Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 95. szám

Pest, péntek Dec. 7. 1860. 95. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Az ügyvédi rendezés. Különösen az átmeneti korszakbau. — Az nrbéri törvényszékek kérdésében f f Jogeset a Cur. dec. 99. 1. 4. sz. s 1486 :17. tcz.hez. — Hivatalos tudnivalók. Az ügyvédi rendezés. Különösen az átmeneti korszakban. Midőn a törvénykezési rendszer szervezéséről s át­alakításáról van szó, akkor okvetlenül szóba kell jönni az ügyvédi rend szabályozásának is. A törvénykezési rendszer s ügyvédi osztály egymás­sal oly szoros kapcsolatban álló elemek, melyek az igaz­ságszolgáltatás hivatásának kiegészítésére nélkülözhetle­nek, s melyeknek egyikéről másika nélkül szó sem lehet, hacsak a jogbiztosságot veszélyeztetni, s a törvénykezési jogot kifejlődés nélkül hagyni nem akarjuk. Habár tehát az oct. 20-ki kir. leiratokban a törvény­kezés és biróság rendezésének kérdésénél e nagyfontos­ságú osztályról s ügyről nem tétetik is említés; megva­gyunk mégis győződve, mikép akkor, midőn azon leira­tokban a törvénykezés szervezéséről van szó, az alatt két­ségtelenül az ügyvédi rendezés is értetett s kellett hogy alatta az is értetett légyen. Azt hisszük tehát, midőn a JudexCuriae a magyar igazságszolgáltatás szervezé­sével bízatott meg, akkor az ugyanazon czim alatt az ügyvédi rend alakítására is felhatalmaztatott, sőt utasít­tatott is. Reményeljük azért, mikép ez uj korszakban első or­szágbiránk magas figyelmének legelső tárgyai közé fog tartozni az átmenet ideiglenességében is az ügyvédi ren­dezés. A jogvédek osztályának ügye ugy is, mely külön­ben Európa legtöbb s legkitűnőbb államaiban is sok kí­vánni s javitni valót mutathat fel, hazánk 48 előtti jog­rendszerében sem bírt valami igen fényes s biztos állás­sal. Legelső törvénytudóink emelték ki, mikép régi tör­vényeink annál kevesebbet rendelkeznek az ügyvédek jogérvényeinek biztosításáról, előnyeikről s társalmi ki­tüntetésükről , minél többet szóltak megfenyittetésükről, büntetéseikről s egyéb hátrányokról. Az ausztriai rendszer azonban, mely itt követtetett, a leghiányosabbak közé sorolható, az majd mindent elkö­vetvén az ügyvédi osztály s érdekei kifejlődésének s biz­tosításának meggátlására3 midőn számukat korlátolá, mü­ködhetésük kiterjesztését gátolá, megjutalmazásukat az önkénytől tette függővé, és midőn őket erkölcsi tekinté­lyük tetemes csorbulásával majdnem egészen a bíróság­nak alárendelte. Az igazságszolgáltatás valódi érdekeinek csak az fe­lelhet meg, ha az ügyvédi osztály a bíróival hason tekin­télyre s társalmi állásra emeltetik, és másrészt ha müköd­hetésének és befolyása, közbenjövetele alkalmazásának minden korlát nélkül egészen szabad ut nyittatik. Szabad tért s kifejlődést kell biztosítani ezen a leg­szebb s legnemesb hivatások egyikének, ezen a jogbiztos­ság legelső őreinek s képviselőinek , kiknek ez okból a társalom legelső helyén kell állaniok, mígnem az önkény, hanem a jog szolgáland az állam alapjául. Ez okból nem helyeselhetők mindazon korlátok, melyek bármily tekintetben s bármily befolyás által a jogvédelmi működés kifejlődésének gátat s akadályokat emelnek. Azért nemcsak botrányos, hanem nevetséges is azon genfi törvény (1851. jun. 19-ről : Profession libre d'homme de loi czim alatt), mely még az ügyvédi nevet s ügyvédi rend összes szabályait is végkép eltörlé, azt alapítván meg, hogy az u. n. hommes de loi kezel­hessék a peres ügyeket, mire semmi más kellék nem kí­vántatik mintcsak 27 éves kor s a politikai jogok élvezete, minden akadémiai gradus, ügyvédi vizsgálat s gyakorlat kimutatása nélkül. De nem kevésbé káros azon piemonti törvény is ^1853-ból), mely azt, hogy a felek bizonyos esetekben magokat ügyvéd által képviseltethessék, a bíró határoza­tától, tehát önkényétől tette függővé. Ez az oka miért Angliában is az uj egyes — me­gyei — bíróságok irányában sok bizalmatlanság nyilvá­nul , minthogy t. i. azok előtt korlátolva s akadályozva van az ügyvédek alkalmazhatása. Ezen a szabad kifejlődhetés s korlátlan tevékenység — szerintünk egyedül üdvös s czélhozvezető elvének ér­dekében — mi a magyar igazságszolgáltatás s ezzel az ügyvédi rend ideiglenes — átmeneti szervezésénél azt sür­getnék : hogy az ügyvédi szám ezentúl semmi szin s tekin­tet alatt korlátolva és kiszabva ne legyen; hogy a bizonyos helyekhez való kötöttség azonnal és mindenkorra megszűnjék; hogy ügyvédek a peres ügyek minden nemében, s minden biróság előtt szabadon használtathassanak; s hogy azok, kik 48 előtt diplomáiktól méltatlanul megfosztattak, igazságos jogaikba visszaállitassanak. Aziránt, hogy országgyűlésünk annak idejében vég­legesen mily szabadelvű s czélirányos elvek szerint szer­vezze az ügyvédi rendet, természetesen annak idejében közlendjük nézeteinket és ebbeli tanulmányainkat. Különösen kettő levén, mi a törvényhozás figyelmét a fent érintetteken kivül nagy mértékben igényelheti, t. i. hogy törvényi intézkedések létezzenek, melyek a jogvé­dek igazságos jogait s igényeiket kellően biztosítsák, és hogy ügyvédi kamarák rendeztessenek, melyek önállólag — távol a biróság gyám befolyásától s felsőbbségtöl — gyakorolják felettük az ellenőrködést s fegyelmi hatóságot. 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom