizsgálatában nyilvánitá. 7-én este tudatta is a megkötésről a börzeigazgatót, még ezen időpont is késő leendett, mert köteles lett volna délelőtt a börze ideje alatt értesíteni az igazgatót a pénzügyminisztertől nyert megbízatásról. R. a börzeigazgatót jul. 4—5-én értesité ugyan, hogy egy erős tételre kötést tőn, de ezalatt a kérdéses kötés nem érthető, mert vádlott maga vállá, hogy azon időben a pénzügyminiszterrel még csak azon kötés czélszerüségéről értekezett. Csak b. Eynatten volt jogosítva azon vételszerződést a hitelintézettel megkötni; az azonban vádlottat a pénzügyminiszterreli egyetértésre utasította, de a ki szinte nem kötötte meg azon ügyletet, mert arra nem volt feljogosítva. A jelen pénzügyminiszter helyettes nyilvánitá, mikép hallomása szerint b. Bruck azon szerződést meg nem kötötte, hanem aziránt csak tanácsát adta volt, mit b. Brentano tanácsos is tanúsított. Az eleség vásárlására nézve a legfelsőbb határozat azt rendelé ugyan, hogy a hadparancsnokság főnöke a pénzügyminiszterrel egyetértőleg intézkedjék, de ebben sem foglaltatik meghatalmazás arra, hogy a pénzügyminiszter önállólag szerződéseket köthessen. Azért a számla nincs is utóbbira, hanem csak a hadparancsnokságra irva. Nem czáfolja meg ezt b. Bruck írott nyilatkozata sem. A miniszter kötött mint magánzó és mint miniszter a hitelintézettel értékpapír ügyleteket, de ezeket sem önmaga kötötte, hanem csak a vételre megbízást adott; annál kevésbé gondolható tehát, hogy azt a hadparancsnokság részére önmaga eszközlötte volna. Vádlottnak jegyzőkönyvi feleleteiből is az tűnik ki, hogy b. Bruck neki legfeljebb is csak megbízást, legnagyobb valószínűséggel pedig csak tanácsot adott légyen. A tárgyalás folyamában egyszer vádlott e szavakat ejté ki : ő a 20,000 font st. a miniszter által, közbenjöttével (mittelst des Ministers) vásárolta, mi csak átmenetül szolgálandott azon állításra, hogy azok a miniszterrel vétettek légyen, ámbár által (mittelst) és val (mit) azonos értelműek nek még nem tekinthetők. A kérdéses vételszerződés tehát (a 20,000 font st. londoni váltókra nézve) minden előidézett nyilatkozatok folytán —az államügyész szerint b. Bruck és Richter között jul. 7-én meg nem köttetett. • Nem képezett ez ügylet napi ügyletet sem, mert az átadás napja nem volt meghatározva; onnan hogy azon papírok 14-én adattak át, mi minden részről tanusitatik — következtethetni, hogy az ügylet nem 7-én köttetett meg. Nem is valószínű, hogy mint