Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 82. szám - Pest, oct. 21. 1860.

329 Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Bizonyos követelésnek még 1839. évben tőrtént átalános betáblázása folytán az uj telckjegyzökönyvekbe eszközlendö jelzálogi átíratásának kérdésében. Az 1723:107. tczikk nem ád zálogjogot, hanem csak elsőbbségi jogot. (Vége). Ez ítéletet alperesek felebbezték, következő okokból. Néhai St. Mihály a fent emiitett kötelezvény és az arra hozott jogerejü ítélet alapján Sch. András kérdéses házát nyilvános árverés utján eladatta, mely alkalommal K. János legtöbhet igérő maradt, kitől azután a jelen perbeni alperek a kérdéses házat készpénzben megvették. Ezután Sch. András vagyona ellen a csőd rendeltetett el, melybe St. Mihály is bejelentette követelését, különben pedig ezen követelésének elsőbbsége miatt K. János neje és annak testvérei ellen igény pert indított. Ettől azonban St. Mihály elállott, s ebbeli jogát a Sch—féle csőd képviselőire átruházta. A most emiitett képviselők szinte támasztottak igénykeresetet mostani folyamodó 0. Mihály és K. János ellen , de mind a három folyamodás által elutasitattak. Minthogy pedig ily körülmények között, midőn az igényper folyamodó javára eldöntetett, a kérdéses követelés jelzálogi átkeblezés már helyet nem foglalhat, ugyanazért folyamodók az első bírósági Ítéletet megváltoztatni, és felperest uj igényper indítására K. János neje ellen utasíttatni kérik, és pedig annál is inkább, minthogy a fennebbiek szerint nem annyira a ház maga, mint inkább annak vételára forog kérdésben. A fő törvényszék annak következtében az első bírósági ítéletet megerősítette. Indokok. Mert a mellékelt okmányok tanúsága szerint a keresetben megnevezett ház azon időben, midőn a kérdéses követelés betáblázása az 1723 : 107. tcz. értelmében történt, valóban az adós Sch. András birtokában volt, következéskép ama betáblázás jogi hatálya meg nem tagadtathatik; továbbá mert alperes házastársak részéről nem is állíttatik, hogy a kérdéses követelés, melynek jelzálogi átíratása kéretik, időközben már kifizettetett, sőt inkább a mellékelt legfőbb tszéki ítéletből világosan kitetszik, hogy a vételár ugyan felperes St Mihály részére vétetett végrehajtás alá, de a K. János nejének örökösei és St. Mihály közötti elsőbbségi kérdés eldöntéséig a legtöbbet igérő vevő K. János kezei között hagyatott, arra nézve pedig, váljon és kinek részére döntetett el ama igényper, semmi bizonyíték sem létezik. Azon körülmény is, a kérdéses ház Sch. Andrástól K. Jánosnak, ettől pedig mostani alperesek birtokába jutott tulajdonilag, az igényelt jelzálogi átiratásnak nem állhat ótjában, mert azonkívül, hogy a fentebbiek szerint a kérdéses követelés jelenleg is érvényben van, az emiitett betáblázás kitörlése mindaddig nem eszközöltetett. (Főtszéki ítélet 1359. apr. 11. 1309. sz. a. Az alperesek által beadott rendkívüli felülvizsgálati kérelemnek a cs. k. legf. tsz ék helyt adott, mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával felperest keresetével elutasitandónak és mind a három folyamodás perköltségeit megszüntetendőknek találta. Indokok: Mindenesetre való és kétségbevonhatlan , hogy a keresetben megjelelt ház 1839. jun. 14. — midőn a kereseti összegnek Sch. András elleni átalános betáblázása eszközöltetett, ugyanazon Sch. András birtokában volt; azonban azon betáblázás a 1723 : 107. tcz. szerint a hitelezőnek nem szerzett zálogjogot, hanem csak elsőbbségi jogot. Ezen házat K. János végrehajtási árverés utján mint legtöbbet igérő megvette, és saját nevére átirattá, miután tehát alperesek azt már K. Jánostól megvették, és felperesi részről nem is állíttatik, hogy K. János azt a Sch. András ellen betáblázott követelés terhével együtt vette légyen meg; azért a Sch. ellen betáblázott követelés alperesek terhére s hátrányára nem szolgálhat, annál is inkább, mert a legfőbb tszéki bemutatott határozatból kitetszik, hogy a vételár a cs—i örökösök és St. Mihály — felperesi örökösök atyja közötti elsőbbségi kérdés eldöntéséig a legtöbbet igérő vevő K. János kezeiben meghagyatott, és felperesnek szabadon állt a kérdéses pénz tekintetéből, mely a felperesi betáblázással terhelt házat képviseli, biztosítékot vagy kielégítést eszközöltetni. Ha azonban ő ezt elmulasztotta, vagy ha az elsőbbségi per nem felperes javára döntetett el, mire nézve azonban jelen perben semmi sem fordul elő, ugy most már nincs joga alperesek ellen jelzálogi átíratást igényelhetni. Az alsóbirósági Ítéletek ennélfogva megváltoztatandók és felperes kérelmével elutasítandó volt. Mind a három folyamodás költségeinek kölcsönös megszüntetése az ítéletek különíéleségén alapul. (Legf. tszéki Ítélet 1860. jun. 27. 294. sz. a.) Könyvismertetés. 1. Jegyzetek a büntettek, vétségek és kihágások közti átalános viszonylatról, s különösen ez utóbbiaknak büntetéseikről s elenyésztükről. — Irta Marjalaky Károly cs. kir. álladalmi főügyészi helyettes. Aradon 1860. Réthy Lipót nyomdájában. — Szerző tulajdona 1—79 lap. — Ára? (Vége). Az I. részben még kitűnő belyet foglalnak el a b. törv. 6 —11. §§-nak alkalmazását tárgyazó fejtegetések, melyek között a büntetőjognak a bünkisérletről s büntársaságról szóló nagy érdekű tanai foglaltatnak, melyek iránt még az oly felvilágosodott s előhaladott törvényhozás, mint a franczia sem emelkedhetett a jogosság s emberiség valódi színvonalára.— E szabályok fontosságánál fogva helyes sz. a büntető törvények tanulmányozásával foglalkozókhoz intézett azon tanácsa : hogy mig az említett határozatokban foglaltakat a szó valódi értelmében sajátjukká nem tették, addig az anyagi büntetőjog terén tovább haladni ne siessenek, különben a gyakorlatban tapasztalandják, mily hiányos volt tanulmányuk. É szabályokat a fent érintett a—h pontok szerint tárgyalván, különös gondot fordított arra, hogy az egyes tételeket