Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)
1860 / 96. szám
385 sa nélkül lépett légyen fel, azért találtatott érvénytelennek a polg. perr. 339. §. szerint, mert gr. Teleky József elhunytával, gr. Bánífy Miklós ellenbeszédjében és zárválaszában ugyanazoknak meghatalmazását utólagosan bemutatta, és igy ezen pert azon meghatalmazók nevében tovább folytatta, s ennélfogva az előbbi tárgyalást is jóváhagyta. Azon további alap, miszerint a kérdéses egyesség felperesek által sohsem teljesítetett, s igy mindenkorra erőnélkülivé tétetett légyen, miszerint tehát felperesek jelen keresetükkel nem csak ez alkalommal, hanem mindenkorra elutasitandók lettek légyen, magát a peres ügy érdemét illeti s azért nem képezhet semmiségi alapot, minélfogva alperesek semmiségi panasza elvetendő volt. Különben a fődologra nézve mindenekelőtt kiemelendő az, inikép a régi magyar törvények szerint épen ugy, mint az ujabbak folytán a követelés jogczime nem az adóslevélben keresendő, minthogy ez csak bizonyitékul szolgál, hanem keresendő magában a jogügyletben, mely felett az adóslevél kiállítva lett. Már pedig a beperesitett adóslevelek tartalma önmagában is világosan oda mutat, hogy azok gr. Teleky József és másrészt az alperesek között 1857. sept. 11. létesített s megkötött egyesség folytán állitattak ki. Következéskép ezen egyesség, melylyel gr. Teleky József érdektársai nevében azon keresetet, melyet 1798. év jun. 22-én gr. Teleky Mária a kir. táblánál a Török-Nyáry-féle jószágokra nézve 1750. 1760. és 1762. években létesített örök felvallások érvénytelenítésére indított, 185,000 ftnyi kárpótlás mellett letette, mely kármentecitési összegnek egy része a beperesitett adóslevelek által képviseltetik — ezen egyesség képezi itt a valódi jogügyletet, melyből ered felpereseknek követelési joguk; és a jelen peres ügy eldöntésénél épen ezen egyességnek kell és pedig annál bizonyosabban irányadónak lenni, minthogy a kiállított adóslevelekben csak az egyességi sommának fizetési határnapjait alapították meg határozottabban , de azokban sem a jogalapra nézve, sem a követelés főtárgya tekintetéből nem tétetett bármily változás is, és igy nem létesitetett az egyesség ujitása sem. Ezen egyességet kötötte magában gr. Teleky József az alperesekkel és pedig Ádám és Samu fiatalabb fivérei nevében is, az ő meghatalmazásuk nélkül, főleg mint legidősb testvér, és azután több más utódok nevében is, kik Varkucs Margittól származtanak, mint azok meghatalmazottja. Ezen egyességben a fentérintett keresetjogról nemcsak saját nevében mond le, hanem a fentebb említett pertársai nevében is, azonban azon kötelezettség elvállalásával , mely különben a mások nevében kötött szerződéseknél önmagától is értetik, miszerint azon pertársai részéről, kik által vagy épen nem, vagy nem az egyesség kötésére hatalmaztatott fel kellően, egy év folyama alatt a szükséges meghatalmazást előállitandja, vagy mi azzal egyértelmű, azoknak az érintett egyességhez való hozzájárulásukat kieszközlendi. (Folyt, következik.) Sz. Károly elleni felségárulási s közcsendháboritási bűnvádi per ésf. év o c t. 30-k i főtszéki itélet*). A budai országos tszék f. é. sept. 14. 4847. sz. alatt *) Adatul az oct. 20. előtti ily nemű bűnvádi eljárás irányának ismertetéséhez. Sz. Károly pesti lapszerkesztő ellen Ítéletet hozott, mely szerint nevezett egyén f. é. aug. 21. 4847. sz. a. kelt perbefogatási határozat alapján, az ellene emelt a btk. 50. § ának aj bj cj pontjai szerint minősített felségárulási bűntett vádja alól, ugy nemkülönben az államügyészség részéről a végtárgyalásnáli véginditványban ellene támasztott s a ! tk.~65. §. a) pontjában minősitett közcsendháboritás bűntettének vádja alól is, és pedig mindkét bűntettre nézve tényálladék hiánya miatt a bpr. 288. §. szerint feloldoztatott és bűntelennek nyilvánitatott, s egyszersmind büntető eljárási költségek megtérítésének kötelessége alól felmentetett. Ezen ítéletet az államügyészség fölebbezé, mely szerint a vádlottat a btk. 65. §-ban körülirt közcsendháboritás bűntettében bűnösnek kimondatni, a végtárgyalásnál tett indítványa szerint megbüntetni, és a büntető eljárási költségek megtérítésében elmarasztaltatni kérte. A pesti fő törvényszék a fölebbezett Ítéletet részben helyben, a többi nem fölebbezett részben pedig érintetlenül hagyta. Indokok. Sz. Károly az államügyészség által a szóbeli végtárgyalásuál azért vádoltatott közcsendháboritási büntettél a btk. 65. §. a) és b) pontjai szerint, mintha ő az általa szerkesztett és kiadott „Új Idő" czimü újságnak 7-ik számában közlött „egy hang az egész nép nevében" czimü czikkben oly kifejezéseket használt volna, melyek által a fejedelem személye, a császárság egységi kapcsolata, s az uralkodás forma elleni gyűlöletre ingerleni, a törvény és rendeletek iránti engedetlenségre csábítani igyekezett volna. Igaz ugyan, hogy az emiitett czikkben előfordulnak oly kitételek, melyek első olvasáskor és a többi szövegből kikapva a fentérintett bűnös czélra irányozva lenni látszanak ; ezen bűnös irányuk azonban elenyészik, ha ama kitételek az egész czikk szövegével kapcsolatban, és az abban nyilvánuló szándéknak szellemében ítéltetnek meg; e szándék pedig, mint az egész czikknek tartalmából kitűnik, nem egyéb, mint kimutatni a módot, mely szerint a vádlott nézete szerint, legjobban és leghamarabb lehetne életbeléptetni, a f. é. apr. 19. rendeletben igért önkormányzást, ezáltal helyreállítani a közbizodalmat, s igy az ausztriai birodalmat erőssé, dönthetienné tenni. Vádlott a kérdéses czikkben előadott módot, illetőleg tervét, továbbá a fejedelem által kivánja életbehozatni, mint ezt czikkének több helyei bizonyítják, s abból is kitűnik, hogy ő a felség elleni megvetésre vagy gyűlöletre ingerelni nem törekszik. A czikknek azon tétele, hol (a 104. §-lap) az önkormányzat behozatalával az absolut kormányzás és kormányi rendeletek szükséges megszűntét állítja, az előbbiek szerint nem egyébnek tekinthető, mint azon ellentét kifejtésének, mely az önkormányzat és az absolut kormányzás közt létezik , miből annál kevesbbé lehet azt következtetni, mintha vádlott azt akarná állítani, hogy a f. e. apr. 19. kelt rendeletnek kihirdetésével a kormánynak joga rendeleteket kiadni megszűnt, vagy pedig azok iránti engedetlenségre valakit felszólítani akart volna. A császárság egységi álladalmi kapcsolatát illetőleg, vádlott azt nemcsak hogy meg nem támadja, sőt inkább (a 113. 114. 1.) a separatismus ellen nyilatkozik, és a birodalom egységét Magyarország autonómiája mellett igen megférhetőnek állítja. Az uralkodás forma ellen sem ingerel, miután az autonómia, mely mellett szót emel, Ő felségétől adatott meg népeinek, és czikkében csak tanács-