Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 96. szám

387 vádlott állitja, a külföldeni szövet (Zwillich) bevásárlása végett fedezetül szükségelt külváltók 7-én vétettek légyen, mert akkor még nem is tudhatta, hogy fog-e azt külföldön kapni, minthogy ezt R. maga is feltételezé, a vétel nem sikerültére P—nek 3000 ft jutalmat Ígérvén. De ha 7-én már szükség lett volna is külpapirokra, kérdés kinek kellett volna azokat bevásárlani. Az értéket közvetlenül a hitelintézetnek kellete mint bizományosnak fedezni; ennek kell fizetni s ha kifizette, aziránt számolni megbizójával, és a hadparancsnokság részéröli megbizónak nem kül, hanem ausztriai értékben kellett vala fizetni, természetesen beszámítva, mit a hitelintézet a külpapirok vásárlására kiadott vala. Epen ily bizományos ügylet az értékpapír vétele is. Ha tehát b. Bruck valóban megbízta arra Richtert, azzal maga a vételszerződés még meg nem köttetett, hanem csak a megbízás adatott meg a papirok birtokosával a vételszerződés megköthetésére. Fedezetre nem volt itt semmi szükség, s ha lett volna is , vételszerződés kötésére mégis a hadparancsnoksággal vagy pénzügyminisztériummal nem volt szükség, s az nem is történt. Gyanús e tekintetből azon időköz is , mely a szövet számlájának benyújtása — aug. 8. — és az értékpapirok számlájának beadása — nov. 11. — között forog fenn , mint az is, hogy a megbizott H. a Londonba menetelre való megbízatását táviratilag jul. 12. kapta, tehát az nap , melyen a bécsi hiv. lap már tudatta 0 Felségének egyezkedés végett Villafrankábai elutazását, midőn tehát néhány órai várakozás kideritheté, hogy ott mi döntetett el. — A polg. törv. 936. §-ban kiindulási pontokat találhatni a megkötött és bezárt, befejezett ügylet közti különböztetésre, melyek szerint azon ügylet jul. 7-én nem vala még bezártnak tekinthető, mert akkor még nem alapitattak meg a lényeges pontok, u. m. a sommá, és átadás ideje. Es 7. és 14. között a körülmények annyira megváltoztak, mikép a czél egészen meghiusitatott, mert azon szövetekre nem volt többé szükség, tehát a londoni váltókra sem azokért. És ezen működés czélja épen nem lehetett a hitelintézet hasznának emelése a kincstár rovására; hanem csak az, hogy R. az ő 12,000 fontnyi papírjait magasb áron eladhassa, mint azt a börzén jul. 14. teheté vala. Különösen az lehetett törekvése, hogy ekkép R. megnyerje azon megvesztegetési összeget, melyet más nap jul. 15. az ismeretes 25 éjszaki vasút részvények vásárlására szükségelt vala. E napon — jul. 14 én s nem 7-én volt vádlottnak különös érdeke saját papirjait a kincstárnak eladni. Mert 7-én mindenki, ki értékpapírokat vásárolt, megadandja neki a 141 ftot, 14-én pedig senki, maga az intézet sem ; hanem csak a kincstár, mely mint erkölcsi személy önmagát és érdekeit nem képviselheté. Itt nyilt a legkedvezőbb alkalom a kincstár megkárosítására. És igy a csalási büntette a bünt. törv. 197. 203. §§. szerint az egész 20,000 font sterl. vételárra nézve ki van mutatva. Azon ügylet, melyet vádlott a 12,000 fntra nézve kötött a kincstárral szinte koholt s ez volt a czél, mire a kincstárrali kötés a 20 e. ftról koholtatott. Amaz, mely a börzetáblákban szinte csak jul. 14«én jelenik meg, mely napon kelt a tudósitó levél is szinte koholt. Nem is lett volna 7-én valakivel megköthető, csak R. maga képviselvén a hitelintézetet, hacsak önmagával nem, mi nem lehet valódi szerződés, minthogy az két személy lételét feltételezi, az tehát hogy R. magában mind a két fél megbízását egyesité, elfogadható nem levén. — Ezen 12,000 fontra nézve, mely összeget R. a 20,000 fonthoz adott —• szinte sem a pénzügyminiszterrel, sem a hadparancsnoksággal , sem a hitelintézettel nem köttetett szerM?rt vádlott b. Brucknak csak azt mondá „hogy ő mintegy 10—12,000 fontot átadhat", kihallgattatásakor pedig ezt : ,,július 7-én határoztam el magamat, hogy a hitelintézetnek 12,000 ftot átadjak" és egy más izben : „jul 7-et mondám Schiff börze igazgatónak, hogy egy bizonyos tételt át fogok adni, melynek összegét azonban pontosan csak később alapithatom meg." Hamis vádlott azon állítása is, hogy jul. 7. 12,000 font lett volna rendelkezése alatt, mert a könyvekből kitűnik, mikép akkor mintegy 400 fonttal többet tartozott külföldre, mint a menDyi fedezettel birt; mint az is, mintha egyik al-szerződő fél által belföldön eszközlött fonal vételár által 12,000 fnt jött volna rendelkezése alá a fedezetből, minthogy a külértékpapirok az egész külföldi tartozás fedezéséül szolgáltak , és nem csupán a vádlott által a 4 millió rőf szövetre kellett pamut anyagért; és az is, hogy ó a 12,000 font átengedése által a hitelintézetnek a 20,000 font átadhatását akará könnyíteni, mert nem a hitelintézet szükségeié az igazgató segélyét, hanem utóbbi a hitelintézetét , mert világos, mikép a hitelintézet ,London' váltókat, ha szükségei, minden perczben bármily összegig szerezhetend. De nem is lehet vádlottról jul. 7. 12,000 font eladhatásának akaratját sem feltételezni, mert egy jul. 7. Krumbholzhoz irt levelében aggodalmát nyilvánitja az árfolyam emelkedése miatt, miért nem tehetni fel felőle, hogy kilátással birván az árfolyam emelkedésére — londoni papirjait, melyeket 145 folyammal vásárolt, 141 folyammal akarhatta volna eladni, a helyett hogy egy pár napig várakozzék. — Ellene szól az eltitkolás keresete is , midőn az utasító levelet a helybeli helyett a kül levelezésben adja elő, mi azon törekvésre mutat, hogy azon levél könnyen fel ne találtathassák ; és midőn könyveiben sem találhatni ezen ügyletről kellő számitolást. Ellene szól az is, kogy játékot űzött az értékpapírokkal, egy ily játéktársulat alapitatván ,Consortinm' név alatt, mely a könyvekbe be nem vezettetvén, abban Liebig maga 400,000 fttal állt — egészen tudtán kívül. Veszteségük levén Liebignek 90,000 ft. vonatott le, míg ő csak 75,000 ftra kötelezé magát. A vád másik pontjául az 1,400,000 ft nemzeti kölcsöu s 1,500,000 ft földtehermentesités meghamisított számlája szolgálván, az áll. ügy. azt állitja, hogy itt a hitelintézet megkárositatott, és pedig elsőnél 5. utóbbinál 2,/20/0-kal 107,500 ft körül — azáltal, hogy a kincstárnak az árfolyam emelése által hasznos szolgálat nyújtatott. A hitelintézet képviselője tagadja ugyan e veszteséget, de azt is nyilvánította, hogy az árkülönbözetért kész vádlottat be is perelni. Ezen kártétel hamisitás által okoztatott; mert a sep. jun. 8-ki számlában a nemzeti kölcsön 72 zárfolyammal jön elő, mi jun. 26. naplóban 1,025,000 fttal van felszámítva, azonban a sep. dec. 31. számlában e tétel ellentételezve van, mi ugyanazon napi naplókönyvben 1,095,000ftal van felszámítva, mint a pénzügyminiszter elébe terjesztett átalános számlában is. Az l?/a mill. földtehermentesitési kötvények a börzetáblák szerint nov. 4. 70—75-el számitattak — mi a könyvekbe be nem vezettetett — s melyek legföljebb dec. 31. mentek át a pénzügyminisztérium kezeibe — a hamisitás itt azon állításban áll, mintha 68y4 vétettek volna, a mint R. azt a börzetáblákba s könyvekbe megváltoztatva bejegyeztetni rendelé — mely hamisítást a hitelintézet képviselő szinte tagad ugyan azon okból, mert a hamisításhoz valami hamis tény szükségeltetik, R. pedig az illetőknek a változtatás tételét meghagyta volt. Azonban hamis árfolyamnak feltétele hamis tényt képez; és vádlott a könyveket idegen kezek által is meghamisitathatta, min másoknak arróli tudata nem változtathat, minthogy az alárendelt hivatalnokok feltétlenül engedelmeskedni tartoztak az igazgatónak. Az árfolyam hamis fölemelése tehát a nemz. kölcsönnél, és annak leszállitása a földtehermentesitésnél valódi ajándékul tekintendő — minden igény hiányolásában, mire szándokában sem volt vádlottnak az illetők megerősítését kinyerni, mert az igazg. tanács havi üléseiben elég alkalma leendett a zárszámadás kimutatását előadni, s ő mégis az érintett hamisítást, vagy ha ugy tetszik változástételt a könyvekben egészen önmaga eszközöltette. Nem lehetett szándoka a megerősitést kieszközölni, mert különben nem változtatta volna meg előre a könyveket. Maga a hitelintézet képviselő is kívánatosnak nyilvánította az előleges megerősités kinyerését. A számlák vizsgálata az igazgatóság hivatása, miért R. mentve érezhette magát attól, hogy azt mások is megvizsgálják , miért az illető bizottmány tagjai egyhangúlag nyilvániták , mikép bírósági fellépés nélkül azon változtatások felfedezetlenül maradandnak. — Hogy nem is volt szándoka utólagos megerősitést kieszközleni, kitűnik abból, hogy mig igazgató társait sem érresité felőle. Elfogatása után a vizsgálat alatt