Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 71. szám

284 Ezekután a vádlottakra vonatkozó többi iratok olvastattak fel, melyek közt az iskola előjárósági bizonyítványok Hindiék s báró Kass erkölcsi viseletükről s szellemi előhaladásukról nagyon kedvezőleg nyilatkoznak és sok dicséretet mondanak; mig a rendőrhatóság nyilatkozata szerint Pápai, Hindiék, Kass, Draveezky exaltirt egyéneknek taitatnak. A felolvasott forradalmi iratok a kéziratot vizsgáló szakértők tanúsága szerint különböző kezektől származnak, miből egyszersmind azon érdekes adat tűnik ki, hogy a forradalmi káté első 32 lapja a vádlottak egyike által sem íratott. A Draveczkire vonatkozó iratok közül figyelmet érdemel az, mely atyjának előadását tartalmazza, ki önkényt kinyilatkoztatta, hogy a jelen ügyben , melybe fia is be van keverve, kiván nyilatkozni. Előadja mikép tudomásra jutván, hogy borárulási helyiségében különbféle forradalmi iratok keringéséről folynak beszédek, a rendőr hatóság által megkerestetett a füljelentésre. Különösen a forradalmi káté és Tájékozás-féle irat érdeklé a rendőrséget. A forradalmi kátét annak csakugyan megszerzé 15 ftért egy házaló zsidótól. Tagadja azonban, mintha azt mondotta volna, hogy fia azon iratot Kasstól kapta légyen, miután csak azt vallotta, hogy mondá, mikép fia b. Kasstól hallotta, hogy ily iratok léteznek s keringenek. Felolvastatott azon két költemény is, melyeket Zajzoni irt, de minden további közlés nélkül csak szekrényében tartva, mig egészen más alakban költeményei uj kiadásában megjelenhettek. Egyiknek refrainje : K e 1 h etünk, heverhetünk; igy is, ugy is jaj nekünk. A másik mű zársorai : Ébredjünk a kakasszóra stb. A vádlottak keresztlevelei, Táncsics birtoklevele s más mellékes iratok után P—pai napló töredéke és az orvosi szakértő bizonyítványok Pápai lelki betegségéről olvastattak fel — a tárgyalás 3-ik napján. Miután ezeket, mint az elmebetegségek tanára igen érdekes fejtegetéseket, később terjedelmesen kívánjuk közleni, jelenben csak röviden emiitjük meg, mikép a szakértők öszhangzólag tanúsítják P—pai kedély- és elmebetegségét. E szakértői véleményben azon nézet nyilvánitatik ugyan, hogy a tettes belátta cselekvése törvénytelenségét, de lehető, mikép teljesen egészséges állapotban azt nem tette volna; ez azonban a további szak fejtegetések által kellően felvilágositatott. A fentérintett naplóját is tanúságául kívánják vétetni annak, hogy P—pai elme-s kedélybajban szenved. A pesti egyetem orvoskarának szakvéleménye is ugyanazt bizonyolja, és pedig különösen , hogy P—pai elmebetegsége részletes őrültséget képez, mely démonomanie név alatt fordul elő, hogy ebben két és fél év óta szenved; hogy rögeszméje permanens, mely a körül forog, hogy ő van arra hivatva, hogy antichristus s az emberiség profétája légyen; és hogy P—pai a cselekvés idejekor csakugyan lelki, és kedélybeteg volt, valamint ugyanazt nyilvánította a tett után is, — e bajához bizonyos szívbaj is járulván, melynek kedély ál lapotjára szinte lényeges befolyása van. Egyszersmind azon nézet fejeztetik ki, mikép a szaktapasztalat folytán az őrjöngök annyira el tudják rejteni lelki állapotjukat, mikép azt külről ítélve senkisem veszi észre. Tehát habár P — pai tudta is tette törvénytelenségét, azt mégis végrehajthatá. E szakvéleményeknek, melyeket egy alkalommal terjedelmesen fogunk közleni, felolvasása után P. védője Szilágyi Virgil alkalmat vett magáuak némelyeket Pápai beszámithatás alá vehetőségének kérdésében elmondani, főleg azon okból, hogy azokat, mik elmebetegségét constatirozzák, P. jelenlétében ne kénytelenitessék előadni, mi arra s főleg ugy is megingatott lelkületére csak rosz hatályú lehetne. A védő kinyilatkoztatja, mikép az előadott adatok és szakvélemények alapján P—pait nem lehet oly egyénnek tekinteni, kire a büntető törvények alkalmazhatók lehetnének. Az már gyermekkorában melancholikus különcz volt. A tanárok nyilatkozata szerint már fiatal éveiben rendkívüli eszmékkel foglalkozott. Iskolái bevégzése után pedig, midőn a tettek kora érkezett el, mágikus s kabalistikus könyvek olvasásába merült, melyeknek organicus baja mellett rendkívüli hatással kellé lenni lelki állapotjára. így keletkezett azon rögeszméje, hogy ő mint az emberiség hivatott profétája, antichristusa, bizonyos hatalmak megdöntésére van hivatva. Különös szenvedélyt árulván el aziránt, hogy bármikép hatalomra emelkedjék. Amaz eszméről a további átmenetel természetes volt; főkép miután annak a mult évben az olasz események folytán igen sok táp nyújtatott, minek — az itteni hatalmat komolyan fenyegető veszélyek következtében, sokan mások is kitéve voltak. Ő, ki a hatalom utáni törekvéseiben még a sátánnal is vélt szövetségre lépni, kinek beteg agya a hatalmak felforgatásának eszméjével volt telve, a forradalmi mozzanatokba és eszmékre erővel vonatott be. Az e nyilatkozat után keletkezett szóváltás után, melynek azonban semmi jelentősége, szinte Szilágyi Virgil azon inditványnyal lépett fel, hogy az általa már előbbi napon bemutatott u. n. adókatekismusnak általa kijelölt pontjai felolvastassanak, miután Táncsics a forradalmi káté írásának főokául azt jelöli ki. Az államügyész ellenkező indítványt tett — azon okból, mert a kérdéses iratnak T. bünösségi s büntetési beszámítására befolyása nem lehet. riadéqaUd áeipöXe ^oWbsíja a-.'A°U$'p\ p- r nöasióíéveq Kú Erre a törvényszék a kérdés feletti tanácskozás s határozat végett visszavonult és néhány perez múlva megjelenvén az elnök azon határozatot mondja ki, hogy azon könyvecske nem fog felolvastatni, mert az lényeges változást nem tehetne sem a tárgyilagos tényálladékra, sem Táncsics bünösségi beszámítására. Ezzel az okiratok felolvasása be lőn fejezve. Az okiratok felolvasása után a végelőterjesztések következtek. Az államügyész véginditványának előadása s kifejtése lényegesb pontjaiban következőleg szólt : „Jelenleg — igy kezdé — felségárulás bűntényéről van szó. E bűntény főbüntettet kéj>eze a Corpus Juris érvénye alatt is, valamint minden más államban. Innen hason esetekben mind a bíróságnak, mind a közönségnek szokatlanul nagy érdekeltsége. Az elsőnél, mert ily vád s ügy legjobban igénybe veszi hivatását i utóbbinál, mivel ismerni kívánja a tény részleteit s közelebbi körülményeit, és a tettes gondolkozását s törekvéseit összehasonlítani akarja saját érzelmeivel s nézeteivel. Az ausztriai törvények szerint a felségárulás két irányban követhető el, a mennyiben t. i. vagy a császár személyére s jogaira s az állam egységére; vagy a német szövetség létére vonatkozik. Jelenleg csak az elsőről van szó, melynek tárgyai is-