Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 64. szám - A talált vagyon körüli vétség (Vége). 14. [r.]

255 réseknek azon állítását, hogy a csőd még ez évi január havában a főadós ellen megindittatván, azóta a bérleményt a csődtömeg folytatja, felperes nem tagadván, ez a p. perr. 22. §. értelmében bebizonyitottnak tekintendő; márpedig felperes a boltbért az év febr. 1-től kezdve követeli, mindezekhez képest felperes keresetétől elmozdítandó volt. Felperes felülvizsgálati kérelme folytán a cs. k. legfőbb tszék 1860. máj. 8. kelt határozatával az első bírósági ítéletet hagyta helyben. Indokok. Törvény által az, hogy a csőd kiütése által valamely bérletszerződés felbontatik , nem rendeltetvén, s a csődtömeg maiglan a beperesitett haszonbéri szerződvény alapján a felperesi boltjában őriztetvén, felperesnek pedig a főadós ellen megnyílt csőd folytán, a kezesek ellen a ptk. 1356. §-a értelmében máig is keresetjoga volna, s alperesek felperes állítólagos késedelmessége által a ptk. 1364. §-a értelmében a kezesség alól föloldottaknak nem tekintethettek, ezen követelésnek a csődbei bejelentése pedig felperes részről, a keresetlevélben tett nyilatkozata folytán világosan alperesek érdekében történt, az első bírósági ítélet helybenhagyandó volt. (1860. máj. 6. kelt legf. tszéki határozat). Irodalmi szemle. Der Gerichtssaal. Zeitschrift fiir volksthiimlicb.es Recht und wissenschaftliche Praxis, heransgegeben von dr. A. Hye- Gloneck, Kari Mittermayer and Oskar Schwarze 1860.1. II. III. Heft. (Folytatás). Ortloff jenai tanár az 5. czikkben, mely a II. füzetben is íolytattatik, a hazugság, hamisítás és csalás fogalmát és .ezek alapján az egymás közötti különbségeiket igyekszik kifejteni, tekintettel mind a tudomány forrásaira, mind a különböző törvényhozásokra, melyek közt nem mellőzi figyelmét sem a franczia, sem az angol törvény, egyszersmind az értelmi hamisítás (intellectuelle Fálschung) fogalmazását is adja. Mindenekelőtt pedig egy jogesetet közöl valamelyik szász tartományból, hol nem ritkán fordulnak elő bűnvádi keresetek oly személyek ellen, kik magokat összeadatni akarván, az egyházi hirdetésben magoknak hamisan a „Jungfrau" és „Junggeselle" díszes czimét tulajdonították , kisülvén később, hogy már előbb testi közösülésben lévén, azon czimre érdemetlenek voltak. Erre nézve ott azon gyakorlat fejlődött ki, mikép a lelkészek oda utasitattak, hogy azon praedicátumokat csak akkor használják az egyházi kihirdetésben, ha az ezt kérelmező személyek vagy két aggálytalan tanú előtt világosan kinyilatkoztatják , vagy pedig kellően aláirt téritvényben bizonyítják, hogy ők és jegyeseik azon díszes praedikátum használatát igényelhetik, és ők azt a lelkész minden előleges felszólítása nélkül valóban kívánták is. Ha azután később kitűnt, hogy az illető személyek azon czimet joggal nem igényelhették, akkor a téritvény melléklete, vagy a tanukra való hivatkozás mellett a bíróságnak jelentés teendő, hogy a csalás vétsége miatt azok ellen bűnvádi vizsgálat inditassék. — £ gyakorlat folytán azon kérdés állt elő, váljon az oly cselekvényeket lehet-e csalásnak tekinteni. A jogeset, melyet szerző közöl, szinte azt állította elő, hogy két jegyessel, kik tanuk előtt igényelték azon czimnek használatát, az történt, hogy összekelésük után ötödhóra már egész ép s életrevaló gyermekük lett, mi világosan kimutatta, hogy összekelésük előtt már testi közösülésben kellett lenniok, tehát akkor azon díszes névre már igényt nem tarthattak. A nézetek aziránt, hogy ezen eset képez-e csalást, eltérők voltak. Az ide vonatkozó törvény § a igy szól : „ki tudva hamis tényeket valók gyanánt ad ki, vagy a való tényeket elhallgatja, vagy elnyomja oly körülményekben, midőn törvényesen kötelezett volt az igazat megmondani; vagy ki másoknak ily tetteit tudva, felhasználja, és ezáltal valakinek kárt okozott, vagy magának, vagy másnak valamely törvénytelen hasznot szerzett egyszerű csalásnak tekintendő és . . . fogsággal fenyítendő." E §. alapján a vizsgálat csakugyan elrendeltetett, és folyamba tétetett; az első bíróság azonban vádlottakat a csalás tényálladékának hiányából felmentette. Érdekesnek tartjuk ezen ítélet indokaiból, melyek a fenforgó kérdés jogi fejtegetését tartalmazzák, a következőket közleni : Az idézett §. szövegéből látható, mikép a valóságnak elhallgatása a közhatóságok előtti vallomásokban, minden különbség nélkül, azok saját vagy mások dolgaira vonatkoznak-e, és felhívásra vagy a nélkül történik-e, büntethető csalássá alakulhat, t. i. ha jogi kötelezettség az igazság megmondására létezett, s a kötelezett annak elhallgatása által vagy kárt okozott valakinek, vagy másnak vagy magának tilos hasznot eszközlött. Az azon nevezettel való kihirdetésnek igénylése pedig nem tartalmazza valamely különösen elnyert állapotnak állítását, hanem az csak tagadása a nembeli tekintetben való természetes épség elvesztésének. Az, ki magáról azt mondja, elhallgatja, ha az valamely esetben nem való, hogy ő már testileg közösült; az azon nevezetre való igénynek tehát, ha az alaptalan, mindig valamely tény eltagadása szolgál alapul, tehát azon tagadás a körülményekhez képest tényleges nyilatkozat által fejeztetik is ki. — Az azonban igen messze vezetne, ha a való tények elhallgatása általi csalásnál már akkor is büntetés alkalmaztatnék, midőn az igazságnak csupán erkölcsi kötelessége sértetnék meg; miért is a büntetőség feltételéül a való ténykörülmények nyilvánítása tekintetéből a jogi kötelezettség sérelmét tűzték ki. — Arra nézve, hogy mily viszonyokban létezik jogi kötelezettség az igazságot el nem hallgatni, a büntető törvény nem rendelkezik, és miután aziránt más törvények nem léteznek, szerződések sincsenek, melyek a bünt. törvényt pótolnák, csak a dolog természetéből lehet és kell is kiindulnunk aziránt, váljon létezik-e jogi kötelezettség oly világossággal, hogy annak mellőzése büntetésre méltónak tekintethessék. Az állam azon joga ellenében, hogy a közhatóságok tárgyalásainál czéljai valósításában a honpolgárok igazságossága által támogatassék, azon tekintet áll, hogy rendszerint sehol sem igényeltetik a törvény által, hogy valaki önbünösségi vallomást tegyen, és az önhátrányára való nyilatkozattétel nem tétetik jogi kötelezettséggé, melynek megsértése büntetőjogilag fenyítendő lenne. E tekintetből az, ha vádlott a vizsgálati eljárásban a valót eltitkolja, a szász törvény által nem fenyíttetik, habár a vádlottra a fölmentés előnyével, és államra nézve a költségek viselésének hátrányával lenne összekötve, sőt még a polgárjogi perben is, valamely félnek a valósággal ellenkező állításai, habár egyenesen az ellenfél jogtalan megkárosítására irányoztatnak is, csak akkor válnak bűnvádi fenyíték tárgyává, ha nem történt megállapodása puszta nyilvánításoknál, erő-