Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 72. szám

Fest, kedd Sept. 18. 1860, 72. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM : Legfelsőbb-tszéki döntvény a polg. perr. -15.-46. és 48. §§. eseteiben a 330. §. alkalmazásával. — Végtárgyalás. — Hivatalos tudnivalók. |]lérizeté§i fél la ivás! Tisztelettel fölkéretnek az illetők oct. — december fél évi előfizetésük mielőbbi beküldésére s ha lehet uj elő fizetők szerzésére. Különben a „Törvényszéki Csarnok" rendes rovatai lesznek ezentúl is 1. Értekezések — különös tekintettel a külföld tökéletesb jogintézeteíre — az öszhasonlitó jogtudomány alapján. 2. Jogesetek s legtöbb törv. döntvények — hitelesen magából a legfőbb törvényszék hivatalából. 3. ISiintető jog,i esetek s tárgyalások. 4. B4.ÜI irodalmi szemlék. 5. li. ül földi S»i tavai — érdekesb bűnvádi esetekről. 6. 24.nl törvényhozási szemlék. 7. Törvénytár — minden jogi törvények s rendeletek hiteles közlésével. 8. Hivatalosak a csődökről, kinevezésekről stb. Ezek által a tudomány érdekeit — és pedig legújabb állása szerint — épen úgy képviselni kívánjuk nemzeti irodalmunkban; mint a gyakorlat igényeit is kielégíteni igyekezünk a jogismeretek valódi forrásául szolgáló s az* egyes perekben irányt adó döntvények minden számbani közlésével. IRiŐfizeíési feltételek a hetenként kétszer — igen nagy féliven — megjelenő „Törvényszéki Csarnokba : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 70 kr. a. ért. — Kaphatók egész évi teljes példányok is. — Gyűjtőknek 8 után tisztelet péklány jár. — Mind a levelek mind az előfizetési pénzek alólirt czim alatt küldendők. Pest, 1860. sept. 12. Szokolay István, Törvénytudor, a „Törv. Csarnok" tulajdonosa s felelős szerkesztője. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A polg. perr. 45. 46. és 48. §§. eseteiben a 330. §. alkalmazásával. Különösen annak hatályáról, ha a tárgyalási jegyzőkönyv nem vezettetik és iratik magok a bíróság tagjai által. A kijavítás végett visszautasított keresetbeni tann hivatkozás hatálya. A hozomány s jegyajándék kihasitása iránti igény kereset esetében. R. Rozália 1857, jun. 18. benyújtott igénykeresetében következőket adott elő : S. Zsigmond — felperesnő férjét hátralevő haszonbér miatt beperelte, s a végrehajtás a birtokában levő ingó javakra elrendeltetett. Miután azonban felperesnő 850 ftnyi hozományát követelheti, és ezen hozomány a 300 ftnyi jegyajándék mellett a lezálogolt tárgyak között van, azért is felperesnő kéri, hogy a lezálogolt tárgyakból az ő hozománya és jegyajándéka fennebbi értékben kihasitassék. 1858. aug. 11. 3414. sz. a. Ítélettel az első bíróság felperesnőt keresetével, mint alaptalannal elutasította, és a főtszék (1858. nov. 22. 10780.) a felülfolyamodás következtében az első bírósági Ítéletet az egész eljárással együtt megsemmisítette, és az első bíróságot oda utasította, hogy a keresetlevelet felperesnő kellő oktatása mellett visszaadja, és a keresetlevél kijavítása után rendes eljárást indítson. Ennéfogva felperesnő a kijavított keresetet 1850. dec. 27. újra benyújtotta, sazt nemcsak T. Zsigmond, mint végrehajtást intéző, hanem férje mint végrehajtást szenvedő ellen is intézte, egyszersmind pedig azon tárgyak jegyzékét is mellékelte, melyeket másodrendű alperes házához hozott. Az 1859. jan. 24-én tartott tárgyaláson az ellenbeszédben első rendű alperes felperesnő elutasítását kéri, mert a) felperesnő ki nem mutatja, váljon és mily tárgyak zálogoltattak másodrendű alperesnél, b) Váljon a lezálogolt tárgyak a most igényeltekkel azonosok-e, és mert a p. perr. 105 szerint felperesnő keresetét semmivel sem bizonyítja, alperes pedig határozottan tagadja, hogy felperesnő hozománya a lezálogolt tárgyak között lenne. Másodrendű alperes a keresetnek helyt adatni kér, mert a beperelt tárgyak felperesnő hozományából származnak, és már a zálogolásnál is érintetett, hogy ez tanukkal is kimutathatik. Felperesnő válaszában a még első keresetében felhozott tanuk kihallgattatását kéri elrendeltetni, egyszersmind a pótló esküt felajánlja. A viszonválaszban első rendű alperes állítja, hogy a tanuk kihallgatása el nem rendeltethetik, mert azokat felperesnő nem ugy nevezte meg, hogy alperes azok hitelessége ellen kifogásokat tehetett volna. Helytelen a pótló eskü is, mert felperesi igények nem eskü, hanem másféle bizonylatok által mutatandók ki. A becsomozás megtörténte után az első bíróság felperesnőt keresetével elutasította s a perköltségekben elmarasztotta. (Vége következik.) 72