Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 72. szám

288 Végtárgyalás. Felségárulás vádesetében a budai orsz. tszék előtt aug. 28. s köv. napjain. (Folytatás). Szilágyi V. először is Táncsics védelmét adja elő, miben mindenek előtt a felségárulás fogalma mint a vádbüntettnek fogalma meghatározását látta szükségesnek , nem elégelvén egyszerűen hi­vatkozni a §§-ra, melyek különben is tág mezőt nyitnak mind a ma­gyarázatnak, mind az alkalmazásnak. Annál pedig szerinte csak az előbbi magyar törvények szolgálhatnak kiindulási pontul, azon szer­ződések alapján, melyek a magyar közjog alapjai. Min a 49-ki ese­mények s a jelen provisorium nem változtathat, mely által az alkot­mányos jogok csak felfüggesztettek, de meg nem szüntettek, a mi által tehát a felség jog természete változtatást nem szenvedhet, mi­dőn a jelen közjogi állapot nem képez rendes, szabályozott állapotot, melynek fen nem tarthatása t. i. nemcsak átalános közérzület, hanem legfelsőbb helyen is elismerés tárgya. Hogy a felségárulási tények megítélésében a káros tévedés elkerültessék, az érintett közjogi ál­lás nézpontjára kell felemelkedni. Más alapok nem vehetők, mert hiányzanak a feltételek. Nem is példa nélküli eset, az a biráskodás terén, hogy valamely §. nem jön alkalmazásba, mert alkalmazásá­nak feltétéi hiányzanak. A bünt. törvény szerint a bűntett s bűnösség kezdeménye a kéziratnak sajtóba való átadása által áll elő, mivel azonban álla­munkban megjelenése előtt minden nyomtatványt be kell mutatni s mivel a hatóság elnézése nélkül mi sem jelenhet meg, mivel tehát itt a szorosan vett sajtószabadság nem létezik, ezt tudván a bí­róságok köztudomásként a bűnösség kezdetére nézve azon b. törv. szabályt seholsem követik s alkalmazzák. Hasonlóság folytán ez je­len esetben is alkalmazható, az érintett sajtó viszony folytán a bí­róság a jelen kéziratokban sem alapíthatván meg büntettet, miután azok előleges elnézés s engedély nélkül meg nem jelenhetének. — Óvakodni kell egy §-t a vád anyagául szolgáló iratokra csak ugy könnyeden alkalmazni — tudva mikép a bírónak fensőbb kötelessé­gei is vannak, meggondolva hogy az emberiség kifejlődésének egyik legnevezetesebb korszakában élünk. Ily korszak volt a római mű­veltség küzdelme az ázsiai vadsággal, kereszténységé a pogány­sággal, hitszabadságé stb. milyen a polgári szabadság haladása is. A vád anyagául szolgáló iratok nem idézték elő azon izgatott­ságot, mely a kedélyekben uralkodik ; hanem ezen iratokat épen azon ingerültség szül'e, mely a mult év óta a nemzeti életnek, nem­zetiségnek minden felé nyilvánuló felvillanásai mellett a fővárosban annyir3 nőtt, a fiatalságnál különösen , mikép annak azon iratok csak gyenge viszsugarai. Mindezt komoly figyelembe kell venni je­len biráskodásnál. Áttérve a vádiratok egyes részeire; különösen az Ifjú ba­rátim czimü irat nem tartalmaz olyat, mi felségárulást képezhet­ne. Mert az csak a nemzetiséghezi ragaszkodásról szól, mire szer­ző az ifjúságot felhívja, alkalmul szolgálván a már érintett 49-ki német hiriapi czikk ; mire nézve nem szükség ugyan a kormányt mindenért felelőssé tenni, mi egy német firkász agyában szülemlik, hacsak a lefolyt 10 év adatjai nemzetiségünk irányában nem iga­zolnák ugyanazon irányt Az E 1 ő s z ó czélja pedig csak az alkotmányos formák bizto­sításának elérése; melyben világosan mondatik, hogy nem czél for­radalmat kezdeni stb. Tehát nincs benne buzditás, felhívás, erősza­kos mozgalom kezdésére. A mi az iratok legfontosabbikát a forradalmi katekis­must illeti, megemlítendő mindenekelőtt mikép ennek sem szol­gált alapirányul az erőszakos mozgalom előidézése, minthogy alkal­mul arra vádlott vallomása szerint az u. n. adókatekismismus szol­gált, ugy hogy iránya csak ennek czáfolására intéztetett; csak azért Íratott, hogy elhallgatás által helyeseltetni ne látszassanak azon el­vek, melyek abban foglaltatnak. Kitetszik ez a kettő közti összefüg­gésből. Mind a kettő ugyanazon főkérdés körül forog. Az adó kate­kismusnak legkiválóbb két kérdése : először tartozik-e az alattvaló feltétlen hűséggel és engedelmességgel minden, még bármily ural­kodó iránt is; másodszor : váljon kötelessége-e az alattvalónak leg­utolsó fillérét is az adóban odaadni ? És T. forradalmi kátéjában is ily kérdések képezik a főtárgyat, fejtegetvén különösen az adó fize­tés és megtagadás kérdéseit, melyek azonban a politikában már sok­szor voltak vitatás tárgyai, nem levén azok legkevésbé is T. által fel­találva. A 2-ik rész különösen inkább csak korrajznak nevezhető, mely csupán constatirozza azon tényeket, melyek a veszélyes moz­galom okául szolgálhatnak a végszükségben, a nélkül azonban, hogy tartalmazna e tekintetben különös cselekvényt vagy felhívást. A 3-ik részt sem lehet bár az a leggyakorlatibb rész, merény­letnek nevezni, mert ez sem tartalmaz felhívást s buzdítást erőszakos­kodásra, hanem elméletileg értekezik a bekövetkezendőkről, ha ily nehéz idők állnának elő; nem buzdít egy szóval sem ily tevékeny­ségre, hanem csak azon lehetőség esetéről szól, ha ily esemény a kormányzati rendszer nem változtatása miatt előállana. A kormány­zati politika változatának szükségét pedig már legfelsőbb helyen is elismerték, ki is mondották. De ha magokat az ausztriai törvényeket vesszük is kiindulási pontul, ha azokat kivánjuk is alkalmazni, mégsem lehet jelen vád­lott irányában a felségárulás tényálladékát feltalálni s megalapítani. Azok szerint ugyanis valódi felségárulási iratoknál is a felségárulás vagy csak elterjesztett iratok , vagy azoknak nyomtatás által a közönség elébe való terjesztésük által követethetik el. Mert a bünt. törv. 59. §-ában világosan foglaltatik a c pont alatt : hogy ha nyilvánosan vagy több emberek előtt tartott beszédek, nyomtat­ványok, terjesztett képes ábrázolatok vagy iratok ál­tal a felségárulási cseiekvényre fölszólitás, buzditás történt. Az iratoknál tehát maga az osztrák törvény elterjesztést kiván. Táncsics azonban nem terjesztette, hanem csak leirattá, mi pedig elterjesztést még nem képezhet. Hogy ez alatt egygyel mással közöl­ve lön, nem képez elterjesztést, mert ez azt jelentheti csak, hogy azok közt terjesztessék , a kiknek közreműködésük megkívántatik a kitűzött czél kivitelére. Kérdés tehác, hogy be van-e reá bizonyítva, hogy azon iratot máskép terjesztette volna ? Es erre nemmel felelünk, mert nincs bi­zonyíték az általa eszközlött terjesztés igazolhatására, mig ellenben ő határozottan tagadja, hogy elterjesztési szándoka lett volna, mi­után szándoka egyenesen csak arra intéztetett, hogy kéziratát ki­nyomathassa. Ezen iratok tehát kinyomatás és elterjesztés nélkül csak puszta gondolatokat képeztek , a gondolat pedig büntetés alá nem vonható. Azért Tancsicsot a tényálladék hiányából felmentetni kéri. Pápaira nézve szinte teljes felmentetést kér —- beszámit­hatlansága folytán. Ezután b. Kaass mellett Barna Ferencz ügyvéd ur következő jeles védelmi beszédet adott elő. „Félve kezdek — mondá — védői szerepemhez, nem mintha nálam a jóakarat védenczem ügyét megvédeni hi­ányzanék; de mivel a tegnapi jeles védbeszéd után,gyen­gének érzem magamat a küzdhomokra kiállani oly bűn­ügyben, mely rendkívülivé alakított természeténél fogva nem enged elég óvatosságot a védelemben, hogy egy rész­ről nem mondom torvény, de igazság szolgáltattassék, más részről az igazságszolgáltatás egyoldalúsága ne vé­delmeztessék. — Mert a szőnyegen forgó bünkeresetben a kérdés kényességénéi fogva a védelem szinvoualát kitalál­ni, hogy sem sértő ne legyen, sem az, mi vádlott megvé­désére szükséges, el ne mellőztessék, lángeszű tehetségnek is nagy feladat, nekem pedig lehetetlen. Azért birák! ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom