Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 91. szám - Legsürgősb teendőink 2. [r.]

365 czellária meghallgatása után a státus tanácsban döntötte el e kérdést, azt alperesek soha el nem ismerhetik. Egyébiránt , ha feltéve, de meg nem engedve, a királyi törvényesitésért nem magok felperesek folyamodtak volna is, miután ők csupán az atyai szerzemények kiadására intézett, már teljes koruk elérése után beadott II. sz. keresetüket ezen törvényesitésre alapították, ezt csakugyan saját tettöknek beismerték s b e v a 11 o 11 á k, mely bíróság előtti beismerésük s bevallásuk teljes bizonyitó erejét a kereset letétele által, mennyiben annak semmi egyéb hatása nem volt, minthogy uj kereset beadhatására utat nyitott — el nem veszthette. De ha mindezek, melyek a kereset érdemére vonatkoznak, alperesek feloldozására nem volnának is elegendők, van még egy indok, mely őket a kereset különbeni megítéltethetése esetében is védi, és az : Hogy az ősiségi viszonyokat szabályozó nyiltparancs 9. §-nak értelmében a kereset elévült. Ezen kifogást az eljáró tszék három oknál fogva vetette el. Első az : hogy felperesek keresete azon keresetek közt nem foglaltatik, melyek a nyiltparancs 9. 9-ban mint elévülés alá esők számláltatnak elő. Éz azonban nem áll, mert a felhívott 9. §-ban átalánosan a ptk. hatálybalépte előtt keletkezett öröklési igények, öröködési perek említtetnek, és igy miután a szülők utáni öröklési igényeket is, ha azok az 1836. évi XIV. t. cz. által rendelt sommás uton érvényesíthetők nem valá nak, régi törvényeink szerint nem más, mint rendes öröködési perekkel lehetett érvényesíteni, felperesek keresete minden kétségen kivül azon öröködési keresetekhez tar tozik, melyeket a cs. nyiltparancs 9. §-a szerint különbeni elvesztésök mellet!; a ptk. hatálybalépte napjától számítandó egy év alatt meg kellett volna indítani; mi azonban itt meg nem történt. A második ok alaptalanságát már fent kifejtettük. Említi az ítélet az elévülési kifogás elvetésének harmadik indokául a felperesek által előmutatott SS. alatti i t é 1 e t e k e t; de ezek egészen más esetre vonatkoznak, oly esetre t. i. hol a gyermekek és édes anyjuk közt volt a kérdés. Itt felpereseknek nem édes an yjukka 1 — hanem atyjoknak az ősiségi öröködési joghoz ragaszkodó rokonaival levén ügyük, elég legyen itt is a ptk. 12. § ára támaszkodni, melyszerint az egyes esetekben hozott Ítéletekből más esetekre, vagy személyekre következést hozni n m lehet. Ha ezen nevezetes, s ugy hiszem az egész hazában páratlan ügy — végérvényesen be lesz fejezve, — ha még akkor élünk — az Ítéleteket tisztelt szerkesztő urnák mogfogom küldeni *). L u d á n y i. *) És azt mi nagy köszönettel veendjük, annál inkább, mert hisszük, mikép a felsőbb törvényszékek — reményünk szerint akkor már felejthetlen emlékű kir. táblánk es septemvirátusunk — a valóban iegfőbb társalmi érdekeinkben megdöbbentő tartalmú első foly. itélet megváltoztatása mellett harezoló okokat s tényeket alkotmányos korunkból ismeretes bölcsességénél fogva komoly figyelemre méltatandja. S z e r k. Jogeset Azon záradéknak : az átvitel csak a végrehajtató veszélyére engedtetik meg — értelme s hatálya iránt. Közli H y r o s Ferencz ügyvéd ur Pestről. Ugy hiszem : felesleges dolgot nem teszek, ha azon kérdés iránt : Mit jelent, és mi következményeket von maga után a végrehajtási végzésekben, mikor az ingók átvitele (Transferirung) kéretik, használtatni szokott azon záradék : „hogy az átvitel csak a végrehajtató veszélyére engedtetik meg" egy jogesetet hozok fel, mely következő : H. F. lakatosmester, mesterjogán kivül egyebe nem lévén T. J — vei, ki némi tőkéről rendelkezhetett, közkereseti társaságba oly kikötés mellett lépett, hogy ez utóbbi beruházván az üzletbe körülbelül 4000 ftból álló tőkéjét, ő bevásárolván a szerszámokat, s szükséges anyagot takarék tűzhely gyárt állítsanak, mihez H. F. csupán értelmi, és kézi (üzlet vezetői) munkával hozzájárulván, ezért hetenkint löftot s a nyereségnek felét kapja, a szerszám és készítmények pedig T. J. tulajdonai maradjanak, és mivel ez utóbbi mint kovács a munkához szinte járult, a nyereség másik fele őt illesse. Ezen feltételek alatt és mellett a gyár csakhamar létrejött, s nemsokára vagy százra menő takarék-tűzhely készen állott, midőn S. J. H. F—nek hitelezője, ez utóbbi ellen a birói végrehajtást kieszközölvén, az összes gyári szerszámokat és készleteket összeiratta, megbecsültette, és azokat átvitetni készült, a végrehajtást szenvedett társa T. J. azonban mint tulajdonos erélyesen ellentállott, és az átvitel csak karhatalom mellett eszközöltethetett, — s a lefoglalt tárgyak T. J. boltjában lezároltattak. A. karhatalmat rendőrségi segélyt megengedő végzésben világosan és egyenesen ismételtetett : hogy az átvitel ugy is csak a végrehajtató veszélyére történik, miben T. J. megnyugodni kénytelenülvén, lefoglalt tárgyait tulajdoni keresettel öt negyedévi perlekedés után visszanyerte, és erre a birói zár fel is oldatott; de mivel a végrehajtató a boltbért ki nem fizette, és mivel a lefoglalt tárgyakhozi zálogjogát elvesztette, kifizetni vonakodott, az illata és invectá khoz pedig a háztulajdonosnő tartván jogát, hogy a nagy nehezen visszanyert tulajdonához férhessen, kénytelen volt az öt negyedévi boltbért 500 és néhány ftot a háztulajdonosnak egyelőre kifizetni, vagyis a zárlat költségeit viselni. T. J. ekképen többféleképen, de jelesül két irányban károsittatott meg — tulajdonképen tőnkre tétetett. Egyrészt műhelye a birói zár, és ugy szerszám, mint készítményeinek átvitele által tettleg megszüntetvén, legénynek kellett beállania, hogy nejét és számos gyermekeit, az éhenhalástól megóvja, és igy sokkal kisebb keresettel megelégednie, mint a minője lehetett volna, ha tulajdoni jogaiban, és birtokában nem háboríttatott, másrészt pedig — hogy a zárlat költségeit — a boltbért — kénytelen volt kifizetni, ha a zár alól feloldott vagyonához jutni akart. T. J. ezen sérelmét orvoslandó végrehajtató S. J. ellen az okozott kár, és illetőleg az elmaradt haszon pótlása iránt leginkább azon szemponthói, hogy az átvitel egyenest csak a végrehajtató veszélyére engedtetett meg, 6 tehát az okozott kárért, tekintve az elmaradt haszonért felelős, kártalanítási keresetet indított.