Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 92. szám - Legsürgősb teendőink. A törvénykezés átmeneti rendezése körül 3. [r.]

3G8 szinte nem tartjuk olyannak, mely czélszerüen visszaállítható lenne. Ha kimondjuk, mikép az ausztriai perrendtartás mind polgárjogi mind bűnvádi ügyekben — a leghiányosabbak közé tartozik; akkor ki kell mondanunk azt is, hogy a volt magyar perlekedési rend sem felelhet meg többé a kor igényeinek. Ha e tekintetben választanunk kell, akkor válaszszunk a franczia vagy porosz, genfi vagy hannoverai perrendtartás közütt és egy ilyent idomítsunk ősi jogainkhoz és uemzeti szokásaink s jellemünkhöz. Míg azonban ez a törvényhozás utján eszközölhető lesz, addig az átmeneti időszakra is kell némely intézkedésekről gondoskodnunk az eljárás javítása iránt. Mondottuk fent, hogy nekünk is vannak kifogásaink a jelen törvényszékek ellen, tehát hogy azokat minden formáikkal nem akarnók meghagyatni. Nekünk az átmenetre nézve a törvényszékek szerkezete tekintetéből következők lennének kívánni valóink. Ezenkívül — a jelen törvényszékek egyéb formái ellen is számosak kifogásaink, melyek folytán : Kívánjuk nevezetesen, hogy a törvényszékek önkénytes uj felosztása megszüntessék. Valamint nem tudjuk érteni, miért kell, ha Pestről a hídon átmegyünk, egy külön költséges törvényszéknek létezni, ugy nem helyeselj hetjük, hogy p. o. Kassára számos távolabbi vidékről kellessék zarándokolni. Kívánjuk továbbá, hogy azon nagy hivatalnoki sereg, mely minden törvényszéket körül vesz, kellő arányra Ieszállitassék) Kívánjuk, hogy mint ki van mondva, a törvénykezés nyelve valódilag s nem papíron is magyar legyen; • Kívánjuk, hogy minden idegen tisztviselők, kik már a nyelv tekintetéből sem képesek eleget tenni, eltávolitassanak. Különösen pedig kívánjuk, hogy a törvényszékek elnökeia jelen alkotmányos rendszer szellemének megfelelő egyéniségekből neveztessenek ki. E tekintetben tehát szükségesnek találjuk az átalakítást. Azonban azt, hogy a törvényszékek s egyéb bíróságok összes személyzete eltávolitassék, hogy az egészen uj egyénekből alakitassék, legtávolabbról sem tudnók helyeselni. Az egyes bírósági tagokat s hivatalnokokat, hacsak külön kivételes eset nem forog fenn, nem lehet felelősökké tennünk azon rendszerért, mely reánk erőszakoltatott, s azon szellemért, mely azt átlengé. Ok csak kezelék azon rendszert, csak alkalmazák a reánk octroyrozott törvényeket. A törvényeket pedig csakugyan kellett alkalmazni, mert a hon minden lakosa, a földbirtokosok, nemesek, polgárok, iparosok mint az utolsó földmives is, szóval mindnyájan igénybe vettük azokat, mert a társalmi együttlét a jogviszonyok folytatása nélkül nem képzelhető. A közélettől, közügyekbeni részvéttől visszavonulhattunk , de a jogviszonyok a magánélet legelvonultabb köreben is felkerestek,és a jogkiszolgáltatástól vissza nem vonulhattunk. És bizonyosan sokkal nagyobb baj leendett ha minden bírói hivatal idegenek által leendett betöltve. MÍÍT nem feledhetjük azt sem, mikép számosan még az előbbi korból vették át bíráskodási pályájukat, melyet e^v mással felcserélni nincs mindenkinek módjában. — Ha tehát nem lehet az ügyvédeket felelősökké tenni,azért mert a megbukott rendszerben a törvénykezés kiindulási pontjaiul szolgáltak s a bíróságok előtt az octroyalt törvények képviselői voltak; ugy nem lehet felelősökké tenni a birákat sem azok puszta alkalmazásáért. Ne feledjük különösen, mikép az ország politikai közigazgatása s a törvénykiszolgáltatás közt lényeges a különbség, mig az elsőnek kezelői a politikai rendszer gépei s eszközei, addig a birák csak a jog kezelői, mire múlhatatlan szükségünk van mindenkor. Ne hagyjuk magunkat a rendszer iránti gyűlölet ál tal magok az alárendelt birák s hivatalnokok iránti üldözésre elragadtatni. Mert ez csak saját társalmi bajainkat szaporítaná, csak saját érdekeinknek árthatna. Nem csak a törvénykezés szünetét vonná maga után, mit pedig nem kívánhatnak sem az ügyvédek, sem a jogérdeklettek ; hanem még azontúl is hosszas időre nehezitné, lassítaná a jogkiszolgáltatást, a kellő képzettség, jártasság s előzmények ismeretének hiánya miatt. E tekintetek eldöntők voltak minden államban, melyek politikai átalakuláson mentek keresztül, kímélettel levén a létező bíróságok iránt, és a gyökeres fölforgatást rendszeres elvül ki nem tűzvén. Csak egyetlen egy példát tudunk az államok átalakulási életéből, mely kivételül szolgál. És ez a franczia convent eljárása. Az a rendszer iránti gyűlöletét követvén mindent, mi létező volt, felforgatott, minden állomást uj egyénekkel töltött be. De akarjuk-e mi a conventet követni? Ha a felforgatási szenvedély odáig ragadna — nincs saját hazai életünkben messze a mult, mely az attól elválhatlan eseményekre nézve intő például szolgálhat. Ezek alapján mi a jelen átmenetben az 1-ső foly. törvényszékekre nézve az országgyűlés határozatáig — tekintetbe véve azoct. 20-ki leiratokat is, legczélirányosabbnak tartanok, hogy nem sedriák, hanem állandó és szakértőkbői álló törvényszékek legyenek első fokon, miután az elmozdithatlanságot már az 1848 : XXIX. tcz. is megalapitá; hogy tehát a jelen törvényszékek átmeneteiig megmaradjanak, miután az idegen elemektől, és kifogás alá eshető elnököktől megtisztitattak; hogy a 48 előtti váltó törvényszékek visszaállitassanak — a létezők irányában szinte a fentebbi kitisztázást elégelvén; hogy az 1-ső foly. úrbéri törvényszékek, melyek legfontosb nemzetgazdászati átalakulásunk eszközlői, s melyek rendesen épen a 48 előtti jelesb törvénytudóinkból állanak, megmaradjanak, habár némi kapcsolatba hozatnának is a rendestörvényszékekkel, a fő- s legfőbb úrbéri törvényszékek mindenesetre a Kúriához csatolandók levén ; s végre hogy mindezen 1-ső foly. törvényszékek közvetlenül a Kúria és országbíró alá tartozzanak. hogy a szóbeli, csőd s váltó eljárás visszaállitassék; hogy a szóbeli eljárás illetékessége az országbíró közbenjötte folytán kiterjesztessék; hogy a bűnvádi ügy ékben az 1844-ki Codextervünk eljárási rendje hozassék be ideiglenesen. Ezeket tartjuk itt legsürgősb teendőknek, s egyszersmind olyaknak, melyek a viszonyok felforgatására, a tarsalmi érdekek káros megtámadására s a hitel tekintetek veszélyzésére legkevésbé hathatnak.