Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 68. szám - Visszapillantás országgyüléseinkre 1. [r.]

270 van kitéve, ugy azon jog is, mely örökös ingadozásokban él, nem birhat sok értékkel. Az erő és ép egészség jelensége mindkettőnél csak bizonyos állandóságban és szilárdságban rejlhet. Ha mindenik nemzedék az ősöktől öröklött jogot mint valami kóranyagot tekintené és mint ilylyent eldobna magától, a törvényeknek a lelkületek íeletti erkölcsi ereje csakhamar megsemmisülne. Ezen erő — melytől függ pedig a törvények hatálya, és igy a jogrend biztositéka is — annál csekélyebb, minél gyakrabban és gyorsabban teremtetnek és változnak a törvények valamely államban; mig ellenben minél ritkábbak e terményezesek, minél hoszasb időköz esik a fogamzás és születés küzé, s minél nehezebbek a szülés fájdalmai, annál erőteljesebb leend a szülemény. Innen láthatni, mily káros, sőt veszélyes azon törvényhozási politika, mely a jogéletet tabui a rasanak tekintvén, a törvények alkotásánál az ősi hagyományokat, a nemzeti élet tényleges kifejezéseit semmi tekintetbe sem veszi, mely csak minél számosb törvények alkotására törekszik a nélkül, hogy e műtéteinél a nemzeti szokásokat, a nép szellemét s tulajdonait tekintetbe venné. Előállitathatik igy tömege a törvényeknek, de a nélkül, hogy azok gyökeret verhetnének, mi nélkül pedig tartósság és fenmaradhatás nem is képzelhető. Nem verhetnek gyökeret, mert hiányzik alóluk az alap, melybe gyökereiket leereszthetnék s honnan a tenyészetre s életre kellő nedvet s erőt beszivhatnák. Növények leendnek, melyeknek az éltető erők hiányában el kell satnyulni, és elvégre el kell száradni. Veszélyesnek is mondjuk az ily tabula rasa féle törvény gyártási politikát , mert a törvények iránti bizalom s tisztelet megingatásara, sőt elfojtására vezet, mi pedig a legártalmasabb a jogrend s jogbiztosság íentartására. Mert a törvények iránti engedelmesség s hódolat legjótékonyabb forrásai nem az azok szentesítésének következményeiben, hanem az irántuki ragaszkodás, s tisztelet hatályában rejlenek. Itt rejlenek a törvényhozás s nemzeti szokások közti kapcsolat szükségességénnk s fontosságának érdekei. Midőn azonban azt, mi mindig a multakra, az ősi hagyományokra tekint, ennyire kiemeljük, e mellett nem feledhetjük azt sem, hogy a jogélet ujabb kifejlődésére is tekintettel kell lenni, az ösi intézetek és szokások közé a szükséges javításokat s reformokat is felvévén. Igy áll elő azután két igen fontos törvényhozási kérdés, melyek nagy mértékben foghatják összeülendő or szággyülésünk figyelmét igénybe venni t. i. e 1 ő s zör : melyek azon jogintézetek, melyek az ősi hagyományok s ösi intézetek közül fentarthatást igényelnek; és másodszor : melyek az ujabb jogkifejlődés által szükségelt reformok ? E két érdek egymássali kiegyenlítése képezendi a törvényhozási bölcsesség sarkkövét. Nagy mértékben érdemesek tehát, hogy már most is vizsgálódásaink s elmélkedésünk tárgyaivá tűzzük ki. Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A ptk. 902. s köv. §§-hoz. Ha valamely szerződés teljesítésére kitűzött határidő utolsó napja ünnepre esik, a szerződést vagy azon vagy az előtte való hétköz napon kell teljesíteni, s nem lehet a határidő utolsó napja utáni clsó munka napot a teljesítésre alkalmas napnak tekinteni. R. Lipót szállítási szerződvényével arra kötelezte magát, miszerint G-. Ignácz és Gr. Dávidnak 1859. márt. havában 300 akó borszeszt, s 1859. apr. havában ismét 300 akó borszeszt megelőző tiz napi felmondás után fog szállítani, mi végre 2400 pft foglalót föl is vette. Az első részlet szállítása megtörtént. Midőn azonban G. Ignácz és Gr. Dávid 1859. máj. 2-kán a borszesz átvételére megjelentek a második részlet szállítása megtagadtatott. Gr. Ignácz és Gr. Dávid ennek folytán az —i cs. kir. megyei tszék előtt R. Lipót ellen a hátralevő 300 akó borszesz szállítása iránt pert indított, az első bíróság áltat azonban keresetüktől elmozditattak. Indokok. .... a második 300 akó borszesznek 1859. apr. havábani szállítása azon oknál fogva maradt el, mert felperesek a borszesz átvételére még csak 1859. máj. 2-kán jelentek meg. Habár felperesek mentségükre felhozzák, miszerint ők 1859. apr. 30-án, mely szombati nap volt, izraeliták létükre, 1859. máj. 1. pedig mert vasárnap volt az átvételt nem eszközölhették, mindazáltal kötelezettségük nem teljesítése miatt keresetüktől elmozditandók voltak. A ptk. 902. § a értelmében ugyanis a szerződvények azon időben, helyben és módon teljesitendők, a mint a felek megegyeztek. Énnek folytán kötelesek voltak felperesek a szállítási levél értelmében előleges 10-napi felmondás után a borszeszt 1859. april havában alperestől átvenni, s habár april hó utolsó napja a zsidókra nézve ünnepnap volt is, ugy ezen körülmény a szerződésileg kikötött kötelezettség nem pontos teljesítésének törvényes mentségéül felperesek részére s javára annál kevésbé szolgálhat, minthogy a ptk. jogok nyerése s érvényesen kikötött tartozások teljesítésénél ünnep és munka napok között semmi különbséget sem tesz. Egyébiránt felpereseknek jogában állott előleges 10 napi felmondás után kötelezettségüket, 1859.apr. havának bármily napján teljesíteni, mit azonban tenni elmulasztottak stb. Felperesek felebbezéss folytán a n.váradi cs. kir. orsz. tszék 1859. dec. 21. kelt határozatával az első bírósági ítéletet, a mennyiben felperesek kérelmüktől elmozditattak, h e 1 y benh ag y a n dó n a k találta. A két egyhangú Ítélet ellen felperesek r. k. fölülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, a cs. k i r. 1 e gf. t ö rvér.yszék azonban 1860. jun. 26. kelt határozatával a rendkívüli fölülvizsgálati kérelemnek helyt nem adott. Indokok: A felperesek által beperelt A. alatti szerződésben világosan kiköttetett, miszerint a második 300 akóból álló borszesz részletet 1859. apr. havában előleges 10 napi felmondás után átvenni s megfizetni tartozandnak; ha tehát a borszeszt még csak 1859. máj. 8. szándékoztak volna átvenni, tartoztak volna alperest erről apr. 15-ig levelezé-