Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 64. szám - A talált vagyon körüli vétség (Vége). 14. [r.]

256 sitéseknél, hanem további eszközök is használtattak, hogy a hamis színlett előidézése által csalódás eszközöltessék. — Azért az egybekelési kihirdetés kérelmezője az igazság nyilvánítására való jog megsértéseiben s azért bűnös csalódásba vitelben bűnösnek nem tekintethetik , ha az, hogy magát s jegyesét megmentve azon szégyentől , mely az előleges elhálás bevallásában rejlik, a Jungfrau s Junggesell nevezetteket használja, habár az egyházi hatóság szükségesnek találná is, őt az e viszony feletti, s átalában az ő s jegyestársa tisztasága iránt a való nyilvánítására felszólítani. Ha pedig ily körülmények között még az igazság nyilvánítására való különös felhívás tekintetbe nem vétele is elnézendő , akkor még kevésbbé lehet fenyithető, ha az érdeklett nem volt hajlandó oly meggyalázó vallomással önkényt fellépni, melynek visszatartása által azonban jogi értelemben kárt senkinek sem okozott, és általa magának vagy jegyesének nem annyira valamely előnyt szerzett, mint inkább csak valamely hátrányt igyekezett magoktól eltávolítani, mely a közvélemény előtt az azon nevezetek nélküli kihirdetéssel összekötve szokott lenni; minthogy mindaddig, míg azon nevezetek szokásban vannak, azoknak elhagyása egyszersmind a megszeplőzés nyilvánossá tételéül is szolgáland, — mi egyházi bünbánás esetéül is szolgálna; az pedig nem lehetett a bűnvádi törvényhozás czélja, hogy az egyházrendőri büntetések eltörlése után az u. n. egyházi falsumok bűnvádi fenyíték tárgyává tételét megengedje stb. stb. — E jogesetben előfordult kérdésre nézve sz. az európai törvényhozások intézkedéseit is megismerteti. A szász, '.hüringi, porosz, braunschvveigi, badeni, valamint a franczia code és az ausztriai is az oly esetet nem veszik csalásnak, mivel ezen codexek a csalás tényálladékának lényeges kellékéül állították, hogy a bűnös cselekvény következménye, valamely vagyoni hátrány, vagy jogtalan vagyoni előny legyen, mi pedig a kérdéses esethez hasonló tetteknél nem fordul elő, ellenben a bajor cedex Feuerbach tanával öszhangzásban a csalás fogalmát akkép terjeszté ki, mikép elegendő azon következmény, ha valaki megházasodik, vagy a tettes magának meg nem engedett hasznot szerez. Itt a vagyoni hátrány vagy előny nem szükségeltetvén, a kérdéses kihirdetésnéli hamisség csalásul számitathatik be. Ezt követték az oldenburgi, würtembergi, hesseni, hanoverai stb. codexek is. Kivévén, ha e törvénykönyvek külön valamely szabályt tartalmaznának, mely az oly esetekre — a csalás vétségén kívül — alkalmazható lenne. Az angol törvények azt rendelik : ha valaki azon körülmények iránt, melyek a házassági, születési s halálozási könyvekbe bejegyzendők, az azokbai bejegyeztetés eszközlésére hamis előadásokat tesz, vagy olyakat eszközöl, 20 fnt st. birsággal s 6 havi fogsággal fenyítendő.— A jelen értekezés érdekes részét képezi az, mely az u. n. értelmi beszámítás, vagy mint a francziák nevezik, a faux intellectuell morál vagy substantiell esetéről szól. Ez mint sz. helyesen jegyzi meg, jól megkülönböztetendő a hamisítás értelmi vagy erkölcsi szerzőjétől. Az értelmi bünszerző a phisikai bünszerző ellenében áll. A hamisítás phisikai bünszerzője az, ki a hamisítás cselekvényét önmaga végezi, ki a csalási szándokot valósítja vagyis testesiti. — Ha ellenben e szándok nem tőle származik , hanem az vele egy másik által közöltetik, s ő azt elvállalja azon szándokakal, hogy kivitelére mint saját tettére működjék, akkor ő — a kivivő — phisikai bünokozó, s a kié volt a terv az értelmi, erkölcsi bünszerző; p. o. ha bizonyos egyén , ki irni nem tud , felkér egy másikat, ki tud irni, hogy egy harmadik nevében váltót állítson ki, s ez azt megteszi, mindketten bünszerzők leendnek, csakhogy amaz erkölcsi, értelmi, emez pedig phisikai. Ezektől egészen különböző az értelmi hamisítás esete. Ez legjobban érthető , ha a franczia code , melynek tulajdonitható e fogalom elterjedése, — ide vonatkozó szabályait közöljük. A 145. cz. ugyanis az anyagi hamisítás — faux naturiell esetét következőleg határozta meg : Minden tisztviselő — mond — ki hivatalos teendői gyakorlatában hamisítást követ el, vagy hamis aláirások, vagy az okiratok és iratok, aláirások megváltoztatása , vagy mások aláírása, vagy a közokiratokba és jegyzőkönyvekbe , miután már bezárattak , s teljesen kiállitattak , történt betolalások s melléklések által. Ellenben az erkölcsi, értelmi hamisításnak nevezi : ha közhivatalnok a hatáskörébe tartozó okiratok kiállításánál azok lényegét vagy azok ténykörülményeit csalási módon megváltoztatja, midőn más egyezkedéseket ír le mint a melyek a felek által megalapitattak, s előmondattak, vagy pedig hamis tényeket mint valókat, vagy bizonyos tényeket mint elismerteket, bevallottal okraányoz, melyek azonban bevallva, elismerve nem valának (145). Ez tehát az értelmi hamisítás ténye. Azonban mindjárt láthatni, hogy ezen megkülönböztetés teljesen hibás, mert azon fogalom, mely itt az értelmi hamisítás a faux intellectuell nek tulajdoníttatik, s mely a franczia törvényhozás által alapitatott meg, egészen alaptalan s eltévesztett, miután azon fogalom, mely abban kifejeztetik, távolról sem képez hamisítási tényt, s azért a hamisítások s különösen az okirat hamisítások nemei köze épen nem sorolható. Az e fogalom alá vont eset ugyanis nem egyéb, mint hivatali bűntény, mely által megsértetik azon hivatalos kötelesség, minélfogva az illető hivatalnok a való okmányozására s létesítésére, azaz annak hű feljegyzésére köteleztik , mit valódilag külérzékileg észlelt, mi az előtte megjelenők által elébe terjesztetett s halhatóvá tétetett, vagy a mit kivonatok készitésénél az eredeti okmányokban látott stb. — A franczia törvénykönyvnek fentidézett czikkei tehát, melyek az értelmi hamisítás bűntényét teremtették, teljesen hibásak, mivel oly kihágást, mely valódi hivatalos visszaélés s bűntett, hamisítás vétségei alá sorolták , sőt abból külön okirat hamisítás nemét is alkották. — E hibát szükséges kitüntetni, hogy a franczia jogintézetek heves utánzási vágya mellett, azon hibás fogalmak s törvényi szabályok is utánzás tárgyává váljanak. Ennek nyomai ugy is láthatók már Németországban , mely nagyon is ismeretes arról, hogy ősi, nemzeti intézményeinek mellőzésével, mi a nemzeti jellemre mindig szenyfoltot áraszt, egészen az idegen jogszokások s törvények majmolásának adja át magát. (Folyt, következik). Hivatalos tudnivalók. Csődök. C s a t z a i szbirós. Zimmermann Márk festő el. perü. Urbanovszky László sellyei ügyv. bej. oct. 30. — Fiumei keresk. tszéknél Wilhelm Dávid és Gentlie keresk. el. perü. dr. Dobrilla bej. sept. 26. — Veszprémi szbirós. Gróf Salamon nagy-vázsonyi keresk. perü. Bálás Dávid és Varjú Jóózsef bej. oct. 1. vál. aug. 21. — N.-Kállói mtszéknél Kleinberger Márk helyb. lakos el. perü. Igaz György bej. oct. 15. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros, fehérhajóutcza 7. sz. 2-ik emelet. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1860. Nyomatott Beiméi J. és Kozma Vazulnál.