Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 63. szám - A talált vagyon körüli vétség 13. [r.]

Pest, kedd Ang. 14. 1860. 63. szám. Második év. TÖRVÉNYSZÉKI CSAPOK, i TARTALOM : A talált vagyon körüli vétség (folyt.) az elvesztés fogalmának meghatározásához öszhasonlitó jogtudomány alapján. XIII. — Legfelsőbb-tszéki döntvény az id. perr. 270. §-hoz. — Irodalmi szemle. — Törvénytár. — Hivatalos tudnivalók. A talált vagyon körüli vétség (Folytatás). az elvesztés fogalmának meghatározásához öszhasonlitó jogtudomány alapján. x/sm. A büntetőjogi tudósok a birtok s birtoklás fentartásáról s másrészt annak megszűntéről ugyanazon elvekhez ragaszkodnak, melyeket a civilisták fejtegetnek, s melyek közül némelyeket előbbi czikkünkben idéztünk volt. Nem lehet érdektelen ezek után amazok véleményét is ismerni. Az ujabbkori büntetőjogi tudósok egyik legjelesbike a hires K ö s 11 i n a sikkasztásról, hová sorolta ő — bár igen hibásan — a találtak elidegenítését, értekezvén, azon esetek közé, melyek által a sikkasztó az elsikkasztott ingóság birtokába juthat, sorolja azt is, ha azt a véletlen játszta kezei közé, mi az elvesztett ingók birtokbavételét képezi. Ezáltal az elvesztett ingók fogalmának megalapításához jővén azt mondja : Elvesztett pedig valamely dolog akkor, ha a jogosított a birtokot a polgárjog elvei szerint elveszti, azaz :ha azon állapotba jön, melyben reá nézve lehetetlenné vált, hogy azon ingó felett a közvetlen uralmi viszonyt tetszése szerint előállíthassa — reprodukálhassa. Míg ez elő nem áll, addig elvesztésnek nincs helye, tehát addig a találó, ki azt birtokába veszi, nem talált vagyon elidegenítését, hanem tolvajságot követ el 1). — Ezen elvnek fölvilágositásául szolgálhatnak azon példák, melyeket egy másik német tudós : Haberiin 2) hoz fel a tolvajság és talált vagyon elidenitése, szerinte szinte elsikkasztása közötti különbség kitüntetésére. „Mindaddig — mond — míg a tulajdonosnak vagy más jogosultnak birtoklása, vagy hatalmában tartása jogilag vagy testileg tart, tolvajság követtetik el az elidegenités által, ellenben az elsikkasztást képez, ha a birtoklás már megszűnt volt. Ha tehát valaki birtoka vagy lakhelye körözetében veszt el valamely ingóságot, vagy azt ott valahozá tette s e helyre azután nem emlékezik, akkor azon ingó még nem szűnt meg joga birtokában létezni, s azért, ha az ott valaki által elsajátitatik, tolvajság fog elkövettetni ; ha ellenben valamely ingó vagyont lakhelyén kivül p. o. az országúton, utczán vesztette el, akkor már megszűnt arra nézve birtoklása, miért azon tárgy elide*) Köstlin : „Abh. aus dem Slrafrechte." Tübingen 1858. 340 lap. 2) „G-rundsatze des C r i m.-R e c h t s." Leipzig 1849. IV. köt. 160. §. genitése talált vagyon elsikkasztása leend. Hasonlóan, ha bizonyos napszámosok valaki jószágán mezei munkákat vállalnak, p. o. gabonát csépelnek, burgonyát ásnak stb. és azután e terményekből valamit elidegenitenek, nem sikkasztást, hanem tolvajlást követnek el, mivel azok nem szűntek meg a tulajdonos birtokában létezni; ha ellenben valaki a mesterembereknek p. o. szabónak, czipésznek posztót, bőrt adott át feldolgozás végett, mely anyagokat azok lakukba haza vittek, és azután azokat, vagy azok egy részét magoknak elsajátították, ezek sikkasztás vétségét követik el." Berner — a legújabb büntetőjogtani német iró — szinte szolgáltat e viszonyok felvilágosításához és megalapításához használható adatokat. A tolvajság s talált vagyon elidegenítése közötti különbség egyik legfőbb tényezője szerinte is a tulajdonos őrizetében, hatalmában létei. A jogi és természeti birtoklás közötti különbség — mond — itt nem bir jelentőséggel. Az őrizete, hatalma alatt létei csak az ingó feletti rendelkezhetési hatalom, képesség értetik. Azért tolvajság talált ingók irányában el nem fogadható. Az elvesztett tárgy nincsen többé hatalmunkban, környezetünkben, és épen azért képez az elvesztett tárgyat. Csak hogy valódilag elveszettnek is kell lennie, azaz a birtokló rendelkezhetési hatalmából el kellett tűnnie. Ha leejt valaki bizonyos tárgyat és más azt azonnal, helyben felveszi, és azt elidegeníti, valódi tolvajságot követend el, mivel azon tárgy a birtokló rendelkezési hatalmából még el nem esett, miután még körületében volt, hanem abból csak az elidegenítő felvétele és elvitele által vonatott el — Továbbá a valahová letett s ott feledett ingók és a valódilag elvesztett tárgyak közti különbséget nem szabad szem elől téveszteni ; a pusztán valahol feledett dolgok tolvajság tárgyait nem képezhetik. így p. o. ha vendéglőben, kávéházban valamely köpenyeg felakasztatott s ott felejtetett, ha az égő gyertya valaki által éjjel a lépcsőre vitetett s ott hagyatott, azok azért elvesztett ingóknak nem tekintethetnek, s azért ha elidegenítetnek, tolvajság és nem találtak elidegenítése fog elkövettetni" 3). — A szellemdus Morstadt a Feuerbach büntető jogtanának hires commentátorja, megjegyzi : „Der § 4, welchen er vielleicht in Übereilung ausschliesslich ins Auge gefasst hat, bezieht sich nicht auf einen bona fidei apprehensor, sondern auf einen sogenannten, Finder auf unabgekehrtem Tische, der recht gut wusste, die von ihm aufgehobene, und hinweggetragene Sache habe ihren Besitzer, und sei alsó keine vacua,aber nur dieses Besitzers Person nicht kannte. Von ihm sagt Ulpian mit Recht : er sei ein fur. . . . Ganz ebenso ist auchderjenigezubetrachten,\velcher einen Kaffee-Sack, den er von einen vorbeirollenden unbekannten Lastwagen herabfallen gesehen, diebisch hinwegschleppt : 3) Straf recht. 1859. 281 lap. 63