Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 73. szám

292 Végtárgyalás. Felségárulás vádesetében a budai orsz. tszék előtt aug. 28. s köv. napjain. Barna F- ur védbeszédjének folytatása. „Ennyit a szőnyegen forgó bünkeresetre általában megjegyezvén, áttérek azon vád részleteire, mely az államügyészség részéről b. Kász Ivor jogász ellen a fentebbi eluieszülemények kapcsolatában támasztatott, s melylyel ő felségárulási bűntényben kéretik marasztaltatni azért, mert beismeri, hogy az „Előszó és tartalom" a „forradalmi kate kismus'' és az „Ifjú barát i m" czimü iratokat nem csak olvasta, de két meghitt barátjával közölte is. Hog}r ezen iratok elvontan véve bűntényt nem képeznek , azt fentebb védelmem általános részében előadtam, de az előttem szóló védő szakavatott védelme által is minden kételyt kizáró okokkal bizonyitva van bünnélküliségök, nem fárasztom tehát a törvényszéket ezeknek ujabbi kimutatásával, mert nem kételkedhetem azon, hogy azon iratokat forradalmi szinezetüeknek igen, de felségárulási bűntény tényálladéka mgállapitására alkalmasoknak senki nem tekintendi, ámde ha már magok a kérdésbeli iratok felségárulási bűntény álladékot nem képeznek, azoknak b. Kasz Ivor által történt elolvasása, és barátaivali közlése sem tekintethetik felségárulási bűnténynek. Igaz, hogy ő a végtárgyalás folyama alatt azon iratoknak olvasását, és barátaivali közlését nemcsak egész nyíltsággal, de mint államügyész ur kérdései igazolják, bravourral és nagyítva bevallotta, de vallomását uem mint bűnös tény beismerését tette, mert hiszen elmeszülemények olvasásában , bármit tartalmazzanak azok, bűntény elkövetése nincs, és nem lehet, hanem tette öntudata tisztaságában, azon tiszta meggyőződéssel, miszerint lehetetlenség, hogy a magában véve oly kisszerű, horderejére nézve oly jelentéktelen , s az ovatolt egyéniségek tekintetében oly igénytelen cselekményben valakinek eszébe is juthatna, büntetendő beszámítást kiböngészni. Hogy a kérdéses elmeszüleményekben veszélyes elvek is foglaltatnak , szt vádlott szinte bevallotta, de a veszélyességet csak a körülményekhez képest ismerte be, a mennyiben az elvek a birodalmi kapocsra nézve vészteljesek lehetnek, ha a fenálló rendszeren változás nem történik. Most kérdem, bünös-e ő azért, mert az államviszonyok felett fiatal kora daczára oly véleményben van, mely véleményt nemcsak miuden honpolgár, kinek saját, és az álladalom jóléte.szivén fekszik, de maga a birodalmi kormány, sőt az uralkodó Család is beismer? Bünös-e azért, hogy oly iratot olvasott el, és saját véleménye kíséretében meghitt bar árjaival közlött, melynek tartalma ily irat olvasása nélkül is minden gondolkodó ember keblében meg van? ne keressünk t. tszék bünt ott, hol nem létezik, a bünmagva nem Táncsics M. munkáiban, hanem valljuk meg, mint való, rendszerünkben van, mely nem egyéni, nem országos, nem birodalmi, hanem európai meggyőződés. Tagadhatatlan, hogy a tszék állása a fenforgó körülmények közt, a midőn a rendszer hatalom-bástyái még fennállanak , nagyon nehéz, de lehet-e kétséges az eljárás iránya ott. hol a tények logikája a törvény betűje ellen szól. A törvény világosan csak a rend erőszakos szétzilálását kanonizálja vagy kanonizálhatja bűnnek, az egyéni meggyőződésre a törvénynek ereje nem lehet, s ha erre is hatást követel, megszűnt morális lenni, és mint ilyen nem lehet kapcsa az államviszonyoknak. — És kérdem, mit lehet felhozni vádlott ellen a meggyőződésen kivül? Semmit, a meggyőződésért pedig őt büntetni nem lehet, mert oly meggyőződést vallott be, mely a fentebbiek szerint közös az állam fejétől számítva az utolsó vityiló lakójának meggyőződésével. Vagy talán büntetendő azért, mert Táncsicsnak elmeszüleményeit elolvasta és barátaival közölte? ezt tagadom, és hogy ezért büntetni nem lehet, magából a rendszerből bebizonyitom. Hogy az uralkodó eszméknek elolvasásában bün nincs és nem lehet, a rendőrség eljárása igazolja , mert a rendőrség eljárásának lehet tulajdonítani, hogy a kormányrendszer hibáit s azokból maga a birodalomra szivárgó veszélyeket közlő hírlapi irodalmat szabadon olvashatjuk, tehát a mit a kávéházakban mindenki szabadon és nyíltan olvas, csak azért lenne-e felségárulási bün, mert Táncsics azokat szinte saját elmeszüleményei gyanánt sorozva papírra tette? Nem akarok hivatkozni a külföldi irodalom azon részére, mely talán feladatául tűzte ki az ausztriai birodalom elleni tollharczot; hanem csak annak rokonszenvü közlönyeképen ismert augsburgi közönséges újságot hozom fel, mely számtalan czikkeket hozott a közönségnek olvasmányul, melyek ha Táncsics elmeszüleményeit tartalmuk csipőségére nézve felül nem múlják, de bizonyára megközelítik. Abból olvasott a közönség Klapkától, olvasott Kossuthtól felhívásokat, nem titokban és elrejtve, hanem nyíltan a kávéházakban, tehát a rendőrség felügyelete alatt és annak kegyes hozzájárultával. Már pedig nem vonja senki kétségbe, hogy a nevezett egyének neve veszedelmest a monarchia egységi kapcsolatára , mint Táncsicsnak összes elmeszüleményei, ha tehát a rendőrség engedélye mellett boldog boldogtalan a monarchia legnagyobb ellenségeinek felhívásait nyilvános helyen olvashatja, közölheti, valóban sem az államügyészség, sem a tszék nem fog logikailag megállható okot felhozhatni arra, miért épen b. Kasz Ivornak lenne tilos hasonló tartalmú iratok átolvasása, vagy barátaivali közlése? kevesebb érettséggel, korlátoltabb lelki erővel bir-e ő, hogy neki megtagadtathassák az, mi egyszerű polgároknak, magasabb kiképzettségben nem részesült mesterembereknek is megengedtetik ? De menjünk tovább a kérdés tényállásozásánál, és vizsgáljuk meg részrehajtatlanul, valljon jogában áll-e a törvénykezésnek üldözőül fellépni ott, hol már maga a kormány, melynek létele lőn állítólag megtámadva tettleg határozott? Táncsics irataiban csak egy veszedelmes elv van letéve, mert a többi mint ennek következménye figyelmet nem érdemel, s ez elv az, hogy a népeknek szabadságukban áll kormányukat választani. Hogy ezen elv hadüzenet minden önuralomnak, az kétséget nem szenved, de az elvből még nem következik, hogy a had megüzenve lett, és igy a büntető hatalomnak fellépése indokolt légyen. Vagy tán azt hozza fel mentségül a büntető hatalom, hogy már maga az elv önuralmi szempontból felségárulás; de ez nem szolgálhat védvül a büntető hatalom fellépése támogatására, mert ezt ismét a hivatalos hírlapokból bebizonyitom, hogy ezen elvnek nyilvánositása nemcsak felségárulási bünt nem képez, de legcsekélyebb bünjelleggel sem bir. Ha t. tszék a felhozott és minden önuralmi kormányra veszélyesnek ismert elv a btk. 58. §. alá soroztatik, akkor a kormányt kénytelen lennék büncsábitási váddal